Polanski  a II. Világháborúba  mélyed bele. Egy zsidó szemszögéből eleveníti fel az akkori eseményeket Varsóban.

Hogy egy zsidó mit is élt át a II. Világháborúban.  Ez a mondat az ami  kifejezi azt, hogy lényeges tisztában lenni az akkor eseményekkel. Mikor jöttek be  a németek Varsóba, mit csináltak, mikor volt  a II. Világháború stb. Habár  ez alapvető intelligencia, hogy ilyen dolgokkal tisztába legyen az ember. Ezt a rendező  tudja is és ezért nem kezdi úgy filmjét, hogy  a II. Világháború kirobbanásának helyével idejével vagy épp megjelenítve az eseményt. Egyből a lényegre tör és mutatja be főhősét a lengyel zongosita zsidót Wladyslaw Szpilman-t( Adrien Brody).

 A Rendező a film időben valóelhelyezését, hogy jól szembesítje a nézővel, hogy hol is járunk és mikor egy korhű jelenettel, kezdi a filmet. E jelenet fekete- fehér, de nem is mondható jelenetnek mert  egy gyors vágás, ahogyan Varsót 1939-ben  valóban látni lehetet.

   Főhős épp zongorázik, amikor Varsót bombázni kezdik. Mindenki észt veszejtve rohangál fel és  alá az épületben , de ő csak ül és játszik tovább. Nem akar a háborúval foglalkozni próbálja zenével elnyomni de mindhiába mert a egy bomba pont oda  csapódik be. Ezután kénytelen  elhagyni  az épületet.

Zsidók családokra az átlagnál jobban jellemző volt az összetartás  a vész helyzetekben, mint például a világháború, ahol szinte  darabokra estek volna szét, ha nem ragaszkodtak volna annyira egymáshoz, de sokszor mindez hiába volt az erős ragaszkodás hiszen a németek közéjük álltak nem érdekelte őket. Polaski  törekedett  ezek kimutatására. Az érzelem, a ragaszkodás filmben nyomon követhető. A család halálba is együtt menne.

 A filmelemzés szempontjából nemcsak a rendező által megjelenített érzelmek kimutatása  a nézők felé játszanak fontos szerepet, hiszen e film kétségtelen, hogy az érzelmekre van alapozva.

 A filmben a vágások észszerűek, rendezettek a néző nem veszik el a filmben egy esetleges

vágás esetén, ha rendező csak  így tudja a film eseményét tovább vinni.

 A filmművészet kifejező eszközeivel is él a rendező. A filmben lévő elemi eszközök közül a  tér  és időszervezés a legelemibb követelmény. Teret és időt kell kialakítani. Tárgyakat a térben,  jelenségeket pedig időben tükrözi. Mielőtt még  a zsidó család nem lett kilakoltatva gettóba  küldve minden jól ment minden rendezett volt meg volt a helye a lakásban, de jött a kitelepítés a fontos dolgokat mentették bekerültek egy kisebb lakásban ott már csak a lényeges dolgoknak volt helye és minden olyan szétszórt, zavarós már a rendező így próbálja fokozni, azt hogy most már  tényleg baj van. A végén pedig már csak bőrönd az amelyen ülve várják a vonatot, ami elszállítja őket a munkatáborba. Polaskij  a tárgyak ilyen módon való megjelenítésével próbálja kifejezni azt, hogy már vagyontalanok, szinte nincstelenek. A nyomor így szembesíthető. Az akkori helyzetet szembesíti még az épületek megjelenítése, a lebombázott házak, utcák, terek. Rendező ezt a zavartságot még jobban fokozza a táborban való elvonulás után, hiszen főhősünk ugye sikeresen megmenekül de mindent hátrahagyva tér vissza  a zavar városába azaz Varsóba. Minden az utcán van a kiságy ruhák tömege és hogy fokozza a hatást  éreztesse, hogy mi is volt  akkoriban  milyen szörnyűségek is néhány emberi holtestet is felhasznál és hatás teljes az embert  a borzongás járja át, hiszen néhány gyermeket is  találunk az utcán holtan.

 A plasztikus eszközök már teljesen mást mondhatnak az embernek nem feltétlen ilyen történelmi hatásai, vannak. Plasztikus eszközök közé tartozik a plán azaz a tárgyaknak a kamerától való távolsága avagy képnagyság.

  Megfigyelhető , hogy  hősünket a film elején mindig alulról vagy szem magasságból veszik fel, így  magasabbnak, feljebbvalónak látszik, de  a film második felében már a kamera állás általában mindig feljebb van  a fények is  másképp érik. Érezhető, hogy egy rosszabb felettébb rosszabb helyzetbe került és egy összetört embert látunk.

 De nemcsak a kamera állásoknak van jelentőségük hanem a fényeknek is. Néhol már utaltam rá, hogy milyen jelentőséggel bír vagy épp mi célt szolgál. A zongorista elején sokkal több a  fény több a  világosabb jelenet, de  a fordulat után minden megváltozik sötétebb minden. Rendező így próbálja érzékeltetni a különböző helyzeteket. A vidámságot, a boldog életet a fények összhangja jelzi, de a sivárabb, szívszorítóbb helyzeteket a sötétség, árnyékok jellemzik.

 A gépmozgások is hatást keltő és fokozó eszközök, hiszen csak azt hinnénk, hogy csak a zene a hirtelen fellépő zene tud meglepni vagy épp hatást kiváltani pedig nem így van.

 A filmre jellemező kameramozgás vagyis az amelyik nekem legjobban feltűnt és egy fajta figyelem felkeltést váltott ki az az volt, amikor  Szpilman  végig megy az utcán és  a kamera  előtte van  és veszi fel ahogy halad végig  a sok otthagyott holmi és földön heverő emberek között közben hátulról világítják meg.  Itt is egyre gyakoribb a közeli képek és a hirtelen ráközelítések, amelyek szinten csak fokozzák a különféle hatásokat. Itt azért is van olyan nagy jelentősége mindezeknek, mert a film főként az érzelmekre épül és egy arc kifejezés sok mindent elmond.

  Monológok és párbeszédek természetesen jelen vannak A zongorista című filmben. A párbeszédek egy hangúak, lényegre törők és sokat mondóak. Jellemző erre a filmre, hogy a főhős sokat egyedül van magányosan. Ilyenkor azt várnánk, hogy egy belső monológ megy végbe de itt elmarad csak cselekedeti árulkodnak arról,hogy épp mi a  célja. Sok a zongorán vagy egyéb hangszeren játszó zene általában úgy mond a filmben élő zene.

 Film természetesen színes a színek összes árnyalata megtalálható benne.  A sötétebb színek éjszaka találhatóak és ilyenkor történek a fontosabb veszélyesebb jelenetek is.

    A film szerkezetileg jól követhető, minden téren érthető.  Fordulatokban gazdag , hiszen egy emberi életről van szó, amely egyik percről a másikra kerülhet veszélybe. A helyszínek, az emberek, jelentek jól tükrözik az akkori valóságot.  A film befejezés a  kezdetekkel megegyező egy fajta párhuzamosság  vehetőészre.  Szpilman zongorázva kezdte a filmet és így is fejezte be ugyan ott a rádióban.

A film hibátlan minden a legmegfelelőbb. Polaski sokat tett a filmért, hogy valóságosan ábrázolja, ami sikerült is. Talán ennek köszönhető a sok díj melyet kapott  A zongorista című film, ezek szerint nem csak számomra tett olyan nagy benyomást, hanem a világ majdnem összes emberére.

Érdekesség:

• 2002: Bostoni Filmkritikusok Szövetsége díja – legjobb színész, legjobb rendező, legjobb fényképezés
• 2002: Európa Filmdíj – legjobb fényképezés
• 2002: San Franciscoi Filmkritikusok Körének díja – legjobb fényképezés
• 2003Amerikai Rendezők Céhének díja – kiemelkedő rendezői mű a mozgókép kategóriában
• 2003: Bermudai Nemzetközi Filmfesztivál – közönségdíj
• 2003: David di Donatello-díj (Olaszország) – legjobb külföldi film
• 2003: Eagle-díj (Lengyelország) (13 jelölésből 8 díj) – legjobb film, legjobb rendezés, legjobb fényképezés, legjobb vágás, legjobb filmzene, legjobb látványterv, legjobb hang, legjobb kosztümterv
• 2003: Filmírók Köre (Spanyolország) CEC díja – legjobb külföldi film
• 2003: Filmkritikusok Nemzeti Szövetségének (NSFC) (USA) díja – legjobb színész, legjobb rendező, legjobb film, legjobb forgatókönyv
• 2003: Fotogramas de Plata – legjobb külföldi film
• 2003: Goya-díj – legjobb európai film
• 2003: Harry-díj
• 2003: Japán Filmakadémia díja – legjobb külföldi film
• 2003: Nikkan Sports Film díja – legjobb külföldi film
• 2003: Norvég Nemzetközi Filmfesztivál – ökumenikus film díja
• 2003: Olasz Filmújságírók Országos Testületének ezüst szalag díja – legjobb rendező (külföldi film)
• 2004: Cseh Oroszlán-díj: legjobb külföldi film
• 2004: Kinema Junpo-díj – legjobb külföldi film, olvasók szavazata díj
• 2004: Mainichi Film Concours díja – legjobb külföldi film, olvasók szavazata díj