Kicsit burkoltabb már, hogy egy videoklipet is készítenek a film egyik betétdaláról, s érdekes módon, mire a film a mozikba kerül, már a slágerlisták elején lesz. Fantasztikusan ötletes megoldás a rendező régebbi filmjére való utalás, aminek már nagy sikere volt, mert így újra be fog menni a közönség a mozikba. Azt túlzottnak tartom, hogy a producert is reklámozzák. Engem inkább a főszereplő, vagy a rendező érdekel, ha ismertebb. Így rögtön itt a szereplőválasztás problémája is. Pénz van, rakjunk be egy-két sztárt nézőcsalogatónak. Így még egy könnyű, butácska filmet is el lehet adni, úgyse hagy majd mély nyomot bennünk.

A reklám része a werkfilm is, ami kb 20-30 perc. Nem igazán werkfilm, hanem a stábbal készített interjúk sorozata, ahol jól megdicsérik egymást, s közben elejtenek egy-két trükköt, olyanokat, amitől a nézőt könnyen ámulatba lehet ejteni.

Action!
A felépítése nagyon egyszerű. Egy kis bevezető: "A valóság és a képzelet határán járunk, ahol minden képzeletet felülmúló dolgok történnek". A történetet az egyik stábtag röviden vázolja, úgy ahogyan az még egy tv újságba se menne el. A film műfajának meghatározása, elfogultság nélkül: "Ez egy kemény thriller". A rendező beisteníti magát: "valami olyat akartam teremteni, ami ebben a formájában még sosem létezett". Olyanokat is mondanak, hogy ilyet még senki nem készített, vagy hogy azért is dolgozom ebben a filmben, mert ennek a forgatókönyve teljesen új ötleten alapul, s ez Hollywoodban igen ritka. A színészeknek is meg kell köszönni, hogy bevették a produkcióba: "ez a karakter tele van lehetőségekkel", "ezt a filmet egyszerűen nem lehet megunni", "imádtam ezt a szerepet", "én magam élveztem az egész forgatást", "erre a filmre bárki újra meg újra elmehet". De akár nyíltan is kimondják, hogy imádnak együtt dolgozni ezzel a fantasztikus producerrel, s eddig ez a legjobb stáb, amiben dolgoztak. Közben folytatódnak a jobbnál jobb beszólások: "Én magam is jókat nevettem, míg tanulmányoztam a forgatókönyvet".

Egy forgatás nagyon látványos tud lenni, pláne Amerikában, ahol nagyon sok pénz van benne. A legjobban azt bírom, amikor a színészek elkezdenek technikai dolgokról mesélni, s közben lehet látni rajtuk, mennyire nem értenek hozzá (pl a Vészhelyzet werkfilmjében a stadicamet istenítik). Meghökkentve konstatáltam egyszer, hogy az egyik stábtag nyíltan bevallotta, hogy ebben a filmben a számítógépes trükkök a legjobbak, s nincs semmi történet. Én erre nem lennék büszke. Ők azért még jobban belelendülnek: "a speciális effektek lehetősége teljesen felvillanyozott", "minden létező trükköt belevettünk a filmbe".
Ennyi!

A werkfilmeket úgyis megfogjuk nézni mindig, közhelyeivel együtt is, azért az egy-két pillanatért, hogy láthassuk, miként álltak a kamerák előtt a színészek, s hogy kalimpál a rendező, nagy tömegeket mozgatva. Mindig is ámulatba fogunk ettől ejtődni. Én is. A film reklámja persze nem ér véget, számtalan póló, játék fogja jelezni létezését, könyvek jelennek meg a forgatásról, vagy éppen Leonardo Di Caprio album.

© Kis-Guczi Péter