Vasárnap 9:45-kor Szegedről InterCityvel Budapestre indultunk. Az úton még mindenki izgult. Budapestre kb. délre értünk. A Nyugati pályaudvarról a cuccunkkal átmetróztunk a Keleti pu.-ra. Onnan 13:05-kor indult München felé a vonat. A határon gyorsan átkeltünk, de Salzburg után a vonat egy hídon megállt, mert valami probléma volt a mozdonnyal. 25 perc után újra elindultunk. Münchenbe későn értünk, így lekéstük a német ICE vonatot LLL, ami mindenkinek nagy álma volt. Este 22:35 körül értünk az ulmi főpályaudvarra. Utána rögtön hazavittek mindenkit a fogadó családok.

Minden nap időztünk tanításon pár órát, ami nagyon unalmas (mint itthon J) A hétfő és péntek délutánt mindenki a családdal töltötte. Kedden városnéző körúton voltunk Ulmban magyar idegenvezetéssel. Megnéztük a Dunapartot, a városfalat, a Ferdeházat, a Városházát és a világ legmagasabb templomtornyával büszkélkedő Münstert. 161 méter magas, de csak 143 méterig lehet felmenni 768 darab lépcsőn. MEGMÁSZTUK!!! JJ.

Szerdán elmentünk a Federsee-hez (tó), ahol egy kőkori leleteket bemutató múzeumot láthattunk. A terület mocsaras volt, és a lábunk alatt lesüppedt a föld. Délután elkezdett esni az eső. A késő délutánt a családoknál töltöttük ismét.

AQ csütörtök egész nap kirándulással telt, nem kellett az órákra bemenni J. Linderhof-ba és Neuschwanstein-ba utaztunk. Megnéztük II. Ludwig által építtetett kastélyokat. A Linderhof-i kicsi, de díszes volt (túlságosan is). Neuschwanstein is szebb volt kívülről, mint belülről. 1008 méter magasan feküdt a kastély, de a hegy megmászása megérte a fáradalmakat, mert a kilátás gyönyörű.

Pénteken egésznap a tanításon voltunk L, a délutánt a családokkal töltöttük. Este izgatottan vártuk az indulást haza. 18:30 kor volt a találkozó a pályaudvaron. Mindenki fájdalmas búcsút vett vendéglátóitól L, és még egy fényképet csináltunk a családokról. 18:55-kor indult el a vonat München felé. Mikor odaértünk, 3 és fél órát vártunk. L A vonat 23:44-kor indult tovább. Nagyon fáradt volt ekkor már a csapat. 10 óra körül értünk a Keleti pu.-ra. Innen megint metróztunk Nyugatiba. A pályaudvarról 11 óra körül indultunk Szegedre, ahol a szülők már nagyon vártak minket.(mi is vártunk hogy hazaérjünk J.). Így végződött a kirándulás. Az úton mindenki összebarátkozott mindenkivel J, és sok érdekes emberrel találkoztunk. A tanáraink sokkal közvetlenebbek voltak J, mint az iskolában. Olyanok voltak, mint mi. Sokat nevettünk, szórakoztunk, hülyültünk, és SOK CSOKIT ETTÜNKJJ.

Várjuk vissza a németeket, és szívesen visszatérnénk hozzájuk bármikor ezzel a csapattal és tanárokkal. JJJJJJ

Dá*Ko*Ma

Képek: //gportal.hu/gindex.php?pg=8388128&gid=1017099