Interjúm alanya egy Amerikában élő magyar lány, akivel a neten akadtam össze.Fazekas Jennifer 4 éve él kinn az angyalok városában.(Los Angeles)
-Szia Jen!
-Szia!
-Elmondanád nekem, milyen elhatározásból költöztetek ki családoddal?
-Persze. Elég egyszerű a dolog. Apu kapott egy nagyon jó állásajánlatot. Másfél hónap tervezgetésés búcsúzkodás után pedig kiköltöztünk.
-Gondolom nem ment zökkenőmentesen a beilleszkedés a suliba, meg angol tanulás is egyszerre.
-Ebbe teljesen igazad van. Bár ahhoz képest, amire számítottam, nagyjából jobban befogadtak. Nem lettem cikizés tárgya, és az angolt is hamarabb tanultam társaságban..
-De ezt köszönhetted annak is nem, hogy mint jó sportoló kerültél oda. Mit is sportolsz Jenny?
- Hosszú- és rövid távú futó vagyok. Bár inkább a hosszabb távokat szeretem jobban. Időnként még a maratoni futásba is belementem. Az ötből csak egyszer bírtam végig futni. Embertelenül unalmas és hosszú. Meg persze nagyon fárasztó. Ha 30 km után sem esel át a holdponton, akkor bajok lesznek a végéig.
-Ezt hogy érted?
-Egyszer velem is megtörtént. Mármint a baj. Olyan 3 km-rel a vége előtt, rosszul léptem, és kificamítottam a bal bokám. Utána nem volt szabad futnom 2-3 hétig. Azóta is féltem a bal bokám.
-Értem. Hát nem lehetett kellemes. Visszatérve a sulira. Elmondanád nekem milyen is egy amerikai iskola?
-Számomra átlagos. Számodra szerintem nem. Az európai iskolákkal ellentétben, ebben a tanítás 9 órakor kezdődik. Úgy tudom, hogy ti sokkal bonyolultabb anyagokat vesztek, mint mi. Felénk inkább a mozgás, vagyis a sport teszi ki a napi programok nagy részét.
-Hmmm… ez a 9 órás iskolakezdés ide is eljuthatna. Tehát visszatérve az interjúra, megkérdezhetném, hogy a sporton kívül van-e valami más hobbid?
-Persze. Imádok a barátaimmal lógni, plázába mászkálni, és vásárolni. De az igazi szenvedélyem a fényképezés.
-Fényképezés? Ezt nem is tudtam. Miket szeretsz lencsevégre kapni?
-Ez nehéz kérdés. Igazából nem lehet egy témába sűríteni mindent. Imádom a tájképeket, az embereket, állatokat,de talán kiemelhetném a természeti ’csapásokat’. Ilyen például a villámlás, vagy egy nagyobb vihar.
-Értem. Biztos izgalmas lehet a legmegfelelőbb pillanatot elkapni. Jut eszembe. Az amerikai életedről már beszéltünk. De mi van az itteni életeddel? Az iskolával, a barátokkal? Tartod velük a kapcsolatot?
-4 év hosszú idő. Összesen két régi barátnőmmel tartom a kapcsolatot a régiek közül. Nagyon szeretem őket ( Anikó, Kitty ), mindig mellettem álltak. Bár mostanában már nem sok közös témánk van, de tudom, hogyha kell, mellém állnak és segítenek a bajban.
-Magyarországon Mikor jártál utoljára. Vagy milyen rendszerességgel jársz?
-Minden évben maximum kétszer jövök Magyarországra. Általában Anikónál lakom körülbelül két hétig, majd Kitty-nél ugyanennyit. Nagyon szoktuk élvezni a dolgot. Olyankor mindig megyünk mindenfele. Főleg bulizni és vásárolni.
-Még egy kérdés erejéig zargatnálak, ha nem haragszol.
-Nem, persze, hogy nem.
-Van valami elképzelésed a jövőddel kapcsolatban?
-Uhh, ez nehéz kérdés. Megfogtál. Azt tudom, hogy a sportot nem akarom abbahagyni. Mást egyelőre nem terveztem el.
-Értem. Nos köszönöm az interjút, és sok szerencsét a jövőre nézve. Szia!
Az interjút Magyar Tekla készítette. Kösz, hogy elolvastad.