A cél ma már az, hogy a műsort sugárzó kereskedelmi csatorna lenyomja riválisát a nézettségi harcban, minél nagyobb reklámbevételekre tegyen szert, hasznot húzzon a nézőkből. Megasztár - így hívják a 21. század táncdalfesztiválját, és talán mondanom sem kell, hogy mint mindent, még a címet is külföldről vettük át. Úgy látszik az az egyszerű, és találó elnevezés, mint Táncdalfesztivál, vagy Ki mit tud? már nem elég jól csengő a mai "mega" világban. És, hogy miért kell egy magyar csatornán nyugati lincenc alapján tehetséget kutatni? Magam sem tudom, mikor régen olyan jól csináltuk ezt mi magyarok is mindenféle licenc és csinnadratta nélkül! Mert felhajtás az aztán van rendesen nem úgy, mint régen. Ma már a színpadnak is csillag alakja van, és még csillag dal is van, bár szerintem főcímdalnak sokkal jobban illene a műsorhoz az ABBA Money, Money Money című slágere.. Aztán van Megasztár újság, könyv, CD, lassan már a mosópor is Mega Sztár lesz és nem pedig Tomi Sztár. Sztárt keresnek, akiért rajonganak az emberek, aki évek múltán is eladható lesz a különböző műsorokban, és évek múltán is hiteles reklámozója lehet a csatornának. Persze aztán álszent módon úgy tálalják, mintha nem a pénzről szólna az egész és kihangsúlyozzák, hogy az énekesek milyen hálásak lehetnek a csatornának, holott épp a TV tartozik köszönettel az énekeseknek, amiért azok tehetségükkel emelik a kereskedelmi csatornák, amúgy meglehetősen gyenge színvonalát. Hiszen ha belegondolunk, hogy milyen mega gagyi műsorokat sugároznak mostanában a különböző adók- lásd például IQ Győző legújabb kalandjait, vagy a Charles Darwinról elnevezett eszeveszett baromságot, melyben gumibottal ütötte egymást egy fradista és egy újpesti- akkor rá kell jönnünk, hogy ma már tényleg minden hülye benne lehet a TV-ben, ehhez képest pedig egy tehetségkutató (vagy inkább pénz kutató?) verseny mindenképp üde színfoltnak számít. Mi változott még? Megváltozott a vetélkedő menete, és a zsűri is. Hónapokra összezárnak egy tucatnyi embert csak azért, hogy tíz héten át minden szombaton nézőcsúcsot döntsenek, no meg persze, hogy az sms-ekből egy egész vagyonra tegyenek szert, ugyanis ha a néző a következő héten is hallani akarja kedvencét, akkor fizetnie kell érte méghozzá sms-ben. Régen az egész vetélkedő másképp zajlott. Nem volt szükség arra, hogy hónapokig tartson, sokkal rövidebb idő alatt is eltudták dönteni, hogy ki az, aki igazán tehetséges. A közönség abban az időben is szavazhatott, de nem 240 plusz áfáért, hanem egy borítékért plusz egy bélyegért cserébe, levélben. Akkor tényleg az lett a közönségdíjas, aki a legtöbb embernek tetszett. Igen közönségdíjas, mert abban az "elavult" rendszerben még az volt a szokás, hogy különválasztják a közönségdíjast a szakmai zsűri által legjobbnak ítélttől. Ha már a zsűrinél tartunk, szavahihető felmenőm mesélte, régen elképzelhetetlen lett volna, hogy a szakmai zsűri egy tagja úgy értékeljen egy versenyzőt, mint azt az egyik adásban Soma tette: "olyan jó vagy, hogy nedves lett tőled a bugyim"- No komment! A versenyzőkről csak annyit, hogy tényleg nagy tehetségeket ismerhettünk meg személyükben, és ez a műsor egyetlen igazi pozitívuma. Ugyanakkor nem szabad elfelejtenünk, hogy ők még csak tehetségek, sztárok akkor lesznek, ha annyian veszik a lemezeiket, ahányan elolvassák a róluk szóló bulvárcikkeket, és akkor, ha majd tíz év múlva is megtudják tölteni a BS-t, úgy, mint ahogy arra az egykori táncdalfesztiválok felfedezettjei, Koncz Zsuzsa, vagy az Illés együttes, ma is képes lenne! Azonban azok az idők, mikor a sztárok születtek, és nem úgy csinálták őket, már elmúltak. Rég volt, tán igaz se volt...