Szia. Válaszolnál pár kérdésemre a zsonglőrködésről?

Szia. Persze, szívesen.

Milyen felindulásból kezdtél el labdákat dobálni?

Kiskoromban, 7-8 évesen voltam egyszer cirkuszba, és a kötéltáncosok mellett a zsonglőröket csodáltam a legjobban, mert azt hittem, hogy valami trükk van benne, hogy nem ütközik össze az a sok labda. Aztán ez valahogy a feledés homályába merült egészen 2005-ig, mikor egyik osztálytársam behozott az iskolába pár zsonglőrlabdát, és (ismét) felkeltette az érdeklődésem a zsonglőrködés iránt. Ami azóta - és úgy tűnik még jó ideig - töretlen.

Mit vártál a zsonglőrködéstől?

Hát, legelőször semmit. Főleg nem fellépéseket, elismerést, és támogató visszajelzéseket. Pedig én személy szerint viszonylag gyorsan megkaptam ezeket. Mikor elkezdtük (3-an voltunk akik egyszerre 'indultunk a pályán') akkor tényleg csak az számított, hogy örömmel, lelkesen lefoglaljuk valamivel magunkat, amit mellesleg borzasztóan élveztünk. Utána náluk alábbhagyott a lelkesedés, talán kicsit kinőttek belőle, én még megmaradtam valamennyire ugyanaz a lelkes kölyök, csak most már megesik az is, hogy a nézők miatt gyakorlok, nem csak magam miatt...

Nehéz volt beletanulni? Mennyi idő kellett hozzá, míg 3 labdával a legegyszerűbb trükköt meg tudd csinálni?

Az elején tényleg annyira megfogott, hogy egyre lelkesebb, és lelkesebb lettem, mikor nem suliban voltam, otthon vagy a parkban gyakoroltunk. Talán pont a korai sikerélmények miatt nőtt ennyire a lelkesedésünk. Nagyon gyorsan fejlődtünk, így utólag visszanézve, pár nap után már 3 labdás trükköket csináltunk, 1-2 hónap után már 4-gyel, kicsivel később pedig már 5-tel gyakoroltunk. Közben persze jöttek az új eszközök is, mert kíváncsiak voltunk, buzogány, karika, zsonglőrtányér, stb.

Van művészneved?

Van.

Mi ez ,és hogyan ragadt rád?

Pythonként ( Mo.-n pitonként ejtik) vagyok megszólítva a zsonglőrök körében, az ok igen prózai. Egy zsonglőrközösségi portálra regisztráltam python névvel mivel épp egy monty python filmet néztem, és jobb nem jutott eszembe. A találkozókon viszont nem tudták az igazi nevem, így mindenki pythonnak hívott, utána ez rám ragadt, és már nagyon sokan így hívnak. Ez tipikusan az a helyzet, hogy ha akarnám, se hívnának máshogy, rám ragadt és kész.

Hol volt lehetőségetek ilyen ritka „sportot” űzni?

Eleinte nem tudtuk, nem is gondoltuk, hogy van szervezett zsonglőrélet Szegeden. Aztán a suliba járó egyik felsőbb-éves odajött hozzánk, és elhívott minket a szegedi zsonglőrklubba. Sajnos ott nem sokan játszottak labdával, buzogánnyal, (inkább ördögbotosok voltak) de legalább még nagyobb társasággal gyakorolhattunk együtt, tulajdonképpen ekkor kerültünk bele a magyarországi zsonglőréletbe, ha lehet így fogalmazni.

Ugye, most Pesten tanulsz. Marad időd gyakorlásra az egyetemi élet mellett?

Hát igen nagy váltás volt az egyetem megkezdése, az első pár hónapban nem is igen jutott időm gyakorlásra. Utána szerencsére az egyik egyetemi épületben találtam egy gyakorlásra alkalmas helyet, és próbáltam az időmet is úgy beosztani, hogy a tanulás mellett a szórakozásra is maradjon lehetőségem, na meg energiám. Egyáltalán nem érzem azt, hogy ez az életvitel-váltás negatívan befolyásolta volna a fejlődésem, Pesten nagyon sok ilyen jellegű lehetőség van.

Mikor nincs más dolgod, mennyit dobálsz egy nap?

Hahh, éjjel-nappal. De olyankor tényleg. Sajnos mostanában ilyen alkalom nem gyakran van, de pont tegnap volt egy fellépés, amire egy új produkciót gyakoroltam be 1 hétig napi 5-6 óra gyakorlással. Talán külső szemlélőként ez nem látszik, de mind fizikailag, mind szellemileg megterhelő ezt egyhuzamban sokáig csinálni. Ez a napi 5-6 óra már tényleg ritkaság, átlagos napokon örülök, ha 1 esetleg 2 órát tudok gyakorolni, de ezeket mindig igyekszem minél jobban kihasználni, sok-sok dobálás, minimális pihenés. Az ráér utána.

Mi volt eddig a legszokatlanabb hely ahol dobáltál?

Hát, volt pár vicces. Kékestetőn hógolyókkal, menzán kajával, kocsmába feles poharakkal, simán labdákkal a Balatonban, illetve 6-7000 méter magasan a repülőn. Ja meg liftben is. De mások csinálnak cifrábbakat is, egy közösségi portálon minap azzal hencegett egyikük, hogy ő a barátnőjével való együttlét közben zsonglőrködött 3 labdával, semmi másért, csak azért, hogy elmondhassa: ő megcsinálta.

Ha szabadban dobálsz, nem szoktak megbámulni, vagy megállítani az emberek?

De, sokszor. Általában nem bánom, mert szívesen válaszolok nekik. Sajnos az emberek nagyon keveset tudnak a zsonglőrködésről, és egyből a cirkusszal meg a bohócokkal kapcsolják össze (nyílván azért mert így találkoznak ők ezzel az egésszel). Persze ilyenkor már gyakran előre tudom mit fognak kérdezni, a top 3 kérdés mindig a 'Mióta csinálod?', a 'Cirkuszban tanulsz?' illetve a 'Miből vannak ezek a labdák?'.

Mi volt eddig a legfurcsább dolog amit mondtak rólad vagy történt veled a zsonglőrködéssel kapcsolatban?

Tegnapi fellépés után jött nagyon sok visszajelzés. A legjobban az esett mikor mondták, hogy az tetszett nekik, hogy a látványos trükkök mellett látszódott, hogy mennyire élvezem is amit csinálok, és ez magával ragadja a közönséget. A legfurcsább is tegnap történt, egy olyan 35 körüli hölgy odajött hozzám, hogy megcsókolhatja-e a kezemet. Azt hittem viccel, nevetve mondtam, hogy persze. Ő pedig nem viccelt, és utána odáig volt, hogy megérinthette. Ezt az eseményt azóta sem tudom hova tenni.

És mi volt a legnagyobb élményed?

Tavaly nyáron sikerült kijutnom egy pályázat segítségével Spanyolországba, az Európai Zsonglőrtalálkozóra. 5000 zsonglőr egy helyen 12 napig, fantasztikus élmény volt. A pályázat keretében ún. workshopokat kellett tartanom, ezek ilyen kis létszámú (8-10 fő) foglalkozásokat jelentenek, ahol 1-2 trükköt, vagy mozdulatsort tanulhatnak meg lépésről lépésre a fejlődni vágyók. Ez nagy kihívás volt, hiszen angolul kellett tanítanom, ráadásul a spanyolok nagy része nem beszél semmilyen idegen nyelvet, így még egy tolmácsot is szereznem kellett közben. És hát persze az ottani gálaműsoroktól leesett az állam, nagyon kiütközött a magyar és a nemzetközi színvonal közti különbség.

Van példaképed? Találkoztál már vele?

Sok példaképem van, zsonglőrök közül is, de a "legnagyobbal" még nem sikerült találkoznom. Emberileg viszont a volt fizikatanáromat tartom a példaképemnek.

Miért pont ő? Mit tartasz benne példaértékűnek?

Hát, nehéz ezt megfogalmazni. Az értékrendje, tanítási módszerei/lelkesedése, humora, cinikussága a világ visszáságaival szemben, valahogy ez így együtt nagyon megfogott. És sokat köszönhetek neki, talán a zsonglőrködés terén is, bár ez lehet csak belemagyarázás.

Van kedvenc trükköd?

Nincs kifejezett kedvenc, mindig változik az aktuális favorit, általában azokat szeretem, amikkel meg kell szenvedni, de ha megtanulja az ember, akkor nagyon látványos, és élvezetes.

Honnan veszed az újabb trükköket és hogyan tanulod meg őket? Mennyi idő kell hozzá, hogy egy újat tökéletesre fejlessz?

 Kezdetben az internetről tanultam, videókból és leírásokból. Mostanság már sokkal kevésbé vagyok ráutalva erre, az új trükkjeim többsége saját "találmány", ezek az ötletek a legváratlanabb pillanatokba pattannak ki az ember fejéből. Nem lehet eltervezni, hogy most pl. 2 óráig ezzel foglalkozok, és kitalálok 5 új trükköt. Volt már rá példa hogy az éjszaka közepén felriadtam, felkapcsoltam a lámpát, fogtam 3 labdát, és megtanultam egy új trükköt, ami hirtelen eszembe jutott. Ha visszaalszok, talán soha többet nem jut eszembe.

Hogy állítasz össze egy új műsort?

Ott már kész trükkökből kell gazdálkodnom, egymással összekombinálni őket. Ez nagyon időigényes munka, főleg, ha azt szeretném, hogy zenére passzoljon. Általában ilyenkor beteszem a zenét végtelenítve, és amelyik résznél van valami ötletem, azt leírom, és később összepróbálom rá a zenével. Utána persze mindig jönnek a javítások, csereberék, sosincs végleges koreográfia.

A fellépéseidhez vagy a videóidhoz mi alapján választod a zenét?

Általában a véletlen szüli ezt is. Amilyen hangulatom van épp, ami a kedvenc számom, ami megy a rádióban, stb. Nincs erre szisztematikus, jól bevált módszerem, de ha megvan a zene, akkor mindenképp össze akarom hangolni vele az előadást/videót. A zenére készül a koreográfia, és nem a kész műsorhoz keresem a zenét. Az úgy nagyon sokáig tartana.

Az interjú elején felsoroltál pár dobálni való eszközt. Honnan szerzed be ezeket?

Legkülönfélébb helyekről. Vannak itthon is zsonglőrboltok, a többségét onnan. De varrtam is már labdákat magamnak. Mostanában egy amerikai cégtől rendelem a labdáim, illetve nemzetközi zsonglőrtalálkozókon is vásárolok rendszeresen, mert ott általában nagy kedvezmények vannak az eszközökre. Illetve volt már arra is példa, hogy egyik ismerősöm Indiából hozott nekem zsonglőrlabdákat ajándékként.

Gondolom addig fogod csinálni, amíg bele nem unsz. A környezeted hogy viszonyul a szenvedélyedhez?

Alapvetően mindenki támogat, családok, barátok egyaránt, sok pozitív visszajelzést kapok, ami nagyon jól esik, és sokszor érdeklődnek is a következő fellépés/videó iránt. De persze kötöttségekkel is jár, nem egyszerű elmagyarázni a barátoknak, hogy a szombat esti bulit most ki kell hagynom, mert vasárnap délelőtt fellépés, és ki kell pihennem magam rá. Néha már kicsit olyan, mintha a munkám lenne, sok dolgot fel kell áldoznom érte, de szívesen teszem, és nem bánom.

Említetted, hogy készülsz a fellépésekre. Milyen helyekre szoktak hívni?

Ez is nagyon változó. Szülinapoktól kezdve céges rendezvényeken át, iskolai családi napokig minden előfordul. Legutóbb például egy jótékonysági rendezvényen léptem fel, egy új iskola építésére gyűjtöttünk, és nagy sikere volt az eseménynek. Bárhol, bármilyen közönségnek szívesen fellépek, akár szervezett, akár hirtelen jött fellépésről van szó. Volt már rá példa, hogy egy házibuliban addig nyaggattak míg 3,4,5 almával csináltam egy kis bemutatót.

Láttam már lány zsonglőröket is. Technikájukban van különbség a lányok és a fiúk között?

Nincs két ugyanolyan technika, a lányoknál főleg nem. Nagyon sokan közülük "nőiesen" zsonglőrködnek, ezt nehéz máshogy körülírni, valahogy ők meg tudják őrizni a nőiességüket zsonglőrködés közben is. Azonban azoknál a lányoknál akik már gyerekkoruk óta cirkuszban nevelkedtek általában teljesen férfias mozdulatokat lehet látni, és - mint mondtam, ehhez fizikai erőnlét is szükséges, ezért - sokan közülük elég izmos, férfias testfelépítésűek is.

Egyedül vagy társakkal szeretsz jobban dobálni?

Hát, társaságban mindig jobb, mert közösen sok új trükköt lehet kitalálni, meg akár passzolni is lehet, a hangulat is jobb, mintha csak egymagamban gyakorlok. Ugyanakkor néha jobb egyedül, ha nem feltétlen a szórakozás, hanem a technikai fejlődés a cél, mert ha egyedül van az ember, úgy könnyebben lehet koncentrálni.

Bárki, aki gondol egyet, hogy el akarja kezdeni űzni ezt a tevékenységet, egyszerűen beletanulhat, vagy azért valami háttér kell hozzá?

Zsonglőrködni mindenki megtanulhat, bármikor el lehet kezdeni, találkoztam már 4 és 84 éves zsonglőrrel is. Az, hogy milyen ütemben fejlődik az ember sok dologtól függ, első és legfontosabb persze a gyakorlás, hogy mennyi időt szán rá. De persze sokat segít, ha van valami kis plusz érzéke az egészhez, talán ezt hívják tehetségnek, vagy adottságnak. Ezzel az adottsággal alapvetően semmire nem megy az ember, de sokkal kevesebb gyakorlás szükséges az ilyen embereknek, mint azoknak, akiknek kicsit kevesebb affinitásuk van ehhez. Azt mondják az okosok, hogy a zsonglőrködés, illetve a jó zsonglőrré válás kb. 80%-ban gyakorlás, és 20%-ban tehetség.

A dobálózáson kívül milyen dolgokat szeretsz csinálni?

Szeretek sportolni, már ha jut rá időm. Focizni, futni, pingpongozni, mostanában aikidozni. Egy időben nagyon sokat pókereztem, ekkor számos kártyatrükköt is tanultam, mostanra már nem sok maradt a bűvész-repertoáromból. Szeretek bulizni, iszogatni a barátokkal, szalonnát sütni, néha-néha gitározni, testvérekkel játszani, koncertekre járni, stb. Nagyon sok mindent, csak sajnos kevésre jut időm az egyetem mellett.

Van olyan dolog, amit mindenképp ki szeretnél próbálni?

Az egyetem elvégzése után szeretném körbeutazni a Földet úgy, hogy 0 pénzzel indulok el. Rizikós, nagy kihívás, de hatalmas élmény lenne, az biztos.

És végül az utolsó kérdés. Mik a terveid a jövőre nézve a zsonglőrködéssel és az élettel kapcsolatban az utazás után vagy esetleg közben?

 Alapvetően nem ebből szeretnék megélni, de hobbiként mindenképp meg fog maradni még nagyon sokáig. Hogy mennyire lesz ez komoly, milyen irányba fog haladni a "karrierem" arról még elképzelésem sincs, szívesen kipróbálnám magam például tehetségkutató versenyeken, és persze továbbra is minél több embert szeretnék szórakoztatni. Amíg van rá igény, addig csinálom, ha azt mondják, köszönjük, elég volt, akkor megmarad magamnak, mert én erre nem tudok ráunni.

Köszönöm az interjút, és sok sikert kívánok a továbbiakban.

Én köszönöm a lehetőséget. Szép napot!