Tekintsük tehát át a fényképezés legfontosabb technikai adatait és alapismereteit.

A fényképezõgép technikai jellemzői

A hétköznapi gyakorlatban használt (amatõr) fényképezõgépeknek két alaptípusa van: a kompakt és az úgynevezett tükörreflexes gépek.

Némi tapasztalatszerzés után a beállítást már ennek megfelelõen tudatosan is korrigálni tudjuk. A kompakt gépek általában olyan (nagylátószögû) lencsékkel vannak felszerelve, amelyek csak a másfél méternél távolabbi tárgyakról adnak éles képet, ezért közeli, kis méretû tárgyak fényképezésére, portrék készítésére kompakt géppel ne vállalkozzunk. A kompakt gépek lencséjének fényereje is elég gyenge, ezért ha sötétebb van (gyakran ezt a gép maga is jelzi), vakut kell használni. A beépített vaku azonban szintén csak két-három méteren belül hatékony, ha a témánk ennél távolabb van, a gyengén megvilágított elõtéren túl a képen csak homályba veszõ körvonalakat kaphatunk. A kompakt gép legelõnyösebben napfényes tájak, családi események, kirándulások fotózására alkalmas. Ha technikailag nem is nyújt sokat, jó témáról, ügyes beállításokkal a legegyszerûbb, legolcsóbb géppel is hangulatos, jó képek készíthetõk.

	A tükörreflexes gépek esetén a fény az objektíven keresztül egy tükörrõl visszaverõdve jut a keresõbe. Az exponáláskor ez a tükör felcsapódik és a zár kiold, a keresõben tehát pontosan azt a képet látjuk, ami a képre is kerül majd. Ezeknek a gépeknek általában fényerõsebb az objektívjük, ezért gyengébb megvilágítás esetén is használhatók.
Az olcsóbb tükörreflexes gépeken az élességállítást és a fény (az expozíciós idõ vagy a rekesz) beállítását kézzel kell végezni, ezért azokban az esetekben, amikor a beállításokra nincs idõ, a kompakt gépek jobban használhatók. A drágább tükörreflexes gépek teljesen automata üzemmódban is mûködnek, így mindkét elvárásnak eleget tudnak tenni. Az ilyen gépek objektívjei többnyire cserélhetõk.

Van még két viszonylag elterjedt géptípus: a polaroid gépek és az egyszer használatos fényképezõgépek. A polaroid gép film használata nélkül, közvetlenül egy speciális papírra készíti a képeket, amely az elõhíváshoz szükséges anyagokat is tartalmazza, így a kép az exponálás után azonnal elkészül. Az egyszer használható gépek olyan, a filmet tartalmazó papírdobozok, amelyeken egy kicsi mûanyag lencse, valamint egy egyszerû filmtovábbító és exponáló rendszer van. Ezeken természetesen semmit nem lehet állítani.

Az objektívek

Akár cserélhetõ, akár nem, a fotósnak tisztában kell lennie az objektívjének képességeivel, mert a vállalható feladatot leginkább a lencsék határozzák meg.
Cserélhetõ objektívek a legkülönbözõbb fotózási célokra.

Az objektívek egyik alapvetõ adata a fókusztávolság. Ezt mm-ben adják meg és az értéke valahol biztosan fel van tüntetve a gépen vagy az objektíven. A 24, 28, 35 mm-es objektíveket nagylátószögû, az 50-70 mm-es objektíveket normál, a 80 mm feletti objektíveket teleobjektívnek nevezzük. (Igazából a 200-800 mm-es objektívek a komolyabb teleobjektívek.)

Melyiket mire használhatjuk?

Az emberi szem látóterének és nagyításának leginkább megfelelõ, tehát legáltalánosabban használható az 50 mm-es lencse. Az ilyennel készült képeket, akár közeli, akár távolabbi a tárgy, természetes arányúnak érezzük. Ezt a lencsét kb. 45 cm távolságban lévõ, kisebb tárgyak fényképezésére is használhatjuk.
Gyakran azonban – különösen épületek, közeli, nagyobb terek (pl. színpad) fényképezésénél – azt vesszük észre, hogy a témánk nem fér a képre. Ilyenkor célszerû a nagylátószögû, kisebb fókusztávolságú objektívek használata. Ezek nagyobb látóteret képesek befogni, ezért a teret kissé “kitágítják”, a témát távolabbinak, kisebbnek mutatják. Ez azonban torzulást is okoz. A közeli dolgokat jóval nagyobbnak láttatják, olyannyira, hogy egy nagylátószögû objektívvel készült portrén a fotózott személy orra, arca egészen torzan ugrik elõre. Épületek képénél az elõtér, például a kövezet dominál.

28 mm-es és 70 mm-es objektívvel készült kép ugyanarról a folyosóról

A nagylátószögû objektív megnyújtja a teret és hangsúlyozza az elõteret. Ez nem mindig hátrány, mert ezt a hatást mûvészi hangsúlyozásra is kihasználhatjuk. Ha a horizont vonalát nem középre állítjuk, alsó horizontállásnál az égboltot vagy a mennyezetet, felsõ horizontállásnál a talajt vagy a padlót hangsúlyozzuk ki, így egészen különleges hangulatot adhatunk a képeknek.

Nagylátószögû objektívvel készült képek alsó és felsõ horizonttal

A teleobjektívek közelre hozzák és felnagyítják a távolabbi tárgyakat, ezért különösen jól használhatók a természetben állatok, nehezebben megközelíthetõ növények, vagy például sportesemények fényképezésére. A nagylátószögû objektívvel ellentétben a teleobjektív a teret kissé összenyomja, tömöríti, ezért az ilyen képeken a mélység, a tárgyak térbeli távolsága nem annyira jól érzékelhetõ.

A nagyon kis fókusztávolságú nagylátószögû objektív torzítja a teret, a közeli tárgyakat túlságosan kiemeli, a függõlegeseket összetartóvá, torzulttá teszi. A portrék közül a bal oldali nagylátószögû, a jobb oldali 80 mm-es objektívvel készült. A nagy fókusztávolságú teleobjektív összenyomja a teret, a kép mélysége csökken.

A fényképezés során előfordulhat, hogy egyik pillanatban egy templom homlokzatát, másik pillanatban a tornyon ülõ galambot szeretnénk lefényképezni, tehát jó lenne, ha egy nagylátószögû és egy teleobjektív egyszerre állna a rendelkezésünkre. Ilyen objektív is van: az úgynevezett zoom.

A zoom olyan lencserendszer, amely folytonosan változtatható (pl. 28-80 mm, 85-200 mm) fókusztávolságú objektívként viselkedik, tehát szélesebb feladatkörre is jól használható.