„Amikor házhoz jön az igazgató”
Interjú Árva Lászlóval, iskolánk vezetőjével
16 éve több száz diák és tanár sorsáról hoz döntéseket, számolt ezzel a felelősséggel már akkor is, amikor megpályázta ezt az állást ?
- Mikor az ember még fiatalabb, kevésbé méri fel a felelősség súlyát. Még azt sem látja át igazán, mi az amire vállalkozik, legfeljebb halvány elképzelései vannak. A felelősség teljessége akkor ismerhető meg, ha az ember a feladat teljességét is megismerte.
Ennyi idő elteltével, hogy értékeli döntését ?
Úgy érzem, hogy megtaláltam azt a feladatot, ami célt és irányt adott a pályámnak. Sok új ismerettel gazdagodhattam ezekben az években, európai országokba juthattam el, szép sikereket értünk el, emberpróbáló nehézségeken vagyunk túl, kiváló emberekkel dolgozhattam együtt: diákokkal, tanárokkal egyaránt. Emellett az ember hiúságának is hízeleg, hogy sokan megismernek a városban.

Igazgatói munkája mellett van-e lehetősége tanítani ?
Nagyon kevés óraszámban. Próbálok odafigyelni, hogy mindkét szakomat tanítsam. 2008 előtt magyart tanítottam, majd az elmúlt években történelmet. Jó lenne többet tanítani, de a vezetői feladatok ezt nem teszik lehetővé.
Ilyen kevés óraszám mellett nem érzi-e, hogy távolabb került a diákoktól?
De mindenképpen. Az első években még minden gimnazistát névről ismertem, ma már ez lehetetlen. Ezért szeretek többek között órákat látogatni, mert ilyenkor nem csak a tanítást figyelem, hanem kapcsolatba kerülhetek az osztályokkal, diákokkal is.
Melyik az a feladat, amelyik legtávolabb áll az érdeklődésétől?
Az iskolairányítás nagyon sok adminisztrációval jár. Néha úgy tűnik, hogy fontosabb a dokumentáció, mint az elvégzett munka. Az értelmetlen, céltalan, túlzott bürokráciát nehezen viselem. Emellett nehéz olyan emberekkel szót érteni, akik valamilyen – számomra érthetetlen ok miatt – nem fogadják el, ha jót akarunk nekik. Találkoztam már ilyen tanárral, szülővel és diákkal is. Nehéz segíteni a bizalmatlan embereken, akik a jót is gyanakodva fogadják, sokszor visszautasítják.
Jónak tartja-e, hogy ennyire eltérő életkorú gyerekek járnak az iskolába ?
Igen, jónak tartom, főleg úgy, hogy most már külön épületük is van a kicsiknek. Nagyon sokan vannak a diákok között, akik tizenkét- tizenhárom évig járnak ebbe az iskolába. Jó látni, hogyan válnak kisfiúkból,kislányokból fölnőtt férfiakká és nőkké. A kisiskolások sokkal közvetlenebbül fejezik ki érzelmüket, s sokszor érzem, hogy örülnek ha meglátnak, és rám köszönnek. Gyakran még tegeződve, ez persze nem a tiszteletlenség, hanem a szeretet és a kedvesség jele. De nagyon szeretek találkozni a nagy gimnazistákkal is, akik okosak, nyitottak a világ fele, és kulturáltan viselkednek. Jó tudni, hogy ők lesznek a közeljövő értelmisége.
Miket tart az elmúlt 16 év legnagyobb eredményeinek ?
A legnagyobb eredmény az, hogy miközben csökken az iskolába járó gyerekek létszáma, addig a Németh László iskolába mindig többen jelentkeznek, mint amennyit fel tudunk venni. Eredménynek tartom, hogy népszerű az alsó tagozat a városban, s hogy pozitív a megítélése a gimnáziumnak is. Büszke vagyok a sok kiváló érettségire, a sok nyelvvizsgára, és büszke vagyok arra, hogy immár több volt diákunk tanít az iskolában, és egyre több Németh László-s diákkal találkozhatunk hivatalokban, uniós intézményekben, orvosi rendelőkben.
Öltöny és nyakkendő helyett gyakran láthatjuk rövidnadrágban és sportcipőben a sportcsarnokban, de nem helyettesítő testnevelő tanárként, hanem aktív futballistaként. Hogy fér ez össze a vezetői hivatallal?
Az élet teljességéhez a munka mellett hozzátartozik sok minden más is. Gyerekkoromtól kezdve sportoltam, s ez ma is így van, még ha a tempó lassabb is, mint korábban. 22 éve, hacsak lehet, minden hétvégén focizunk a barátaimmal. Ez szinte hiányzik, ha elmarad, de nagyon szeretem azokat az alkalmakat is, amikor diákokkal játszhatunk, s örömmel látom, hogy a rutin gyakran pótolja a gyorsaságot. De nemcsak focizok, szeretek úszni, és – bár kevésbé szeretem – szoktam futni is. Aki szellemi munkát végez, nem hanyagolhatja el a testmozgást. Az agynak szüksége van az oxigénre, ez teszi lehetővé, hogy friss legyen a gondolkodásunk. Erre fel szoktam hívni az érettségire készülő diákok figyelmét is.

Ha most kellene döntenie, neki vágna-e ennek a 16 éves útnak ?
Ha 32 éves lennék mindenképpen, de mindent egybevetve több volt az öröm, és a pozitívum, mint a gond és a nehézség. Amikor sok gonddal kell megküzdeni, arra próbálok gondolni, milyen nagy adománya az életnek, ha az ember azt csinálhatja, amit szeret, és amihez talán ért is egy keveset. Azt szeretném, ha ezt felnőttkorában minden diákunk megtapasztalhatná.
Köszönöm a beszélgetést!
Készítette: Árva Máté
|