Egy japán alapítványnak köszönhetően tölthetett el két hetet nemrégiben a szigetországban Gálné Horváth Ildikó, a vásárhelyi Németh László Gimnázium földrajz–biológia szakos tanára. Összesen 28 ország, köztük Honduras, Bhután, Panama, Venezuela pedagógusainak szerveztek tanulmányutat, amelyen a japán oktatással ismerkedhettek meg az óvodákban és iskolákban.

– Óriási élmény volt élőben látni azt, amit eddig a földrajzórákon könyvből, atlaszból tanítottam a diákoknak. A repülőről még a szent hegyet, a Fujit is megcsodálhattam – mesélte a pedagógus.
Személyesen is megtapasztalhatta, milyenek a japánok. Tokió, a főváros a maga rohanó, lüktető életével lenyűgözte. Emellett eleinte nagyon furcsa volt, hogy az ősi hagyományok békésen megférnek a legmodernebb csúcstechnológiákkal. Kimonóba öltözött idős nők könnyedén kezelték a különféle high-tech eszközöket.

A japánok feltűnően udvariasak és figyelmesek. Amikor a tokiói metróban a magyar tanárnő elsőre nem találta meg a helyes utat, a megszólított helybeli legalább hússzor kért elnézést, mert saját angoltudását nem vélte elég tökéletesnek.

Vörös négyszögek a Peronon Már a reptéren szembetűnt a pedagógusnak a japánok fegyelmezettsége, főleg ahogy az a német precizitással párosult. Ugyanis a német légitársaság gépére nem lehetett csak úgy összevissza felszállni: táblákat mutattak fel, amelyek azt hirdették, ki és mikor következik. A szuperexpressz, vagyis a Shinkansen állomásán ez csak tökéletesedett. A vonat egy percet állt, ezalatt több százan szálltak ki-be. Fehér kesztyűs vasutasok tolták az utasokat, ha kellett, akik csöndesen várakoztak a számukra a peronra felfestett vörös kis négyszögekben.

A fővárosban egy családnál is eltölthetett egy hétvégét. Az idős házigazdák kifejezetten magyar vendéget kértek a szervezőktől, mert csak jó tapasztalataik vannak rólunk. Hamar kiderült, hogy ezen felül más kapcsolatuk is van hazánkkal: a háziasszony legjobb barátnője nem más, mint a néhány éve elhunyt nagyváradi születésű magyar szobrászművész, Wagner Nándor özvegye, Wagner Chiyo.
A vásárhelyi tanár dicsérte a japán konyhát. Sok halat evett, megkedvelte a nyers halból készült szusit. Ami meglepte, hogy vörös, apró szemű babból édes, zselés desszertet készítettek.

– Megtanultam pálcikával enni. Ezt a helyiek az óvodában sajátítják el. Az éttermek többségében a kicsi gyermekeknek, akik még nem ismerik a pálcika használatát, külön kis villákat tartanak – mondta Gálné Horváth Ildikó.
http://www.delmagyar.hu/hodmezovasarhely_hirek/egy_vasarhelyi_a_rohano_japanban/2042481/