A szerelmek és félreértések eme klasszikus meséje a XVIII. századvégi Angliában játszódik. Az öt Bennet nővér élete a férjkeresés jegyében zajlik: anyjuk megszállottan próbálja biztosítani számukra a megnyugtató jövőt valami pénzes - és lehetőleg rangos - férfiú mellett. Csakhogy a jó eszű és éles nyelvű Elizabeth szélesebb perspektívákban gondolkozik, és ebben apja is támogatja őt.

Amikor Mr. Bingley, a módos agglegény beköltözik az egyik szomszédos birtokra, felbolydul a Bennet- ház élete. A városba érkező katonatisztek és Mr. Bingley városi barátai között a lányok biztosan találnak maguknak udvarlót. A legidősebb lány, a jó természetű és gyönyörű Jane úgy tűnik, meghódítja Mr. Bingley szívét. Ami Elizabeth- et illeti, ő megismerkedik a jóképű, és látszólag igencsak öntelt és dölyfös Mr. Darcyval, és magkezdődik a félreértések és tévedések sora.

A film első jelenete egy tájképpel indul. A vásznon még nem látunk semmit, a madárcsicsergés mégis előrevetíti a nyugodt, harmonikus vidéki képét. A napfelkeltét egy lágy dallam kíséri, ami szinte a semmiből bontakozik ki, majd többször visszatér a film során. Ez az idilli kép az alkotás végén még egyszer feltűnik a két főszereplő egymásra találásakor, ezzel mintegy keretet alkot a műben. Először Elizabeth-et láthatjuk, aki könyvvel a kezében sétál. A frizurája, ruhája, még a kezében lévő könyv is a XVII. századot idézi. A közelképet (premier plán) felváltja a távolkép (totálplán) és megláthatjuk a tipikus angol udvar képét (elöl kacsák, jobb oldalt pedig a kiterített ruhák). A rendező érdekes bemutatását választotta a szereplőknek és a háznak, először a főszereplővel megyünk végig a ház előtt, de míg ő az ajtónál továbbhalad mi pedig belépünk a házba. A kamera saját tengelye körüli mozgatásának (panorámázás) köszönhetően körbenézhetünk az egész szobában. A zongoránál egy lány ül, így a legelső gondolatunk az lehet, hogy ő játszik, de ha nagyon figyelünk rájöhetünk, az zongorájának hangja sokkal durvább, az összhatás így kissé zavaró lehet. A korhű ábrázolásmód itt is megjelenik, a gyertyatartók a falon, a faragott székek és a szalagos főkötő. A történet a Benett szülök párbeszédével kezdődik, a beszélgetésből értesülünk Mr.Bingley érkezéséről. A jelenet végén a házat láthatjuk kívülről, az egyre távolodó kameramozgással távolító technikát alkalmaznak.

A következő jelenet egy jellegzetes, korhű bálban játszódik. A jelenetet olyan magasságban vették fel, mintha a bálozó tömegben sétálnánk magunk is, közéjük tartoznánk. Ezzel éles ellentétet alkot Mr. Bingley és Mr. Darcy bemutatása, kiemelkednek a tömegből, mindenkinél magasabbnak tűnnek, ezzel hangsúlyozzák gazdagságukat, társadalmi rangjukat.

Egy másik jelenetben a bensőséges testvéri beszélgetés hangulatát azzal a módszerrel oldották meg, hogy a kamerát is a nővéreket takaró lepedő alá helyezték. A családi reggelit azonban távolról mutatták be, a jelenet nem is olyan meghitt. Ellentétet fedezhetünk fel a Benett ház és Mr. Bingley otthonának bemutatásában is. A Benett ház zsúfolt, kopottabb és sötétebb, míg Mr. Bingley háza világos, hatalmas terekre, aprólékos belő kidolgozásra figyelhetünk fel, magát a házat pedig alulról filmezték le, amitől még hatalmasabbnak tűnik. Az előbbiben a szolgálólány kissé szakadtas, az utóbbiban több jól öltözött parókás szolgálók állnak az ajtó előtt. Ezzel a társadalmi különbségek rajzolódnak ki.

Talán a film legemlékezetesebb jelenete a Mr. Bingley által rendezett bál. A rendező megpróbált minden részletet a BBC sorozatához hasonlóan felvenni. A bál zenéi, korabeli táncok, a hangulat, a szereplők ruhái is. Még Elizabeth haja is Jennifer Ehle báli frizuráját idézi az apró gyöngyök miatt. A két főszereplő közös tánca kiemelt szerepet kap. A zene sokkal lassúbb elégikusabb, sőt a táncosok is lassabban, kecsesebben mozognak. Miközben táncolnak a többi párra nem figyelnek, amit úgy oldottak meg, hogy a terem hirtelen teljesen üressé vált, csak a két főszereplő látható. A tánc végén a többi ember is újra megjelenik.

 A film befejező jelenete Elizaheth és édesapjának párbedzéde, ahol a két szereplőt közelről vették fel, gyors kameramozgással követik a beszélőt.

Az időjárás bemutatása is sokat jelenthet egy jelenet hangulatának bemutatásakor. Ha a szereplők boldogok, vidámak minden világos, süt a nap. Abban a jelenetben azonban, ahol Mr. Darcy megkéri Elizabeth kezét szakad az eső, minden borús, mintha a szereplők belő vívódása vetülne rá a tájra.

Jane Austen szereplőinek legfőbb jellemvonásait a filmben is megpróbálták megtartani, összességében minden figura nagyon is eleven, mintha valóban éltre kelt volna a XVIII-XIX. századi vidéki Anglia.  Jane szépségét, kedvességét azzal emelték ki, hogy világosabb, ízlésesebb ruhákat kapott, mint a többi Benett lány. Elizabethnél ezzel szemben az okossága, élcelődő humora volt fontosabb, sokszor mutatták őt egyedül, elgondolkodva idilli környezetben. Rokonuk, Mr. Collins szánalmas, kicsinyes visszataszító figura, őt általában alacsonyabbnak mutatták a legtöbb embernél. Lady Catherine de Bourg alakja félelmetes, tekintélyt parancsoló, általában alulró kamerázták, a fény- árnyék játék miatt arca rosszindulatot tükröz. A Benett család alacsonyabb származását egyszerűségükkel hangsúlyozzák, rengetegszer teszik magukat nevetségessé. Mr. Darcy  gőgösségét, pedig a szinészi játék teszi egészíti ki(pl.: merev tartás, kifejezéstelen arc).

A film időszerkezete egységes, a történet egy szálon fut, könnyü megérteni és követni. Fő konfliktusai a társadalmi különbségeken alapul, amit a film jól be is mutat, a Dario Marianelli által komponált zene pedig szervesen beépül az alkotásba.Nem használnak benne  digitális trükköket, hiszen ez a történet a XVII. Században játszódik.

A film több jelölést is kapott:

2006 - Oscar-jelölés - a legjobb színésznő (Keira Knightley)

2006 - Oscar-jelölés - a legjobb látványtervezés (Sarah Greenwood, Katie Spencer)

2006 - Oscar-jelölés - a legjobb eredeti filmzene (Dario Marianelli)

2006 - Oscar-jelölés - a legjobb jelmeztervezés (Jacqueline Durran)

2006 - Golden Globe-jelölés - a legjobb vígjáték vagy musical

2006 - Golden Globe-jelölés - a legjobb vígjáték vagy musical színésznő (Keira Knightley)

Az eddig néhány televíziós sorozatot és rövidfilmet rendező Joe Wright nem törekszik a regény szószerinti megfilmesítésére, hiszen egy alig kétórás moziban nem lehet a regény eredeti nyelvezetét követni. Ezért, ahol szükséges változtat, de véleményem szerint e miatt a legfontosabb karakterek, hangulatok bemutatása hiányzik.