Egy szobában ülök
kőszívvel sóhajtok,
szememben gyász
rég nincs mit óhajtok..

Új élet vár rám
fény pompa, parádé!
Lelkem tán megújul
s nem lesz a halálé.

Kegyes az élet
hogy kezdhetem előlről,
mégis az enyészet
mérgez meg belölről!

Dejszen kit szeretek
most el kell hogy hagyjam
hogy soványka lelkemnek
csak a jó falatot hagyjam..

Szívetekben lakozzak
Oh, még ha fáj is!
De ha elfeledtek...
Meghalhatok máris!

Örökké csak rátok gondolok
fényes ég s izzó láng
szeretlek titeket,
de van mi magával ránt.

Beteg testem, sorvadt lelkem
nem bírja ó, már e gyászt..
Vizslató szem, zavaros fintor
Üldözőm ó, hagyj el már!

Hazatérek tán majd
ha \'mott nem lesz maradásom,
s ezek miatt, értetek is
levetkezem mai gyászom..

Megsiratlak titeket,
mert vesztem hamar eljő,
Úgy sirasson mind ki szeret
mert utolér a fertő.

Új életben ki vár majd rám?
Mily csúfsággal kell hogy küzdjek?
Vagy tán angyalok mik velem lesznek,
Ó, új hazám el ne tűnjek!

Egy pajtásom lesz csak velem
feltárom hát: neve Idő!
Ő lesz aki megsúgja majd
Mit hoz holnap, mit hoz jövő..

Lándzsámra vér tapad hát?
Vagy virágkoszorú csüngg róla,
Vad oroszlánnal viaskodjak?
Vagy teremtett az Isten lóra?

Hétszáz lakat is kevés
mivel új életem zárják tőlem,
vagy virágos mennykapuval
tisztelegnek énelőttem?

Idő drágám, kedves Idő
feltárod majd e választ,
oly sok kérdés oly sok
mennykő mi fáraszt..

Hideg szobában rívok
emlék-könny, hosszú gyász
Hat szóval kegyeskedek nékem:
Ez lesz majd amit te vársz!

Új élet, változás,
pitymalló őszi rét
barátságos tündérlányok
Kobold, törpe, Szép Szirén.

De ha csak egy nyugodt szoba
csendes élet vár reám
meghálálom azt is biztos,
Meghálálom.. Meg biz\' ám!

Csak A.