Hajfestés után még vizes hajjal interjúvolom meg. A háttérben kellemes pop számok szólnak. Szemben velem interjú alanyom, aki a már fent említett témából választott MSN-én böngészik egy darabig, majd megtisztel figyelmével.

-         Először a filmet nézted meg vagy esetleg hamarabb olvastad a könyvet?

-         Először a filmet láttam, véletlenül. Moziba mentem a barátaimmal és a választott filmre nem volt már jegy, hát beültünk az Alkonyatra, a címe alapján nem vártam sokat, de végül teljesen magával ragadott a történet. Másnapra már meg is vettem a könyvet és kb. egy nap alatt kiolvastam.

-         Nem kis teljesítmény, hiszen az Alkonyat kb. 400 oldalas könyv. Mi fogott meg igazán a történetben?

-         Ami a leginkább magával ragadott, az az igaz szerelem ereje, ami mindent legyőz, és nem számít, hogy Bella ember, Edward pedig vámpír.

-         Vártad a könyv folytatását? – tettem fel a teljesen egyértelmű kérdést, amire a megválaszolás előtt tudtam a választ.

-         Persze! Nagyon vártam, olyannyira, hogy nem tudtam kivárni mind a négy rész megjelenését magyarul, úgyhogy megszereztem az angol változatokat számítógépre.

-         Szép, elismerésem. Ennyire jó vagy angolból?

-         Hát, igen. Elég gördülékeny a szövege, de azért akadtak szavak, amiket ki kellett szótáraznom, de örültem, hogy elolvastam angolul is, mert így megtudtam, hogy mi lett a főhősökkel és még az angol szókincsemet is bővítettem.

-         Megvetted a könyveket magyarul is?

-         Természetesen. Mivel az előző könyveket a számítógépen olvastam nem nyújtottak olyan élményt, mint a nyomtatott változatok, amik időt állók és örökké megmaradnak.

-         Látom, nagyon szereted a könyveket. De mégis melyiket tartod jobbra, a mára „elavult” nyomtatott könyveket, vagy a nagyon modern és praktikus e-bookokat?

-         Egyértelmű, hogy a nyomtatott könyveket. Nincs szebb és jobb elfoglaltság, mint egy jó könyvet olvasni. A könyvek sokkal érdekesebbek, hiszen időt állók és felbecsülhetetlen értékek maradnak több év multán is. És egyébként sincs jobb egy új könyv illatánál.

-         Ennél szebben nem is mondhattad volna – bevallom én is így gondolom, teljesen elérzékenyültem, hogy más is van, aki így gondolja – na és? Melyik a kedvenc részed?

-         Az első és az utolsó. Az első, a Twilight azért, mert itt ébrednek rá a „fiatalok”, hogy szeretik egymást és szerelmük elsöpör minden akadályt és betekintést nyerhetünk, milyen az igaz és mély szerelem. Az utolsó, a Breaking Dawn pedig azért, mert ebben a részben a szerelmi kötelék sérthetetlen lesz, hiszen Isten színe előtt is megesküdnek és szerelmük gyümölcse egy édes kislány lesz. Persze a bonyodalmak folytatódnak, de nem akarom lelőni a végét!

-         Na és miért diszkrimináltad a másik két könyvet?

-         A New Moon-t és az Eclipset is szeretem. Az előbbiben viszont nagyon nem tetszett, hogy Edward elhagyja Bellát. Szerelmük persze kibírja a próbát, de közben más szívek is összetörnek. Az utóbbi pedig azért nem, mert számomra hihetetlen, hogy egy lány egyszerre két emberbe legyen szerelemes. Egy internetes blogon olvastam, hogy az írónő – mély tisztelettel mondja ki az „írónő” szót, szemei valósággal csillogtak és hallani a hangjában a tiszteletet, ahogy Stephenie Meyer-re gondol – ezzel azt akarta kifejezni, hogy Bella és Edward szerelme még ezt is kibírja, de szerintem kicsit túlzás volt.

-         Melyik szereplő volt a kedvenced?

-         Alap, hogy Edward – vágja rá gondolkodás nélkül, csillogó szemekkel és mély áhítattal -, azért mert az egész jelleme magával ragadó, hiszen a rejtélyes külső mögött egy felelősség teljes, okos és kedves srácot ismerhetünk meg, aki ráadásul még helyes is. És persze vámpír, hát kell ennél több?!

-         És mondd csak, ez volt az első vámpír könyved?

-         Igen, de ezután nagyon sok vámpír történetet olvastam. A vámpírok világa teljesen magával ragadott, persze tudom, hogy nem létezik, de nagyon élvezetesek ezek a kitalált történetek.

-         Csak olyan könyveket olvastál, amik szerelmi történeten alapulnak?

-         Nem. Olvastam más témákat is. Például olyat, amiben egy lány SAJNOS – hangsúlyozza – vadászik a vámpírokra. Vagy amik a vámpírok belső viszályairól szólt.

-         Mondj pár példát, kérlek.

-         Nézzük csak, Lara Adrian: A vámpír csókja és Cole Kresley: A vámpírszerető és Jeanine Frost: Félúton a sírhoz.

-         Úgy hallottam, hogy a Twilight saganak van még egy része, egy bizonyos Midnight sun. Azt is hallottam, hogy az írónő nem fejezte be. Tudsz erről valamit?

-         Hogyne tudnék! Az írónőtől valahogy ellopták a kéziratot és feltették az internetre, az írónő pedig be se fejezte a könyvet, mert elvették tőle kedvét, ezt egy hivatalos blogon olvastam. Hihetetlen, hogy milyen emberek vannak.

Ez volt tehát egy „fan” véleménye. Szerintem ez a könyv egy kellemes olvasmány, egy tipikus Romeo és Julia történet. Kínzó, fájdalmas szerelemmel, rengeteg szív összetörésével, hiszen nem csak Bella és Edward szerelméről van szó a könyvben, egy fiatal vérfarkas srác is beleesik Bellába és ő is sokat szenved, hiszen Bella már Edward-é, elválaszthatatlanok egymástól. Végül persze az amerikai sablon szerint Happy End lesz a Depi End helyett, amit az európai írók szívesebben alkalmaznak. Szép történet, csak úgy olvastatja magát. Még a tíz éves kisöcsém is örömmel olvassa.