Az interjúmat egy számomra nagyon kedves szegedi lánnyal, Orsival csináltam. Mindig segítőkész, a végletekig aranyos, így most is szívesen válaszolt.
Cs: Szia Orsi! Mesélnél magadról egy kicsit?
O:Szia! Benyhe Orsi vagyok 18 éves szegedi középiskolás. 4 éves korom óta cukorbeteg vagyok, bár én ezt nem betegségnek fogom fel csupán mindennapi feladatnak, amit meg kell oldanom. Nagyon szeretem a japánokat, a kultúrájukat, a mangákat , az animéket és mindent, ami velük kapcsolatos. Én egy igazi álmodozó vagyok. Mindenben a varázslatot és a szépséget keresem, ami örömet okoz másoknak és nekem. Szeretek olvasni, rajzolni, sétálni, zenét hallgatni, beszélgetni, nevetni, gyerekesen viselkedni, a napfényt és a szelet, imádom a tavaszt, a vizet, túrázni, mosolyogni. Szeretem a művészetet, a komolyzenét, a kalandokat és mindennél jobban szeretem, amikor én is és a körülöttem lévők is boldogak. Szeretek a természetben lenni és hallgatni a madarak csicsergését, a fák leveleinek susogást és figyelni a természet minden apró lépését. Továbbá nagyon szeretem az asztrológiát, az ezotériát, sokat olvasok a bolygókról, horoszkópokról, ok-okozati törvényekről, lélekutazásról, újjászületésről meg ilyenekről. Szeretnék majd pszichológiát tanulni vagy valami hasonlót, mert szeretnék majd emberekkel foglalkozni, segíteni nekik a mindennapjaik nehézségeit túlélni és könnyebbé tenni. Eléggé makacs vagyok, önfejű és gyerekes.
Cs: Cukorbetegség? Nagyon sok bátorság és erő kell ahhoz, hogy így kezeld ezt a dolgot. Hogy tudtad elfogadtatni magaddal?
O: Hát mivel kicsi voltam, csupán 4 éves, eléggé rosszul viseltem. Már egészen kicsi korom óta nem vagyok egy könnyű esett. Amikor kiderült, egy teljes hónapig kórházban voltam mire anyukám megtanulta kezelni az inzulin beadásokat, kimérni miből mennyit és hogy egyáltalán elég ereje legyen ahhoz hogy egy 4 éves kisgyereket szúrjon. Meg aztán egy cseppet sem könnyítettem meg a helyzetét mivel nem egyszer volt olyan hogy 8-an fogtak le azért, hogy beadják az inzulint. Sikoltoztam meg cirkuszoltam és ha mindez nem lenne elég nagyon rossz evő is voltam. Szinte azt is mondhatjuk, hogy egész álló nap csak ettem. Aztán telt múlt az idő és 12 éves koromra anyukám teljesen átadta nekem a cukrom kezelését. Eleinte nem ment valami jól meg ugye azért csak gyerek voltam még nagyon és megállni azt, hogy ne egyek csoki meg cukor hegyeket, hogy nyáron ritkábban ehettem fagyit vagy dinnyét, míg mások rohangáltak és tömték magukba kicsit rossz volt, de szerencsére különösebben nem érdekelt a dolog. Ezért hálás is vagyok. Mára már egyáltalán nem okoz problémát nekem a cukorbetegségem kezelése. Azt nem állítom, hogy mindig mindent 100%-osan betartok és nem eszem édességeket, mert eszem, hiszen nem vagyok szent. Azt szintén nem állítom, hogy tökéletesek az értékeim, mert nem azok, hiszen rengeteg minden befolyásolhatja, például rossz idő, érzelmi állapot, de próbálom megtartani az egyensúlyt.
Cs: Értem. Szerintem térjünk át egy vidámabb témára! Japán nagy kedvenced, ez mégis hogy jött rád? Régóta ismerlek és tudom, hogy néhány éve még a finnekért voltál oda.
O: Japán, (mosolyog) nos én mindig is nagy mese, illetve anime rajongó voltam. Egészen pontosan miért váltottam le a finneket és tértem át japánra nem tudnám megmondani .:) Talán a környezet miatt is ami eszembe jut ha egy országra gondolok. Amikor Finnországra gondolok, eszembe jutnak a szarvasok, a hó, a jég és a hideg. Ami azért számomra nem túl csalogató és azt sem tartom kizártnak , hogy az is közre játszott , hogy a volt levelezőtársammal összerúgtuk a port és ahogy tőle távolodtam úgy a hozzá kapcsolt országtól is. Valószínűnek tartom, hogy ez csak egy fellángolás volt, ami gyorsan ki is aludt. Viszont ha Japánra gondolok, ott vannak azok a csodálatos kertek, amik olyanok mintha az édenkertből szedték volna, az animék mesevilága, ami magában hordozza a varázslatot, az álmokat, a bátorságot, a kitartást, a barátság és a szeretet fontosságát. Csupa-csupa szépség és pozitív dolog, ami olyan számomra, mint a tavaszi kellemes napfény, ami simogatja az ember arcát és felmelegíti a szívét és mosolyt csal az arcra. Amellett Japánban nincs annyi öngyilkosság, a természetet figyelik meg és odafigyelnek a környezetszennyezésre. Nagyon okosak és fejlettek. Szóval nagyon szimpatikusak. Nagyon tetszik az, ahogy beszélnek, ahogy formálják és kiejtik a szavakat, ahogy írnak és leírhatatlanul tetszenek a szokásaik. Ők még tudják tisztelni egymást. Vonz a szamurájok történetei is és még nagyon sokáig tudnám ragozni mi mindent szeretek Japánban.Egyszóval, mások mint a többi nép talán azt is mondhatnám, hogy hasonlítanak Rám (nevet), vagy én Rájuk.
Cs: Jársz anime, vagy manga találkozókra? Esetleg egy kis cosplay (beöltöztök mangaszereplőknek)? :)
O: Nem sajnos nem járok anime és manga fan összejövetelekre és sajnos még cosplay -en sem voltam, de mindenféleképpen el szeretnék majd menni legalább egyszer egy ilyen eseményre. Már nagyon sok jót hallottam róla és jó lenne egy teljes napra valaki más lenni. Valaki egy másik világból, akivel hasonulni tudok.
Cs: Hehe, szerintem nem fogsz csalódni. Említetted, hogy imádod az ezoterikus dolgokat. Ezek szerint hiszel a természetfelettiben?
O: igen. Mióta az eszemet tudom mindig is érdekelt a téma.
Cs: Mi a helyzet a Feng-Shui-val?
O: Igazság szerint a feng-shui-t anyukám hol követi, hol nem. Én személy szerint nem. Jobb szeretek a szívem szerint élni, mint bármi más szabályai szerint.Azért eléggé babonás tudok lenni és van, mikor eszembe jut, hogy jaj, ez meg ez eszerint így meg így van, és hát ez eléggé ellentmondásos, dehát egy szóval sem állítottam, hogy könnyű eset lennék. (nevet)
Cs: Tehát a pörgés ilyen szempontból is jellemző rád. Zárásként még annyit kérdeznék, hogy mik az elképzeléseid a jövőre nézve? Tanulás, szerelem, család, ilyesmi.
O: Az álmaim helye már megvan, ahol élni szeretnék, már csak az álmaim hercegét kell megtalálni. Bár a beszélgetés elején azt mondtam, pszichológus szeretnék lenni vagy valami hasonló, nem vetném meg azt sem, ha írhatnék és lenne egy gyönyörű házunk, (a hercegemmel) egy csodálatosan szép környezetbarát, tágas ház hatalmas ablakokkal, ahova besüt a napfény és körülveszik a fák és a természet. Szeretnék majd gyerekeket is, egy kislány és majd egy kisfiút is. Egy boldog családot szeretnék, annyi pénzzel, hogy ne kelljen soha szűkölködnünk semmiben, de nem kellenek nekem milliárdok vagy milliók. A lényeg, hogy boldogok legyünk és harmóniában éljünk és szeretetben egymással. Azt szeretném, hogy valóra váljanak az álmaim. Minden elképzelésem a jövőre nézve. :) Ja és nem utolsó sorban a sok-sok családdal ellentétben én meg szeretném tartani majd az esküvő után a barátokat is, nem akarok majd senkitől sem elhidegülni.
Cs: Idillikus kép, tetszik a pozitivitásod :) Köszi, hogy időt szántál rám. Szia!