Oliver Stone-t lehet nevezni a filmkritikusok gyenge pontjának. Eddig szinte összes filmjét a bemutatót követő napon az filmkritikusok a földbe döngölték. Ugyanígy volt ez a Született gyilkosok-kal is, mely szerintem egy rendkívülien jó film, az összes kritikával ellentétben, aminek a legtöbbje azt mondja a filmről, hogy inkább ünnepli azt az erőszakot, amit elítélni akar. Természetesen ez csak a filmkritikusok véleménye. A nézőközönség egy része másképpen gondolja. A film, bemutatása teljesen megosztotta a világot.

A moziban a vége főcím után rengetegen maradtak ülve a megdöbbenéstől. Azt hiszem, mindenkit nagyon felkavart a film, melynek egyik célja az volt, hogy felkavarjon, és az embereket gondolkodásra késztesse arról, hogy mit látott. Oliver Stone immáron sokadszor bizonyította számomra, de azt hiszem mások számára is zsenialitását. Új rendezői fogásokkal tette a filmet olyanná, amilyenné pontosan szerette volna. Sőt, még a forgatókönyv megírásában is rendesen benne volt a keze, hiszen ezt harmadmagával készítette. Miután megnéztem a filmet, körülbelül egy nap kellett hozzá, hogy gondolataimat rendezni tudjam, és napirendre térjek afelett, hogy voltaképpen mit is akart ez a film mondani. Közvetlenül a film vége után olyan érzés fogott el, mintha ugyanabból az ételből túlettem volna magamat. A rengeteg gyilkolás a film közben - hiszen Mickey és Mallory 50 embernél is többet gyilkolt meg a szemem láttára mintegy 2 óra alatt - tette ezt a hatást. Stone azt akarta, hogy elegünk legyen a sok gyilkolásból és ábránduljunk ki magunkból. „Habár az amerikaiak többsége nyilvánvalóan elutasítja az erőszakos cselekedeteket és azok elkövetőit, időről időre, az otthon meghitt fészkében leülnek a tévékészülék elé és megnézik az imént még elutasított és őket felháborító bűncselekményekről szóló tudósításokat. Úgy látszik, sohasem lesz ebből elegünk....Megpróbáltam tükröt tartani a társadalomnak, és a megdöbbentés eszközével ösztönözni az embereket arra, hogy szembesüljenek önmagukkal;..." Ezt Oliver Stone írta egy levélben a saját filmjéről. Szerintem ezt, mint már említettem elég sikeresen véghez vitte, és én nem is értem, hogy miért írták a kritikusok azt, hogy ünnepli az erőszakot, mikor több napig próbáltam magamat távol tartani bármilyen erőszaktól, nem hogy még arra késztetést is érezzek. Egyébként mint majd egy idézetben mutatni fogom, valaki számára ez a film elég rossz hatással volt, de ez korántsem igaz minden nézőre.

A film készítéséről egyébként érdekességként csak annyit, hogy amíg a forgatási munkák mindössze 53 napig tartottak, addig a vágás, a szerkesztés, az új ötletek kivitelezése, beillesztése több mint egy évébe került a rendezőnek.

A szerkesztési technikával sikerült elérni azt, hogy olyan érzésünk legyen, mintha bekábítószereztünk volna, és úgy látnánk a világot. Hasonlítottak bizonyos képek olyan képekre, mint amit Charles Baudelaire: A mesterséges mennyországok című könyvében olvastam. A könyv többek közt arról szól, hogy milyen érzéseink és hallucinációink vannak, hasis és ópium bevétele után. Stone, a kavarodást fokozta azzal, hogy a szereplők a filmben teljesen logikátlanul, következetlenül cselekedtek.

A filmet ha valamihez hasonlítani kéne, akkor leginkább egy képregényhez lehetne. Ezt bizonyították a rajzok is, melyek a film közben többször is megjelentek, Mickeyt és Malloryt elszabadult vademberként ábrázolva, és a különböző háttér árnyalatok, melyek a filmben teljesen váratlanul, meglepően jelentek meg, biztosítva ezzel, hogy a néző minden pillanatban éber legyen, ne bambuljon el. Sokszor fekete-fehérre vált a kép a filmben. Ezzel sikerült érzékeltetnie azt, hogy ezt a filmet egyfajta dokumentum filmnek is lehet tekinteni korunkról.

A film egésze szerintem a médiáról és annak hatásairól szól az emberek életére. Arról, hogy egy film, vagy a média miket tud megmozdítani az emberekben. Erre egy nagyon jó példát találtam a Filmvilág hírcsokra közt: „Manhattan. A 47. utca egyik mozija az Időzsarut, Jean-Claude VanDamme legújabb, minden eddigit meghaladóan brutális filmjét vetíti. Az előadás végén az egyik néző közli a jegyszedővel, hogy le fogja lőni. Negyedóra múlva valóban visszatér, kezében egy nagy kaliberű revolver. Háromszor tüzel, a jegyszedő összeesik. A férfi ekkor a fegyver csövét a súlyosan sérült ember halántékához nyomja, és meghúzza a ravaszt. A tár üres. A jegyszedőt kórházba szállítják, a férfit pedig letartóztatja a rendőrség."

A hősök története egy szappanoperában kezdődött. A média szerepe természetesen itt is feltűnik, hiszen a legnézettebb műfaj a tévében az egész a világon a szappanopera, és ezért ezek előtt, közben, és után a tévétársaságok rengeteg reklámot tudnak sugározni. Ez a külföldi tévéadóknál még jobban kitűnik, de már a magyar kereskedelmi tévétársaságok is kezdik átvenni ezt a szokást. Egy-egy filmet illetve szappanoperát megszakítva, reklámokat közvetítenek, ami egyrészről élvezhetetlenebbé teszi a filmet, ami a kisebbik baj, de ha valaki video segítségével ezt fel szeretné venni, akkor vagy reklámostul veszi fel, vagy meg-megállítja a videót, hogy ezzel csökkentse a film hosszúságát. Erre is rámutatott Stone azzal a fogással, hogy a filmbe különböző pillanatokban elhelyezett Coca-Cola reklámot, amiért a Coca-Cola nem tudom, hogy mennyit fizetett, de mindenesetre elég jól „sült" el, mivel a film megnézése után aki megszomjazott, biztos vagyok benne, hogy az alkalomhoz illően Coca-Cola terméket fogyasztott. Ezért is törekszenek a TV társaságok a nézettségi mutatók javítására. Az egyik legnézettebb csatorna Amerikában, a CNN. Elég meglepő, hiszen ez a csatorna csupán a világban történt hírekkel foglalkozik, de nem akárhogyan. A háborúkról élő adásban tudósít, ugyanúgy mint minden érdekesebb eseményről Amerikában. Például O. J. Simpson üldözését is élőben közvetítette, - folyamatosan megszakítva reklámokkal - amire a világon 95 millió ember volt kíváncsi.

A televízió egy korosztályt eléggé befolyásol. Ez a csoport a 6-14 éves gyerekek korosztálya. Ők, a tévé által a legveszélyeztetettebb, mivel ilyen idős korban az ember még képes elhinni olyan dolgokat is, ami a rosszat mutatja be úgy, mintha az jó lenne. Még nem tudja a gyerek felmérni azt, hogy mi a jó és mi a rossz, mert tapasztalatlan. A rajzfilmjelenetek a filmben arra is utaltak, hogy a korabeli rajzfilmekben rengeteg brutalitás, kegyetlenség van, ami a rajzfilmfigurák nagy részére kártalan hatással van, sőt a dolog még mulatságosan is a gyerekek szemében. Itt főként a Tom & Jerry-re lehet gondolni, ami ennek a tipikus példája. Ez a rajzfilm minden gyerek kedvence, és a tapasztalatlan gyerek valóság képzeletét nagy mértékben elferdíti. De nem csak a Tom & Jerry-t kell vádolni. A gyerek csak elkezdi nyomogatni a távirányító segítségével a csatornákat és csatornáról csatornára az erőszakkal találkozik. Ha éppen nem, akkor valószínűleg valami reklámba csöppent bele és onnan gyorsan tovább nyomva találkozik a másik csatornán a brutalitás egy formájával. Ezek után már nem is meglepő az az adat, hogy 14 éves koráig az ember 16 ezer gyilkosságot lát a televízióban.

A filmben a főhősök is a televízión keresztül lettek Bonnie & Clyde szerű népi hősök. A szenzációhajhász televízió, pozitív hősöknek állítja be Mickeyt és Malloryt. Erre természetesen lecsapott több cég is, és elkezdtek „I love Mickey & Mallory" pólókat, kitűzőket és miegymást gyártani. Mickey és Mallory célja az volt, hogy legendák legyenek, ezért nekik csak az volt a fontos, hogy a gyilkolások után életben maradjon valaki, aki elmondja a többieknek, hogy ők követték el a gyilkosságot, ezzel növelve népszerűségüket. A „gyilkosok népszerűségi listáján" csak a második helyig tudtak felkapaszkodni, mivel Mason-t nem tudták megelőzni. Az emberek számára viszont csak addig voltak érdekesek és csak addig szerettek volna velük találkozni, amíg valóban be nem következett ez a találkozás. Hiszen emlékezzünk csak arra a jelenetre, mikor a dagadt gyógyszerész a bódéjában nézi a tévéközvetítést Mickey-ékről és mikor valóban megjelenik előtte Mickey, akkor szó szerint bepisál, mivel tudja, hogy ki fogják nyírni, mert riasztotta a rendőrséget.

A film történetét két külön részre lehetne választani. Az első rész, mikor még szabadlábon vannak a főszereplők, a második részben viszont a rács mögé kerülnek. Itt a börtönben ismerkedtek meg Wayne Gale-lel, a mániákus, szenzációra éhes tévériporterrel, aki élő interjút készített Mickey-vel a börtönben. Gale óriási show-t tervezett, nagy buzgalommal vágott neki az interjúnak, hiszen arra számított, hogy az interjú után mindenki az ő nevét fogja majd emlegetni. De a börtönben lázadás tört ki, amit Mickey kihasznált és sorozatos mészárlások után kijutottak a börtönből Mallory-val. A lázadás közben Gale is ráérzett a gyilkolás ízére, mutatva ezzel, hogyha valaki elkezd gyilkolni, akkor azt már nehezen lehet abbahagyni. Gale-t is magukkal vitték a börtönből, de nem sokáig. Videokamerára vették Gale könyörgését, hogy ne öljék meg, de mivel ebből a felvételből kiderült, hogy ők ölték meg őt, már semmi sem tartotta vissza Mickey-t és Mallory-t, hogy szitává lőjék Gale-t, a nyálas riportert.

Amerikában való közvetítés jogához ráadásul ki kellett vágni több kegyetlenebb jelenetet is, hogy megkaphassa a 17 évnél idősebb nézőknek való közvetítési jogot, mert az USA-ban ez alapfeltétel ahhoz, hogy közvetíthessenek egy filmet.

A megosztottságnak lehet köszönhető, hogy a bevételi adatokat nézve nem tűnik túl sikeres filmnek. Magyarországon három hét után mindössze 8,8 millió forintos bevételt tudhatott a magáénak, ami a magyar átlagot tekintve ugyan nem rossz, de nem is a legjobb. Lehet, hogy a magyar néző ízlésével van a baj, de az is lehet, hogy én látom túl jónak ezt a filmet. Az összbevételek alapján a Junior című film, Arnold Schwarzenegger főszereplésével, bizonyára kellemesebb szórakozást nyújt, - sok információm ugyan nincs a filmről mert még nem láttam - és rengeteg hasznos dologgal és újabb rendezői fogásokkal gyarapítja tudásunkat, de azért én inkább megnézem háromszor a Született gyilkosok-at, mint egyszer azt. Lehet, hogy túl előítéletes vagyok, de nem hiszem, hogy a hallottak alapján megnyerné a tetszésemet. Amerikában sem favorizálják a Született gyilkosok-at a legjobban, de véleményem szerint a sok betiltás világszerte, és az alaptalanul rossz kritikák, jelentősen visszafogták a film nézettségét. Természetesen a régi hagyományokhoz híven, a kevésbé nézett filmnek az USA-ban már esélye sem lehet arra, hogy legalább Oscar-díjra felterjesszék. Ez nem is történt meg, pedig legalább a legjobb rendező kategóriájában megérdemelt volna egy jelölést Oliver Stone.

Végül is, számomra a Született gyilkosok, zseniálisan elkészített, ötletdús film benyomását keltette, ami arra hivatott, hogy megpróbálja a mindennapi életben, már-már természetesnek látszó brutalitást észrevetetni és ezáltal csökkenteni. A lélegzetelállítóan jó rendezői, operatőri, vágási újdonságok tették a filmet kiválóvá. Bár sok embert megbotránkoztatott, egyszeri megnézésre mindenkinek ajánlom, hiszen ha jól értelmezzük, akkor mindannyiunk számára nagyon sok tanulsággal járhat.

M B