A téma beállítása

Még a legegyszerûbb géppel is van lehetõségünk a kép megfelelõ komponálására. A kép éppen attól lesz egyéni alkotás, hogy a fotós az egyéni látásmódjának megfelelõ beállítást alkalmazza. A függõleges beállítású kép jól kiemeli a magas témák (pl. személyek, épületek, fák) alakját, de keveset árulnak el a környezetrõl. Mivel a szemünk elhelyezkedése nem ilyen, a témát kevésbé érezzük térbelinek. A vízszintes orientációjú képek általában természetesebbnek hatnak és a térbeli elrendezõdést is jobban bemutatják, de a függõleges téma fényképezésénél gyakran felesleges elõ- vagy háttérbeli részleteket is tartalmaznak.

A ferdére állított kép meglepõ és dinamikus hatást kelthet.

A fotósok ideálisnak tartják a “harmadok harmadának” nevezett elrendezést, amikor a fõ témát a kép harmadoló egyeneseinek metszéspontjába komponáljuk.

A kép megvilágítása

A legjobb eredményt akkor lehet elérni, ha pontosan megfelelõ mennyiségû fény éri a filmet. A túl kevés fény alulexponált képet eredményez, ahol a részletek elvesznek, mert a fénykép vagy a dia túl sötét. Túl sok fény hatására pedig túlexponált lesz a kép, ez esetben is elvesznek a részletek, de most a kép nem túl sötét, hanem túl világos lesz Ha nem túl sötét és nem túl világos képet akarunk készíteni, gondoskodnunk kell arról, hogy a filmet épp a megfelelõ mennyiségû fény érje. Ezt három módon befolyásolhatjuk: a megfelelõ érzékenységû film megválasztásával, ha ez már adott, akkor az expozíció idejének és a rekesz (blende) nyílásának alkalmas beállításával.

Az egymáson elcsúszó lemezekbõl álló pillanatzár a lencsék és a film között helyezkedik el. Az exponáló gomb lenyomásakor egy rugós szerkezet úgy mozgatja a lemezeket, hogy közöttük egy nyílás keletkezik, amely végigfut a film elõtt. A filmet ért megvilágítás ideje (expozíciós idõ) attól függ, hogy ez a nyílás mekkora. Ezt az idõt a nem automata üzemmódban mûködõ gépeken be is állíthatjuk. A megfelelõ skálán általában az 1000; 500; 250; 125; 60; 30; 15; 8; 4; 2; 1; B (vagy más betû) sorozat szerepel, amely azt jelenti, hogy a kép a másodperc ennyied részéig kap megvilágítást.

Különbözõ rekesznyílásokkal készült alul-, helyesen és túlexponált kép

A "B" expozíciós idõ alkalmazása esetén a zár addig marad nyitva, amíg a gombot lenyomva tartjuk. Ilyen hosszú expozíciós idõt akkor választunk, ha gyenge megvilágításnál nem tudunk megfelelõ vakut használni (pl. múzeumok, nagy belsõ terek, templomok fényképezésekor), illetve a mozgó tárgyak elmosódott ábrázolásához.

A gyorsan zajló, például sportesemények lefényképezésekor, ha el akarjuk kerülni a kép “bemozdulását”, kis expozíciós idõt kell alkalmazni. Ha viszont éppen a mozgás gyorsaságát, dinamikáját akarjuk kiemelni, az elmosódó kép is hatásos lehet.
A hosszabb expozíciós idõ alatt bemozduló kép a mozgás gyorsaságát is érzékelteti

Ha túl rövid az expozíciós idõ, a kép kellõ megvilágítását a rekesznyílás növelésével érhetjük el.
A rekesz egymást átfedõ lapocskákból áll, amelyek nyílását egy gyûrû segítségével növelhetjük vagy csökkenthetjük. A gyûrûn az f betû és a mellette lévõ számok jelzik a rekesznyílás méretét.
Egy szokványos 50 mm-es lencsén a blende nyílását megadó f-skála a következõ: 22; 16; 11; 8; 5,6; 4; 2,8 és 2. Ebben a sorrendben mindegyik rekesznyílás kétszer annyi fényt enged át, mint az eggyel nagyobb szám, például az f 5,6 kétszer annyi fényt enged át, mint az f 8.

Bár a különbözõ zár- és rekesz-beállítási kombinációkkal ugyanazt a megvilágítást érhetjük el, a kapott kép nem feltétlenül lesz ugyanolyan. Például (mivel az f 5,6 kétszer annyi fényt enged be, mint az f 8), az f 5,6-os rekesz és az 1/60 másodperc expozíciós idõ a megvilágítás szempontjából ugyanazt eredményezi, mint az f 8, 1/30 mp kombináció, az utóbbival készített fénykép gyors mozgás esetén elmosódottabb, mélységében viszont élesebb lesz.

Ha egy bizonyos távolságban lévõ tárgyra élesre állítjuk a képet, ez elõtt a távolság elõtt és mögött egy bizonyos távolságban még éles a kép. Ezt a távolságot tekintjük a kép mélységélességének.
A mélységélesség a tárgytávolságtól, a lencse fókusztávolságától és átmérõjétõl függ. Nagyobb tárgytávolság, nagylátószögû lencsék és szûkebb rekesznyílás alkalmazása esetén a mélységélesség nõ. Ez azonban nem mindig elõnyös. Ha a háttér vagy elõtér túlságosan részletgazdag, a témánk teljesen elveszhet benne és jelentéktelenné válhat. Kis mélységélességû képet érdemes készíteni például a rovarokról és a virágokról, ha azok jellegzetességeit akarjuk láttatni a képen. Mivel a látásunk során a mélységélesség természetes módon, ösztönösen változik, fotózáskor nem elég a szemünkre hagyatkozni, a beállításkor az idõ és a rekesznyílás értékeit tudatosan kell megválasztani.

Különbözõ mélységélességgel készült képek