7.a: Ma karaoke volt. Tök muris az avató, és nagyon jól érezzük magunkat. REMÉLJÜK LEGYŐZZÜK A B OSZTÁLYT ÉS MAJD MI SZIVATHATUNK!!!!!! HAJRÁ 7/A!!!!!!! Alig várjuk a holnapot, tök gagyi cuccban kell jönni. Nagyon izgulunk. A gurigavár-építésben mi vagyunk a legjobbak, és hangulatot is mi csinálunk. Szorítsatok nekünk, hogy mi nyerhessünk! Nagyon jó a táncunk, csak egy kicsit nehéz. Majdnem mindenki hozzájárult a betanulásához. Anita néni és Peti bácsi a Megasztár tuti győztesei a „Szállj el kismadár”-ral.

Másnap cikis öltözékben kellett megjelennünk a TESCO parkolójában. Mindenki minket nézett és jót nevettek rajtunk. Már akkor is mi voltunk a jobbak. A 9-dikesek ellenőrizték az öltözékeket. Zászlót lengetve és énekelve vonultunk be az iskolába. Az órákon még próbáltuk a táncot. Kicsöngettek. Felsorakoztunk az aulában, elkezdődött a zene. És mi bevonultunk a hattyúk tava nyitányára. Mindenki nagyon izgult, de összeségében jól sikerült. Aztán a B osztály következett. Az övék is jó volt, de könnyebb. A második szünetben a dicshimnusz hangzott el. Alig vártuk, hogy elkezdődjön a délután. A bulin tök jó feladatok voltak. Pl.: vízzel teli lufikat kellett dobálni egy felmosóvödörbe, az osztályfőnököknek szerelmes levelet kellett írni, szemeteszsákból kellett divatos ruhát készíteni, kockacukor-vár építés szívószállal, egy hatalmas újság csomagba egy db kockacukor volt elrejtve (abban is mi arattunk) - improvizálós táncverseny is volt.

gólyaképek

7.b: Ez a nap csak a kezdet a szívatás zuhatagából. Mikor megérkeztünk a suliba, Peti bá' az új indulószöveggel fogadott minket, ami egész jól sikerült. Már csak földrajz órán kellet elpróbálni ahhoz, hogy király legyen. Annyiból jó ez a szívatás, hogy pl. elmaradt a mai fizika dogánk. Szünetekben pedig folyamatosan karaokeztunk, Anita néni és Peti bácsi is kipróbálta magát éneklés terén. Az összes feladat pontozásra ment mind két osztály számára.

Délután kezdődtek az igazi kihívások. Mint például söprűvel való labdavezetés, és a műanyagkéssel levő almapucolás. Kukazsákból divattervezés és bemutató. Tanároknak szóló szerelmeslevél írása. A vetítőn elmosódott tanári képek felismerése, activity-szerű osztálytársak eljátszása. Lisztfújós játék, öltöző sorverseny. Az osztályfőnökök mesét mondtak a kis „óvodásainak”. Majd az eskü letételével felavattak minket. Sajnos az unott fejű A-sok nyerték meg a versenyt. De szerintünk mi sokkal jobbak voltunk, az egész hét jól telt el élveztük minden pillanatát! KEZDŐDÖTT A BULI!!!!!! Egészen 20:00-ig. Még Barack Obama is miattunk lett elnök, mert mi ilyen precízek, pontosak, okosak, kiválóak, szépek és királyok voltunk!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

7.b Dicshimnusz

Ülj le mellém, Valamit mondok Szomjas vagy látom Egy üveg kólát bontok Tudom, hogy nem vagy gyenge, De, ha fejedbe száll az ihlet, Ha a suliban tombol az élet, Akkor muszáj ugratnod minket. Tudom én, okos vagy persze De, ha a fejedbe száll az elme Ha a Kilenc”A” szemébe nézel Semmire se mész a büszkeséggel Hiába vagy okos, Ha a tanárok leszavaznak, Ha a kocka el van vetve Mi meg a föld alá temetve Ott már hiába van kilenc „A”, Aki a tanároktól megvéd. Itt senki sem golyóálló, Ha szakad a védőháló A tanév végén, a túlvilági tévén, Majd Rólatok szólnak a hírek, Veletek van tele a sajtó, Aki hozzátok kíván jutni, annak a büfé melletti ajtó. De ha a Tanári-szigetekre már be van fizetve az útja, Annak a Kilenc „A” Tourist a legjobb szolgáltatást nyújtja ÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉS… Tudom, nem vagy gyáva, A végén Te maradsz állva, Te irányítod a népet, Mert ha nem, akkor véged Az osztály igen bátor, Mint egy római gladiátor, Aki keményebb, mint egy szikla, Mégis lehet, hogy elég egy szikra Ha a tanév végén A túlvilági tévén Majd

7.b Induló:

7.b bolondozik, az órán csak játszadozik, zimme zum, zimme zum, recefice bum bum bum Magyar órán olvasni kell, de nem tudjuk, hogy azt hogy kell, zimme zum, zimme zum, recefice bum bum bum 7.b okos osztály, viccelődik, mindig tréfál, zimme zum, zimme zum, recefice bum bum bum Matek órán számolgatunk, minden tréfa kifog rajtunk, zimme zum, zimme zum, recefice bum bum bum Peti bácsi piros tolla az egyeseket osztogatja, zimme zum, zimme zum, recefice bum bum bum Zita néni egy csinos nő, jól áll neki minden cipő, zimme zum, zimme zum, recefice bum bum bum Cigánytáncot jár a Mucsi, járjad járjad, jó a buli, zimme zum, zimme zum, recefice bum bum bum Ez az osztály igen ügyes, csak a fejünk nagyon üres, zimme zum, zimme zum, recefice bum bum bum A versünknek itta a vége, döntsd el Te most, azt, hogy szép-e, zimme zum, zimme zum, recefice bum bum bum

7.b Piroska és a farkas

Volt egyszer egy kedves, aranyos szittya magyar kislány; aki csak ismerte, mindenki kedvelte, de legjobban mégis a nagymamája – akit Emese nagyinak hívtak – szerette őt: a világ minden kincsét neki adta volna. Egyszer vett neki egy piros bársonysapkát és piros őszirózsát tűzött a sapkára. A kislánynak annyira tetszett a sapka, hogy mindig csak ezt hordta; el is nevezték róla Magyar Piroskának. Piroskáék bent laktak a Kárpát medencében, nagymama pedig Magna Hungáriában, egy takaros kis jurtában. Egy szép napon azt mondja Piroskának az apja, Gyula: – Gyere csak, kislányom! Itt van egy kis pálinka, egy üveg bor meg egy fehér ló aranyos nyereggel, vidd el a nagymamának. Beteg is, gyönge is szegényke, jól fog esni neki a pálinka meg a bor. A lóért cserébe azonban hozzál füvet, földet és vizet a nagyi földjéről, ideje visszavásárolni az őshazát! Indulj szaporán, mielőtt testvéred visszatér a kalandozásokból. Aztán szépen, rendesen menj, ne kalandozz le az útról, főleg ne a kazárok birodalma felé, mert arra már egyszer nagyon ráfáztunk. Különösen óvakodj a besenyőktől, meg a bolgároktól, de a bizánci császárnak se hidd el egyetlen szavát sem, mert annak még a szeme sem áll jól! Ha pedig odaérsz, ne bámészkodj összevissza a jurtában; az legyen az első dolgod, hogy leitatod Mesi nagyit és elhozod a szajrét – Bízzad csak rám, édes Gyula apám, minden úgy lesz, ahogy mondod – felelte Piroska az intelemre, azzal karjára vette tegezét, visszacsapó íját, nyilait és a kosárkát a piával, lóra pattant és útnak indult a Vereckei-hágón át. Még egy székely segédcsapatot sem vitt magával a hosszú útra. Átvágott az eurázsiai sztyeppék országútján, harcos nomád népek szállásterületén keresztül beért Baskíriába; hát ki jön szembe vele? Nem más, mint a baskíriai farkas, akit Steppenwolfnak hívtak. – Jó napot, Magyar Piroska! – köszönt rá a kislányra. Az meg mosolyogva, jó szívvel felelte: – Neked is, kedves Steppenwolf! – Nem tudta még, milyen alattomos, gonosz állattal van dolga. – Hová ilyen korán, lelkecském? – szívélyeskedett tovább a farkas. – Mesi nagyihoz. – Aztán mit viszel magaddal a nagyinak? – Piát meg jószágot. Szegény jó nagymama gyönge is, beteg is, legalább egy kicsit elbágyad tőle, amíg visszavásárolom az őshazát. – És hol lakik a nagymama, Piroska? – Baskíriában, egy jurtában. Biztosan ismered a jurtát, a Volga folyik mellette. – Persze, persze, most már emlékszem rá; talán pár nap vándorlásra van innét. "Jó lenne megszerezni azt a Baskíriát! – gondolta magában a farkas, és a szeme sarkából végigmustrálta a kislányt. – De vigyázat! Lássunk furfangosan a dologhoz! Hátha az ő hazájukat is megkaphatom. Az egyiket eladom a finnugoroknak, a másikat meg annak az Ottó Császárnak" Egy darabig együtt mentek, aztán a farkas egyszerre csak felkiáltott: – Nézd csak, Piroska, mennyi szép csodaszarvas legelészik ott! Én a helyedben bizony elejtenék egy párat a nagymamámnak, hátha az öreglány nem adja olyan olcsón a birtokot! "Igaza van ennek a farkasnak – gondolta a lányka –, nem is hittem volna róla, hogy ilyen figyelmes jószág! Korán van még, csak pár évszázada vándorolgatok sietnem nem kell,; nagymama biztosan örülni fog a szarvasoknak. Csak Hunor és Magor meg ne lássa" Azzal letért a sztyeppei országútról, és lován hátrafelé nyilazva ejtette el a szarvasokat, egyiket a másik után, előbb csak az út mentén, aztán egyre beljebb; mert valahányszor egyet leterített, mindig úgy találta, hogy odább az a másik még sokkal szebb. Így mind mélyebbre és mélyebbre került az erdőben egészen a cseremiszek és votjákok földjére. Steppenwolf megvárta, míg a lányka eltűnik a bozótban, akkor aztán szaladt egyenest a nagymama jurtájához, és bekopogtatott. – Ki az? – kérdezte a nagymama az ágyból. – Én vagyok, Piroska – felelte a farkas olyan vékony hangon, amilyet csak ki tudott szorítani magából. – Nyisd ki a jurtád, hoztam neked friss zalai pálinkát és homoki bort! – Nincs kulcsra zárva – mondta az öregasszony –, csak a nemezeket kell félrehúznod. Nagyon gyönge vagyok, nem tudok fölkelni. A farkasnak se kellett kétszer mondani: benyitott, odarohant az ágyhoz, és se szó, se beszéd, bekebelezte a nagymamát. – Ezzel hát megvolnánk – mondta elégedetten –, lássuk a következő fogást. Steppenwolf befeküdt az ágyba, és behúzta az ágyfüggönyt. Jól magára húzta a paplant, egészen az orráig, hogy minél kevesebb lássék ki belőle, és elkezdett halkan nyögdécselni, mint Európa beteg embere. Piroska meg azalatt csak ölte a csodaszarvasokat s csak akkor jutott eszébe a nagymama, mikor már olyan kegyetlen vérfürdőt rendezett, amihez csak a vörös- és a fehér terror volt fogható. Nosza, útnak eredt, szaporázta a lépést, míg a Volga folyó partján föl nem tűnt a mogyorósövényes kis jurta. – Nagymama! – kiáltotta már messziről. – Nagymama! Én vagyok itt, Piroska! Egy kicsit furcsállotta ugyan, hogy a jurta tárva-nyitva; de aztán azt gondolta: "Szegény nagyanyó biztosan nagyon várt már; nyitva hagyta a jurtát, hogy meghallja, a tatárok járását.” Belépett a jurtába, de valahogy odabent is olyan furcsa volt, hideg-e, meleg-e, maga s tudta, csak egészen beleborzongott. És hogy a félelmét elűzze, nagyot kiáltott: – Jó reggelt kívánok, nagyanyókám! Nem felelt senki. Hanem az ágy felől mintha elhaló nyögdécselést halott volna. – Nagymama, mi bajod? – kiáltotta ijedten Piroska, és elrántotta a függönyt. Szegény öreg nagyanyó ott feküdt az ágyban nyakig betakarva, és olyan, de olyan furcsa volt! – Ej, nagymama, de nagy a füled! – csapta össze Piroska a kezét. – Hogy jobban halljam a tatárok lovait! – hangzott a felelet, de az is olyan különösen, olyan reszelősen, hogy a kislány rá sem ismert. – Ej, nagymama, de nagy a szemed! – Hogy jobban el tudjam olvasni a rovásírást! – Ej, nagymama, de nagy lett a kezed! – Hogy jobban el tudjam készíteni a griffes indás tarsolylemezeket! – Ej, nagymama, de szörnyű nagy a szád! – Hogy jobban bekebelezhesselek! Alighogy kimondta, egy ugrással kint termett a farkas az ágyból, és bekapta szegény kis Piroskát, még a nyílvesszők sem akadtak meg a torkán. Aztán, mint aki dolgát jól végezte, visszafeküdt és elaludt. Álmában olyan horkolást csapott, hogy csak úgy rezegtek tőle a jurta nemezei. Julianus barátnak éppen arra vitt az útja. Ahogy meghallotta a nagy fűrészelést, csodálkozva állt meg. "Ejnye, mintha magyarul horkolna ez az öregasszony” Bement a szobába, odalépett az ágyhoz; hát látja, hogy Steppenwolf fekszik benne! – Megvagy, vén gonosztevő! – kiáltotta. – Mennyit kerestelek! Kapta a kettős keresztet, hogy elátkozza, és karóba húzza. Már-már mormolta az átkot, de akkor eszébe jutott: hátha a farkas megette a nagymamát! Nem húzta karóba, hanem előkereste szablyáját, fölvágta a vén ragadozó hasát, és kiszabadította Piroskát is meg a nagymamát is. Szegény Mesi néni alig pihegett már; Piroska meg, ahogy kikerült a napvilágra, felsóhajtott: – Jaj, de féltem! Olyan sötét volt a farkas gyomrában! Vasszéket hoztak, amit felmelegítettek és a farkast az izzó székre ültették, élve megsütötték, majd húsából jól megvacsoráztak, a pálinkából pedig ittak a nagy ijedtségre Piroska és a nagymama eret vágott magán, majd a vérüket összevegyítették és mindketten ittak belőle. Ezzel a vérszerződéssel megegyeztek abban, hogy ha Mesi nagyinak nem lesz törvényes fiú utódja a jövőben, akkor halála után Magyar Piroskára száll Magna Hungária. Ezen kívül Piroska megfogadta: – Soha többé nem térek le az útról, és nem szaladgálok be az erdőbe, ha egyszer édesapám megtiltotta. Itt a vége fuss el véle!

7.a Himnusza

1. 7.a, együtt most ide jár igen, 7.a, néha tanul is ám, ez a 7.a, ez itt csupa bolond, de nem ez a legnagyobb gond. Hurrá, együtt van az osztály, igen 7 év gyorsan lepereg ám, ezért bulizhatnánk most már tovább Anita néni oldalán!

2. Na gyere kiabáld, hogy kisördögök, kiáltsd hát te is azt, hogy kisördögök! Ötös egytől egyik ezek okosak mind ugye te is szeretnél ilyen lenni, kisördögök tanári fogalom, hogy kisördögök ez a 7.a ez az osztály király, ők a 29 okos diák.

3.=1. 4.Hát gyere bulizz most már hetedik á, A tánc és zene kész van hetedik á-á, Ezek okosak mind, Gyakran viccesek is Az Anita kisördögei-i.

5. Hetedik á, A tánc és zene kész van hetedik á-á, Ezek okosak mind, Gyakran viccesek is Az Anita kisördögei-i.

Volt még egy másik himnuszunk is, de azt már nem tudtuk betanulni. Azért leírjuk a szövegét: Mi vagyunk az NLG kisördögei. Sírhattok utánunk, ha már nem leszünk itt. Minden másodperc velünk vidámság. Nincsenek itt unalmas órák (csak néhány). Szoktunk mi néha hülyéskedni, de az energiát le kell vezetni. Nem lehetünk mindig angyalok. Úgy kerek a dolog, ha rosszalkodunk. Tanárok előtt példásak vagyunk. Bulizunk, nevetünk, semmiben nincs hiány (még vízforralónk is van). Jó kis csapat kovácsolódott össze, csak jófej gyerekek járnak most ide. A tanárokkal mi nagyon jól kijövünk (majdnem minddel), de az ördögi lélek ott van legbelül. Nem lehet minket szétválasztani. Így leszünk mi együtt most már jó sokáig. Nem leszünk mindig angyalok. Fogunk mi néha hülyéskedni, de a végén majd nevet mindenki. Megharagudni ránk annyira nem is lehet (vagy mégis). Dicshimnusz Kilenc á, kilenc á, a király osztály, nincsenek mások KIK ILYEN ÁSZOK. Jegyben és agyban a LEGNAGYOBBAK és minden másban CSAK ŐK ARATNAK. Bárkik bármit mondhatnak, ŐK AKKOR IS KLASSZAK AZ ÖSSZES TANÁR ÁLMA, legyen ilyen osztálya. Az osztályfőnökük kitűnő PENGŐNÉ CSEH ILDIKÓ TANÁRNŐ. Szembeszállni velük nem jó ötlet, mert ahol megjelennek, ők ott győznek. Mit is mondhatnánk még rátok, példaképünk vagytok kilenc ások. A nagybetűs részt mondtuk kétszer. Az utolsó két sort taps nélkül mondtuk és kiabáltuk.