Egy pedagógus élete napjainkban
Az alábbi interjúmat Szabóné Suti Katalinnal, a Bethlen Gábor Református Gimnázium és Szathmáry Kollégium angol szakos tanárával készítettem, aki interjúra való felkérésemet nagy örömmel fogadta, hiszen már régóta vágyik arra, hogy pedagógusként szerzett tapasztalatait megoszthassa a pálya iránt érdeklődőkkel. Az általa adott interjúból az is kiderül, milyen megpróbáltatást jelent a tanítás mellett osztályfőnöknek és angol munkaközösség vezetőnek is lenni egyben.
Mikor és miért döntött úgy, hogy a tanári pályát választja?
Talán kissé hihetetlennek tűnhet, de már óvodás koromban elhatároztam, hogy tanár szeretnék lenni. Anyukám szerint már ekkor is ezt mondogattam, annak ellenére, hogy akkor még azt sem tudtam igazán, mit jelent „tanítani”. Iskolás koromban ezen elhatározásom egyre erősödött, ugyanis osztálytársaimat számos alkalommal is korrepetáltam, amely sikeressége örömmel töltött el.
Milyen új szabályozások és modern eszközök segítik elő a tanítás sikerességét napjainkban?
A legújabb szabályozások a legtöbb esetben nehezítik a munkánkat, többek között a megnövekedett óraszám és az adminisztrációs terhek. Manapság azonban számos modern audiovizuális- és számítástechnikai eszköz áll rendelkezésünkre, melyek rendkívüli módon hozzájárulnak a tanítás sikeréhez.
Hogyan jellemezné az iskola intézkedéseit a tanár- és diáklét segítése szempontjából?
Szerencsére az iskola igyekszik mindent elkövetni annak érdekében, hogy a tanítás a lehető legkönnyebben folyhasson, tehát a régi, elhasznált felszerelést mihamarabb újjal próbálja helyettesíteni. Sajnos az épület felújítás lassan halad, a szűkös anyagi források következtében.
Hogyan viszonyulnak a diákok és a szülők a jelenlegi oktatási rendszerhez?
Ahogy én szoktam fogalmazni, a mai diákok nagyon gyakran csupán „jogaikat hangoztatják, kötelességeiket pedig elmulasztják”. Sajnos az idő múlásával a szülők hozzáállása is jelentős mértékben változott. Habár ma is elmondható, hogy vannak szülők, akik segítő szándékkal igyekeznek együttműködni a tanárokkal, s figyelemmel kísérni gyermekük iskolai tevékenységeit, de sajnos erre számos ellenpéldát is említhetnénk.
Hogyan vélekedik a mai fiatalság a nyelvtanulás fontosságáról?
Sok tanuló ellenérzéssel viseltetik az angol nyelv tanulása iránt, amely hozzáállás leginkább az egykori kötelező orosz tanulására hasonlít, ugyanis a diákokról általánosságban elmondható, hogy nem szívesen tanulnak olyasmit, ami kötelező. Ezzel szemben vannak olyan tudatos tanulók is, akik tisztában vannak vele, hogy záros határidőn belül meg kell szerezniük a nyelvvizsgát, hiszen az a felvételi pontszámokban, s a későbbiekben a diplomaszerzésben is fontos szerepet játszik.
Hogyan motiválhatók a tanulók leginkább?
A legtöbb esetben igyekszünk a pozitív megerősítés módszerét alkalmazni, melynek lényege a helyes hozzáállással és munkával kiérdemelt dicséret és jutalmazás. Mindemellett arra is kell törekednünk, hogy a tanulók munkáját érdekesebb feladatokkal és interaktív tananyagokkal színesítsük. Sajnos elkerülhetetlen, hogy a tanítás során büntetésre is sor kerüljön, például a házi feladatok elkészítésének elmulasztásáért.
Véleménye szerint milyen a „jó diák”?
A jó diák figyelmes, szorgalmas és szerény; viselkedésével nem akadályozza a tanítás sikerességét. Ha mindezek felett még jó képességű is, az rendkívül szerencsés adottságnak tekinthető.
Melyek lehetnek a legjobb, avagy a legrosszabb élmények, amelyeket ez a hivatás nyújthat?
Véleményem szerint a legjobb, amikor a diákok kimutatják a tanárok iránt érzett szeretetüket és bizalmukat, s megosztják velük az esetlegesen felmerülő problémáikat. Továbbá a tanulók látható igyekezete és fejlődése, valamint versenyeredményei is rendkívüli módon hozzájárulnak a tanárok hivatásukba vetett hitének megőrzéséhez. A legrosszabb élmények, amelyekkel minden tanárnak meg kell birkóznia, az általában az órai fegyelmezetlenség, pimaszság.
Milyen gyakran kényszerül a tanítás mellett egyéb feladatokat is teljesíteni?
Rendkívül gyakran, hiszen a tanárság nem csak oktatást jelent, hanem többek között pályázatírást, továbbképzéseket és hétvégi iskolai programokat is magába foglal ez a hivatás.
Milyen kapcsolatot ápol munkatársaival?
Szerencsére minden kollégámmal jó viszonyban vagyok.
Mit javasolna azoknak a fiataloknak, akik a tanári pályát szeretnék választani?
Azt javasolnám, hogy csak akkor döntsenek a pálya mellett, ha elegendő elhivatottsággal és türelemmel rendelkeznek annak teljesítéséhez.
Ha visszamehetne az időben, milyen hivatást választana legszívesebben?
Feltehetően ugyanezt; nem tudnék magamnak mást elképzelni.
Hogyan telik el egy átlagos tanítási napja?
A napom természetesen főképp tanítási órákkal telik, az óraközi szünetekben időnként ügyelnem kell. Lyukasóráimban legtöbbször dolgozatot javítok, tananyagot fénymásolok, és adminisztrációs munkát végzek. A délutáni program általában mentorálás (a mentorprogramban résztvevő diákokkal való egyéni foglalkozás), az estémet pedig a másnapi órákra való készülés tölti ki.
Mennyi időt tud fordítani a családjára iskolai elfoglaltságai mellett?
Sajnos nagyon keveset: kollégáimmal gyakran beszélgetünk arról, hogy saját gyermekeinkhez nem tudunk kellő türelemmel fordulni, mert a munkából hazaérve fáradtak vagyunk, és feszültté tesz a sok iskolai feladat. Szerencsére a férjem sokat segít az háztartási teendők (főleg a bevásárlás) és a hivatalos ügyek intézésében.
Milyen mértékben tolerálják családtagjai a sűrű napirendje által előidézett bonyodalmakat/ változásokat?
Mivel a férjem is pedagógus, empátiával fogadja a mindennapi megpróbáltatásaimat, bár a rám bízott feladatok mennyiségét gyakran már ő is túlzásnak tartja.
Mennyire elégedett a munkájával?
Maga a tanítás mindig is vonzott, és ez továbbra sem változott. Szeretek segíteni a diákoknak; jó érzés látnom a fejlődésüket, s azt, hogy megfogadják a tanácsaimat. Ugyanakkor lelkileg megterhelőek a néha előforduló konfliktusok, mind a diákokkal, mind a szülőkkel. Számos tényező miatt is stresszesnek találom ezt a szakmát: sok adminisztráció, különmunkák, továbbképzések; tehát a tanév alatt nem jut idő a kikapcsolódásra, regenerálódásra. Összességében véve azonban viszonylag elégedett vagyok a munkámmal.
Hogyan zajlott az idei március 15-i megemlékezés iskolai kereteken belül?
Színvonalas ünnepi műsorral kezdtük a napot, a 11. C osztály előadásában. Ezután a Pálffy-huszárok bemutatója következett. A nap további részében az osztályok a városban különféle feladatokat oldottak meg (akadályversenyszerűen) az 1848-49-es forradalom és szabadságharccal kapcsolatban- történelmi, irodalmi és helytörténeti kérdések keretében. A projektnap rendkívül sikeresnek bizonyult, hiszen a tanulók is élvezték a játékos feladatokat.
Nagyon szépen köszönöm, hogy időt szánt kérdéseim megválaszolására, és további, élményekben gazdag tanítást kívánok!
Szabó Ágnes
|