A rendező Stefen Fengmeier, aki korábban látványtervezőként és számítógépes grafikusként dolgozott. Sok más film vizuális effektjeit ő készítette, mint például a Jurrasic Park, a Ryan közlegény megmentése, a Twister, a Casper, a Lemony Snicket: A balszerencse áradása, valamint a Kapitány és katona: A világ túlsó oldalán c. filmekét. Az Eragon volt az első saját rendezése.

A forgatókönyvet Mark Rosenthal, Lawrence Konner, valamint Peter Buchman írta, akinek legismertebb munkája a Jurrasic Park 3 szkriptjében való részvétele.

Az operatőri munkát Hudh Johnson végezte, a vágó Roger Barton volt.

A forgatás 99%-ban nálunk, Magyarországon zajlott. Az első jeleneteket 2005 nyarán vették fel a fóti Mafilm Stúdióban. Több helyszínen dolgozott a filmes csapat, köztük a Velencei-tó partján, Pilisborosjenőn, Fóton, Tatabányán, Celldömölkön. Az egyetlen külföldi forgatási helyszín sem esett olyan messze hazánktól: Szlovákiában, a Magas-Tátra hegységében is készültek jelenetek. Állítólag 100 millió dolláros gigantikus költségvetés állt a készítők rendelkezésére, ami főként John Davis és Wyck Godfrey producereknek köszönhető.

A film tüzetesebben megnézve

1. Elemi eszközök: a tér- és időszerkesztés

A legegyszerűbb követelmény a teret és az időt kialakítani. Itt már adott volt a Paolini által megálmodott táj: Alagaësia, amely egy nagyon összetett és sokszínű teret szolgáltat az írónak és a filmkészítőknek is.

Az időszerkezet lineáris, ahogy haladunk előre az időben, úgy derül fény egyre több dologra. Visszautalások történnek a múltra vonatkozóan, de csak szóban. Az időben néha nagyot ugranak a filmesek, mivel a könyv minden részlete még egy Titanic- hosszúságú filmbe sem fért volna bele, emellett nagyon vontatottá tette volna a cselekményt.

2. Plán: a tárgyak kamerától való távolsága

Ebből háromfélét ismerünk: a premier plánt, azaz közelképet, a second plánt (középképet) és a totálplánt, azaz a távolképet. Az Eragonban mindhármat megtalálhatjuk.

Közelképeket főleg a párbeszédeknél és az új szereplők felbukkanásánál láthatunk, valamint ha egy bizonyos dolgot fontossága miatt ki akarnak emelni, pl. Brom varázskardját, Zar’roc-ot (jelentése nyomorúság) alaposan megtekinthetjük, amikor első ízben előkerül.

Középképek leginkább a csatajelenetekre és az új helyszínek bemutatására jellemzőek. Ha 4-5 vagy annál több szereplő beszélget és a párbeszédek nem kulcsfontosságúak, akkor is ezt alkalmazzák.

Pl: Eragon, Murtagh, Arya és Saphira megérkeznek Farthen Dŭr-ba, a kialudt tűzhányó gyomrába vájt erődítménybe.

Távolképekkel leginkább egy-egy kivételes szépségű táj bemutatásánál, a vándorlást végigkísérően, néhány nagyszabású, látványos jelenetnél és a legutolsó, hatalmas csatajelenetnél találkozhatunk.

Pl. Eragon első repülőleckéje Saphira nyergében.

A beállítások is fontosak, mert ezzel tudják a legjobban átadni a film hangulatát. Lehet vízszintes, függőleges, rézsútos, felső, középső és alsó.

Alulról filmezve az emberek nagyobbnak tűnnek, kiemeli a szereplők „nagyságát”, hősiességét. Ezzel a filmben nem találkozhatunk, de a reklámplakátok elkészítésénél előszeretettel alkalmazták.

Felülről a szereplők eltörpülnek, kiszolgáltatottnak tűnnek. Ez a legkifejezőbben akkor érvényesül, amikor a kifejlett Saphira leszáll Eragon elé a mezőre. Eragon ijedtében hátrálni kezd, amit már Saphira szemszögéből láthatunk. Ekkor fordul a kocka: immár Saphira fizikai méretei és ereje jócskán meghaladják gazdájáét.

Rézsútos beállítás azt sugallja, hogy az egyensúly megbomlott. Ez a csatajelenetekre jellemző, de ritka beállítás a filmben.

A fény-árnyák variációk a beállításokhoz hasonlóan a hangulat átadását szolgálják. Szerintem ebben a filmben mindig a cselekmény és a helyszín igényeihez igazították a megvilágítást, bár néhol túl sötétre sikerültek a jelenetek. Pl: Eragon először találkozik Nasuada-val, valamint Galbatorix és Durza beszélget a trónteremben. Az erdőben játszódó jelenetek különösen látványosak, a tereptárgyak és növények körvonalai jól kivehetők. Pl. Brom a Ra’zac-okkal harcol.

3. Vágás, gépmozgások

A vágást „második rendezés”-nek is mondják, hiszen a vágó adja meg a film végleges formáját. Ez néhány esetben egy kicsit félresikerült, mert a jelenetek hosszát tekintve néhol folytatást várnánk, máshol pedig túl hosszúra húztak egy-egy kevésbé fontos mozzanatot.

Gépmozgások:

Panorámázással (a felvevőgép saját tengelye körüli forgatása) nem találkozhatunk az Eragonban, daruzással viszont annál gyakrabban. A jelenetekben a kamera sokszor mozog fölfelé, vagy éppen a magasból végigpásztáz a színtéren. Hirtelen ráközelítések nem jellemzőek. Említésre méltó még, hogy a felvételek készítéséhez repülőgépet is használtak.

4. Hang

A zenét Patrick Doyle szerezte, akinek a nevéhez például a Harry Potter – és a tűz serlege, a Bridget Jones naplója és még számos mozisiker filmzenéje fűződik. Avril Lavigne énekelte a film betétdalát, ami a „Keep holding on” címet kapta. Hallható a végefőcím alatt és a filmzenealbumon is.

A zene a történet jellegéből ered, főtémája hasonlít a Gyűrűk uráéhoz. Egyes jelenetek alatt aláfestő funkciót betöltő zenét hallhatunk, de nem telepszik rá a képekre. Kiemelt szerepet kapnak a háttérzajok, pl. patadobogás, lánccsörgés, csatakiáltások, patakcsobogás. A különböző helyszínek jellegzetes zajai – pl. a szélcsengő hangja Angela kunyhója előtt – még inkább ezeknek a helyszíneknek az egyediségét fokozzák.

5. Szín

Az Eragon készítőit tudatos színhasználat jellemzi, amit néhol túlzásba is vittek. Feltűnő színe egyedül a varázskardnak, Zar’roc-nak van (bíborvörös), de ez sem üt el a film nyugodt, kissé sötét színvilágától. A vidám hangulatú jeleneteket – pl. Eragon repülni tanítja Saphirát - ehhez illően világos, élénk, de nem rikító színek kísérik.

6. Narráció, cselekmény, elbeszélés

A cselekmény több szálon fut, de köztük a párhuzam egyértelműen felfedezhető. Alapját a jó és a rossz közti konfliktus képezi. A jókat képviselő tündék és vardenek, valamint Eragon erkölcsi értékrendje ütközik Galbatorix és híveinek nézeteivel. Előbbiek békét és szabadságot akarnak, utóbbiak egyeduralmat a saját elveik alapján. Olyan téma, amit mindig tovább lehet variálni és sose megy ki a divatból.

A különböző települések, folyók, hegységek neve már a Gyűrűk ura c. trilógiában is hallhatott „tündenyelv”-ből ered, emellett jól is hangzik, hitelesebbé teszi a filmet, hiszen egy fantasyról van szó. A párbeszédek egyszerűek, a szöveg könnyen érthető. Monológ csak a történet elején hallható, amikor Brom bevezet minket a sárkánylovasok történelmébe. Ezután csak párbeszédeket hallhatunk.

A narráció szerintem nagyon jól sikerült, minden színészhez a történetnek megfelelő hangot párosítottak.

Összességében

A fantasy műfaj kedvelőinek egy nagyon élvezhető, látványos film, ami arra csábít, hogy többször is megnézzük.