A történet azonban sokkal többről szól, mint csupán a tánc. Egy szerelmi történet egy kubai fiú és egy amerikai lány között.

   A lány családja azért jött Kubába, mert az apa itt kapott állást, éppen akkor, amikor Kathy (a lánya) éppen végzős lenne a gimiben. Egyetlen dolog biztos, hogy ő nem szeretne Havannában maradni. Jó tanuló, szeretné felépíteni a karrierjét, nagyon komoly ember, aki nem tudja megemészteni a szenvedélyt, vágyat és szerelmet, ami hirtelen itt fogadta.

   A két főszereplő megpróbál rátalálni magára, persze nagyon sok különbség van köztük, főleg osztálybeli különbségek. A fiú egy szegény kubai családból származik, az apja meghalt, ezért neki kell eltartania a családját, pincérként dolgozik, nincs ideje tanulni sem, úgy él, mint egy felnőtt. Megismerkedik Kathyvel, aki nagyon szép, és akiben minden megvan, ami a fiúból hiányzik. Aztán a táncon keresztül megkedvelik egymást.

   Egész film cselekménye időben előre halad. Ez egy tömegfilm, igaz, hogy van történelmi háttere is, de a tudatlan nézőnek is szórakozási lehetőséget biztosít.

A film Kuba fővárosában: Havannában, 1958-ban, a forradalom éveiben játszódik. 1958-ban Fidel Castro az egész országra kiterjesztette a gerillaháborút. 2 hadosztályt bízott meg: az egyik Havanna felé, a másik nyugatra vonult. Az volt a taktikájuk, hogy a városokat összekötő utakat, hidakat tönkretették, így Batista csapatai nem jutottak utánpótláshoz és könnyű volt őket felszámolni. November végén a kormánycsapatok próbálták megállítani őket, de a támadás december elején összeomlott és a gerillacsapatok kezdtek támadásba. Nem sokkal később már az egész ország Castro kezén volt, 3 nagyvárost kivéve. Batista és közvetlen hívei 1958 decemberének végén elmenekültek az országból, a Castro vezette Forradalmi Hadsereg 1959. január 1-jén bevonult Havannába, ahol semmiféle ellenállás nem fogadta őket. A Moncada laktanyát január 2-án egyetlen puskalövés nélkül foglalták el. Győzött a forradalom.

A táncverseny (egy rész a filmből):

   Nagyon sok színész van a teremben, és mindenkinek megvan a saját feladata. Ez a film fő eleme, a hotel énekesnője is a színpadra lép. Ez az egyik legjobb zenés jelenet a filmben. Leginkább ez egy színházi jelenetre hasonlít.

A táncos jeleneteket úgy vették fel, hogy egy kézikamera volt az operatőr testére rögzítve, aki a táncosok között járkált. Használtak még felülről daruról belógatott, mozgatott kamerákat is, és a terem szélén, sínpályán gurulót.

Véleményem szerint felülről volt megvilágítva a színpad és a terem.

 Tudatosan az adott korra jellemző színeket használnak.

Természetes zajok, hangeffektek, aláfestő zenék, tömeg zaja is megjelenik a filmben.

Olyan latin-amerikai és kubai zenészeket kértek fel, akik zenei elemekkel tarkított számokat játszottak. Ezekkel a zenei elemekkel és a ritmussal próbálták azt a korszakot felidézni, és igazán ütős filmzenét létrehozni. A zene az egyik legfontosabb eleme a filmnek. A felnőttéválásról, vagy a szerelemről, vagy a táncról, de lehet, hogy épp csak a zenéről szól. Hihetetlen sokat lendített a filmen, mert dögös, fiatalos, ugyanakkor teljesen képes tükrözni azt az 1953-as hangulatot, amikor a kubai zene megszületett. Szerintem ennek a filmnek a zenéje az egyik legjobb filmzene, ötvözi a kubai és a latin dallamot, ritmust.

Dirty Dancing 1. vs. Dirty Dancing 2.

Alapszerkezetében hasonlít a két film, hiszen mindkettő egy egyszerű szerelmi történet. Két ember egymásba szeret, akik a ranglétra ellenkező végén állnak, de a tánc összehozza őket. A táncon keresztül megtalálják, hogy mi a közös bennük, és lassan egymásba szeretnek. Főbb hasonlóság még a két film között a főszereplő lányokban van. Mindketten okosak, apuci kicsi lányai. Nagyon komolynak hiszik magukat, úgyhogy szerintem mégis van némi hasonlóság a két film között. Hasonlóság lehet az is, hogy az első rész férfi főszereplője néhány filmkocka erejéig mint tánc tanár feltűnik ebben a részben is.

A második film nem az első folytatása, nem Babyről és Johnyról szól. Itt a főhősnő egy amerikai lány, aki teljesen új élethelyzetbe csöppen. Olyan időszakban játszódik, amelyet nem nagyon ismerünk a Kubában dúló forradalmak miatt. Minden teljesen más, a zene, a színek, a művészet. A lány ebbe a légkörbe kerül be teljesen idegenként, és a fiatal kubai fiú vezeti be ebbe a világba. Szerintem a korszak és a helyszín teszi különlegessé a filmet. Ez nem a hagyományos értelemben vett második rész, hiszen az előző rész egyik főszereplője sem játszik benne. Egy kicsit a régi film újabb változata, csak teljesen más világban teljesen más szereplőkkel játszódik.

   A két főszereplő a film készítése előtt 2 hónapig tanult táncolni, Javier egy héttel később kezdte, mert Mexikóba kellett utaznia, mire visszajött, a lány szinte teljesen megtanult táncolni. Naponta 8 órát gyakoroltak.

   Az egyetlen kubai származású színész a filmben René Lavan, aki Javier bátyját alakítja. Vele gyakorolta a fiú a kiejtést, hogy megfelelő kubai akcentusa legyen.

   Ha szerelmes történetről van szó a legfontosabb a megfelelő összhang a két szereplő között. Ettől lesz hiteles az egész.

   A rendező Guy Ferland JoAnn Jansen gyerekkorát filmesítette meg, aki egyébként a film koreográfusa is egyben.

   Számomra az volt a legcsodálatosabb, ami a felszín alatt van ebben a filmben, ugyanazok az apró részletek, mint az első részben. Mivel ez egy személyes történet, nagyon sok érzelem van benne.

   A film fő mondanivalója az, hogy egymásba szerethet két teljesen más világból származó ember, és az idő mindent megold.