Nagy: Igaz, hogy sokan kedvelnek, de azt nem mondanám, hogy híres lettem. Hódmezővásárhelyen focizok a HFC-ben. Végülis ott én vagyok a legjobb, ezért sokan is szeretnek ott.

újságíró: Valóban így van, sokan gondolják ezt. Mégis mennyi küzdés, edzés árán került a legjobbak közé?

Nagy: Sokan kérdezik ezt. Persze rengeteget edzek, de valahol ez adottság kérdése. Ahogy a bölcs edzők mondják fejben dől el minden.

újságíró: Az élete során ezért a célért biztos sok dologról kellett lemondania. Megérte?

Nagy: Nehéz erre válaszolni. Valamilyen szinten megérte, hiszen sikeres vagyok és ezt ennek is köszönhetem, viszont sűrűn elhanyagoltam a barátokat, barátnőre pedig egyáltalán nem is volt időm. Valamit valamiért! Összességében megérte, mert ez az én választásom volt, így kellett lennie.

újságíró: Ennek ellenére mégis hallhatunk a magánügyeiről is. A csapaton belül is vannak problémák.

Nagy: Igen ez érdekes. A családi problémák rendbejöttek és ennek örülök. A pályán is meglátszik, hogy nyugodtabb vagyok. Kibékültünk a feleségemmel és ez nagyon sokat jelent most nekem. A gyerekeken is lehet ezt érezni.

Újságíró: A gyerekek az apjuk útjába lépnek?

Nagy: Minden apa így van ezzel. Én is szeretném, de nem fogom erőltetni! Valószínűleg így lesz, hiszen azért valamit csak örököltek a foci szeretetéből. Az iskolában is mondják, hogy egész nap csak a bőrt kergetik. Ezt jó hallani! Nekik könnyebb dolguk lesz, de ha sikeresek lesznek, azt maguknak köszönhetik majd!

Újságíró: A csapaton belül is voltak problémák.

Nagy: Ott még most is vannak, de elég a statisztikát figyelni. A csapatban nem feltétlenül miattam vannak gondok. Sajnos látszik ez a csapatmunkán! Jó edzőnk van és ezt meg fogja tudni oldani. Inkább motivációs problémákkal küszködünk.

Újságíró: Ennek tudatában mik a célok a csapatban?

Nagy: Nagyratörő célok nincsenek. Lényeg, hogy bent maradjunk a legjobb tízben. Ez egyelőre megvalósíthatónak látszik, de hol van még a bajnokság vége?

Újságíró: A Magyar Kupában még tart a szereplés. Ott mik a tervek?

Nagy: Persze mindenáron megszerezni a kupát! Más nem is lehet! Talán nem tűnik reálisnak, de minden erőnkkel ezen leszünk.

Újságíró: Szokás szerint hallani lehet az átigazolási pletykákat. Mi a véleménye ezekről?

Nagy: Az átigazolás minden évben így zajlik. A pletykák zöme nem igaz persze. Ezek inkább pszichológiai fegyverek. Ha több fizetést akarsz a klubodtól, akkor elterjeszted, hogy átigazolsz. Körülbelül ilyen dolgokról van szó. Mindenki máshogy intézi ezeket. Az a legriasztóbb, hogy csak az utolsó napokban derül ki, hogy ki maradt, vagy hogy mégis kit küldenek el. Szóval meglehetősen stresszes időszak ez.

Újságíró: Önnel kapcsolatban is lehet hallani. Reagálna ezekre?

Nagy: Annyira nem szeretném részletezni. Valóban vannak, de hogy mi lesz a vége, azt nem tudom. Egyelőre nem tudom, hogy mit fogok tenni. Ha így maradnak az állapotok, valószínűleg megyek egy másik csapathoz.

Újságíró: Köszönöm. Egyébként ez érthető és szerintem a szurkolók is elfogadják. 5 éve lassan, hogy itt játszik. Mondana valamit a szurkolóknak vagy bárki másnak?

Nagy: Persze! Sokat jelent nekem ez az 5 év! Sosem felejtem el, honnan jöttem, de azt sem, hogy hová tartok. Köszönöm azt a rengeteg támogatást, amit a szurkolók illetve a klub részéről kaptam!

Újságíró: Köszönöm, hogy szakított ránk fél órát ebben a hajtásban! Reméljük, hogy jó döntést hoz és még több riportot készíthetünk!

Nagy: Nem tesz semmit, én is köszönöm! Remélem így lesz!