Már régen nem volt alkalmam csúszni, ezért kicsit kijöttem a gyakorlatból… Hál’ istennek!!! Ugyanis oktatónak egy IRTÓ HELYES PASIt fogtam ki :)

Teljesen belezúgtam, és ez megszépítette a hetemet ;). A síelés művészetét gyorsan felelevenítettem, így ameddig a többiek gyakoroltak (több-kevesebb sikerrel), én csak bámultam az Ő szép, napbarnított pofiját, és kerek hátsóját :))). Persze aranyos, meg jó fej is volt, sokat beszélgettünk az órákon kívül is, amikor ráért. És az sem volt hátrány, hogy reggelente Ő szállított a pályára a kocsiján ;). Sok mindenről dumcsiztunk, és azt hiszem kölcsönös volt a szimpátia.

Mikor hazaindultunk, örültem, mert már iszonyatosan hiányoztak a barátaim, de rossz volt otthagyni a kis „Tanár bácsimat”…

De, mikor hazaértünk, mondtam anyának, hogy jövőre is mindenképpen ide kell jönnünk!!!

U.I.: Azért persze a táj is szép volt…J