Az úton végig beszélgettünk, így gyorsan elszállt az idő, és kb. 11: 40-re már ott voltunk a kiszemelt városnál. A gimnáziumban tárt karokkal fogadtak, bár a fűtés nem volt valami jó. Bemutatkoztunk az ottani gimnázium igazgatójának, átadtuk az ajándékunkat és ezután egy rövid városnézésre indultunk, ahol rajtam kívül mindenki megállt minden kirakat előtt. De ezek a percek sem maradtak kihasználatlanul, ugyanis addigra elkattintgattam kb. 100 képet Zenta belvárosában.

Rövid városnézésünk után visszamentünk a gimnáziumba, ahol beküldtek minket egy osztályba, ahol a többi vendég tartózkodott. Itt megismerkedtünk a környezettel, de legfőképpen melegedtünk, ugyanis 1°C volt a kinti hőmérséklet, de bent sem volt sokkal melegebb. Még nem olvadtak ki megfagyott végtagjaink, amikor felinvitáltak minket a gimnázium nem régen felépített negyedik emeletére, amely a tetőtérben volt. Itt zajlott az iskola új részeinek felavatása. Beszédet mondtak a helyi támogatók, a szerb köztársasági elnök. A helyi diákok rövid előadással készültek, és 2 pap, egy katolikus pap, és egy pravoszláv egyház papja felszentelte az épületet. Ezután pezsgős ünnepség kezdődött, amely gyorsan véget ért, mivel a pezsgők rekord sebesség alatt elfogytak.

Az ünnepség alatt együtt fotóztam a többi, már hivatásos fotóssal, és meglepődve vettem észre, hogy elismeréssel néznek rám. Némelyiküknél jobb helyet tudtam elcsípni, azaz jobb helyzetben voltam a fotótémához képest. Teljesen beleolvadtam a fotósok, és az operatőrök gyűrűjébe, amely arra sarkallt, hogy minél jobb képeket készítsek. Az ünnepség után elmentünk egy állófogadásra, ahol svédasztal volt. Minden, mi szem-szájnak ingere. Ezután kaptunk kísérőket, (nekem egyből 2 jó csaj jutott) akik elvezettek minket a közeli Tiszához, ahol bámulatos fotótémákban gyönyörködhettünk, még a nagy hideg ellenére is. Sokat beszélgettünk kísérőinkkel, majd visszamentünk a gimnázium épületébe, ahol fellépőink felkészülhettek. Itt töltöttünk kb. 1 vagy másfél órát, mikor el kellett mennünk a városházára, ahol megrendezésre került az ünnepség. Számtalan tehetséges előadó lépett fel, és még a szerb nyelvű előadások is szépek voltak. Fellépett több magyar is, akik Magyarországról, Romániából, Horvátországból, és Szlovákiából egyaránt jöttek. Rajtunk kívül egy szolnoki küldöttség jött Magyarországról, akik kórusukkal kápráztattak el minket. A horvát magyarok gyönyörű hangon énekelték el a magyar népdalokat. De mi sem tétlenkedtünk: Török Fanni csodálatos hangon kezdte meg műsorunkat egy magyar népdallal, ezután Törőcsik Dóra kápráztatta el a közönséget versével, majd Erdélyi Dominika játszott el egy dallamos szakszofon szólót. Ezután Nagy Enikő nyűgözte le a közönséget erőteljes, feledhetetlen felolvasásával, majd Komlósi Kata jött szintén egy kellemes, ünnepi felolvasással, és ezek után kápráztatta el ismét a közönséget Török Fanni, aki a gitár szólójával zárta le magas színvonalú műsorunkat. Ezután végighallgattuk a többi delegáció műsorát, jómagam végigfotóztam a városháza belsejét. Sajnos ezután haza kellett térnünk Zentáról, pedig még szívesen maradtunk volna, ugyanis ismét visszahívtak minket a gimnáziumba, hogy többet is tudjunk beszélgetni a zentaiakkal. Épségben hazaértünk kb. 20: 39-kor, majd elbúcsúztunk egymástól. Mindenki jól érezte magát, és én 332 képet készítettem, amelyek szerintem elérik a kívánt színvonalat.

A cikket írta: Csengeri Róbert Zsolt a delegáció tagja, fotóriportere.

Fotók: //gportal.hu/gindex.php?pg=8388128&gid=1592675