A filmet Christophe Gans rendezte, akinek több nagy és elismert film van már a háta mögött, ilyen például a Könnyező harcos vagy a Farkasok szövetsége. A filmet 2006. április 21.-én mutatták be az Egyesült Államokban és nagy sikert hozott a rendező számára.

Stílusát tekintve a film nem kategorizálható be csak horrornak, jellemző rá a thriller filmek vonásai is.

A film napjainkban játszódik egy elhagyatott kis városkában, ami még a térképen sincs rajta. Bejutni ugyan egyszerű, de kifelé már csak egy másik út vezet, amely utat már a hőseinknek kell megtalálni.

Egyéb érdekessége a filmnek, hogy egyszerű, hétköznapi cselekményből lesz egy olyan hihetetlen fordulatokkal átszőtt fantasztikus, titokzatos, természetfeletti történet, mely biztos, hogy a képernyő előtt tartja nézőjét.

 A fordulatos sztori mellett nagyon érdekesek a „szereplők” is melyek általában valamilyen ok folytán groteszk, undorító szörnyek lettek, s bár ezek nem jelmezbe bujtatott színészek, hanem számítógéppel készült lények, egy pillanatig sem hisszük azt, hogy mesterkéltek lennének. Mozgásuk nem vontatott, teljesen beleillenek az adott helyzetbe,  sőt a hangulathoz is mindig illenek. Például az elején még a fegyvertelen hősünkre kis mutáns babák támadnak, nem úgy mint későbbi szörnyek, akiknek már mindenféle vágó, szúró, hasító szerszámuk van. Egyszóval a nem emberi szereplők tökéletesen megformált lények lettek amik élvezhetőbbé teszik a film hangulatát és fokozzák a borzongást.

A szereplők nem igazán híres emberek. Ez szerintem fantasztikusan emeli az élvezhetőségét a filmnek. Sokkal élvezhetőbb és átélhetőbb a történet egy ilyen típusú pszhio-horror-thrillerben, ha nem valami elképesztően híres és elismert színész kacsint ránk a vásznon. Ez lehet, hogy csak személyes vélemény, bár elgondolkodtató, hogy nem sok olyan horror készült amiben túl sok sztár tűnne fel.

Szereplőink magyar hangjai illenek a színészek kinézetéhez, cselekedeteiket, kétségbeeséseiket remekül tükrözik a szinkronszínészek hangjai. Egyéb hangokkal, például pisztolyok, puskák, késcsikorgások hangjával sincs semmi gond, olyan profin hangzanak, hogy néha már én is ijedten pattantam fel a székből és hátranéztem. Az időjárásviszonyok is remek hangokat produkáltak, mennydörgés, eső stb. A legfontosabb momentuma a hangoknak a szörnyek sikolyai, hörgései. Elképesztő. Élethű. Tökéletes.

Meg lehet még említeni a szereplők ruháit(jelmezeit), bár úgy gondolom ez okozott a legkevesebb gondot a készítőknek.

Tanulsága úgy gondolom nagyon nincs a filmnek, hiszen nem is azért készült, hogy mi majd nagy következtetéseket vonjunk le elkövetkezendő életünk folytatásáról. Talán egyetlen momentumot emelnék ki , mégpedig az emberek közti bizalom fontossága. Nem egy szereplő került bajba azért, mert nem hallgatott embertársaira. Főhősünk például mindent megtett azért, hogy beteg lányát megmentse, nem érdekelte semmi, nem hallgatott senkire, és ez sodorta bajba. Szóval ha mindenképpen következtetést kellene levonni illetve valamilyen tanulságot, akkor az az lenne, hogy bízzunk a másikban és ne éljünk vissza senkinek a bizalmával, segítsük embertársainkon.

Végezetül csak annyit mondanék, hogy ez a film engem nagyon megfogott, bár lehet csak azért mert én játszottam a Silent Hill játékkal, de aki egy kicsit is híve ennek a műfajnak és szereti a borzongást és a félelmet, az mindenképpen nézze meg ezt a filmet, veszíteni nem fog vele. CSAK AJÁNLANI TUDOM