Kelet varázsa…
Interjúmat a hastánc oktatómmal Sinka-Korsós Mónikával készítettem.
Hol és mikor kezdted el a tánc oktatást ?
2004. szeptemberében Mindszenten
Miért pont a hastáncot választottad ?
Diák koromban 8 évig versenytáncoltam, de sajnos az érettségi után a továbbtanulás miatt abba hagytam. Valamilyen zenés mozgásra viszont nagyon vágytam, próbálgattam különböző táncokat, fejlesztettem magam, majd Dr. Sipos Réka Szentesen elkezdte a hastánc-oktatást. Kicsit kétkedve – talán saját magamban – de elmentem az első órára..... Szerelem lett
Mennyivel különbözik egy versenyre való felkészülés, mint egy fellépésre ?
Számomra egyforma fontos mindkettő, hiszen közönség előtt táncolunk. A versenyre természetesen nagyon precízen, 200%-osan kell felkészülni, hogy a „szakmai szemeknek” teljes mértékben megfeleljünk. Fellépésre szintén maximálisan szeretek felkészülni, hiszen át kell adni, meg kell ismertetni egy teljesen más kultúrát egy adott idő, általában 15-20 perc alatt, ami igen nagy feladat és kihívás is egyben.
Jelenleg hány csoportot tanítasz és milyen korosztályban?
Jelenleg 4 csoportot tanítok, koordinálok egészen 4 éves kortól. Korcsoportokra bontva: 4 évestől 6 éves korig Mini-manó csoport, 10-14 között gyermek I., 14-16-ig gyermek II-es, valamint 16 éves kor felett már a felnőtt csoportok
Ha jól tudom voltál már Egyiptomban , mennyire sikerült betekintést nyerned a keleti kultúrába ?
Igen jártam már Egyiptomban, több alkalommal is. Szerencsére sikerült egész jól belelátni, hiszen nem turistaként járhattam ott, hanem egy nagyon kedves ismerősöm él kint. Általa betekintést nyerhettem az egyiptomi/arab emberek életébe, szokásaiba, mindennapjaiba. Nagyon érdekes élmény egy európai nő számára, de úgy gondolom, ha tiszteletben tartjuk egymás szokásait, könnyen be tudunk illeszkedni.
Hogyan tudod összeegyeztetni a családanyaságot, a férjed karrier támogatását és a munkád ?
Fizikálisan sokszor nehéz, vagyis inkább úgy fogalmaznék, hogy nem egyszerű. Mivel engem a tánc kikapcsol, felpörget, lenyugtat, önmagammá tesz, ezért nem tudok nélküle létezni, illetve már a tanítás nélkül sem, ezért ha sok kimarad, mondjuk szünet miatt, akkor úgy érzem, hogy nem vagyok igazán teljes.... Szerencsére a kislányom is szereti. Reménykedtem benne, hogy a 9 hónap pocaklakóság, illetve 6 hetes kora óta is a táncteremben van – hogy nem fogja megutálni. Ami még nagyon jó dolog, hogy a férjem is maximálisan támogat ebben.
A kisebb gyerekeket, gondolok itt főleg az ovisokra, mennyire nehéz tanítani? Ebben a korszakban, a legnehezebb talán lekötni a gyerekek figyelmét…
A kicsiket még játékosan kell lekötni, ami sokszor nem egyszerű, hiszen könnyen fáradnak. Igyekszem olyan érdekes, játékos dolgokkal őket lekötni, hogy ne vegyék észre az idő múlását, illetve azt, hogy mennyire nehéz gyakorlatokat végeznek. Az ő korukban még a mozgáskultúra, testtartás fejlesztése, jobb-bal kéz/láb megtanulása a legfőbb, természetesen megtűzdelve táncos elemekkel.
Milyen terveid vannak, amiket mindenképp szeretnél még megvalósítani?
A következő 10 év ezzel a csapattal :-)
Szombathelyi Brigitta
|