2007. április 27-én hajnalban elindult diákújságírókból és fotósokból álló kis csapatunk Budapest felé. Mindenki kíváncsi volt a híres-neves DUE (Diák- és Ifjúsági Újságírók Országos Egyesülete) díjátadó ünnepségére. 3 és fél óra zötykölődés után vonatunk végre befutott a Nyugati pályaudvar 7. vágányára. Ezután a 4-es kombínóval mentünk a Fehérvári útra. 15 perc gyaloglás után megérkeztünk a rendezvény helyszínére.

Ott kedvesen fogadtak minket, bár senki se tudta, hogy mi hol van, mikor lesz, és mi lesz egyáltalán. 2 órányi céltalan vándorlás után leültünk az ebédlő mellé. Én elmentem fotózgatni, és jó kommunikációs készségemmel 45 perc beszélgetés után bejutottam a sztárok protokoll szobájába. Ez idő alatt felidegeltem egy biztonsági őrt, és agyára mentem egy szervezőnek, aki nagy segítségemre volt és nélküle be se tudtam volna jutni. Ezután hosszas egyeztetések árán bebocsátást nyertem egy konzultáns által. Lencsevégre kaphattam Kisót, Sári Évit, és Varga Ferencet. Mivel meglepő volt számomra, hogy bejutottam, ezért elszerencsétlenkedtem a dolgokat és csak egy homályos képet készíthettem Kisóról. Sári Éviről készített képeim java is homályos lett, mivel sietnem kellett. Ez a 10 perc volt az egyetlen jó élmény ott a számomra.

Sajnos egyik kategóriában sem nyertünk, de amikor láttuk a nyertes képeket, már tudtuk, hogy miért. Nagyon jó képek lettek díjazva. Ezért nem értem, hogy a kiállításukat miért olyan trehányan oldották meg, hogy egy fekete kartonra ráragasztották az összes képet, és egy félreeső terem táblájának krétatartójára rakták. Viszont a személyzet és a rendezők nagyon kedvesek és segítőkészek voltak mindenkivel szemben. Mi hiányoltuk azokat a programokat, ami miatt érdemes lett volna maradni. Az nem tudott minket maradásra bírni, hogy nézzük a tombolasorsolást.

Az ebéd jegyrendszerrel történt, ami a belépőkön lévő bónokon volt. 2 „szendvicset” és egy csokit kaptunk fél liter üdítővel. Ezután elhagytuk a helyszínt és egy közeli, lerombolt játszótéren töltöttünk kb. 2 órát, hogy a lányoknak kedvezve megvárjuk a Crystal koncertet, ami fotózás szempontjából se rossz. De annyira kedvünket szegte az érdektelenség, hogy inkább a Westendben kötöttünk ki. És ez nem a Crystal hibája. Összességében nem volt nagy durranás, mi nagyobbra számítottunk, a szervezés és a helyszín nem volt szerencsés, de a személyzetben nincs semmi kifogásolni valónk. Ráadásul nem kaptuk vissza a vonatjegyek árát, amiért elhatároztuk, hogy elindulunk, mert így olcsóbb lett volna. Szerencsére a belépőket legalább kifizette a Péczely Művészeti Iskola, amiért hálásak vagyunk.

Képeim: //gportal.hu/gindex.php?pg=8617813&gid=1854875

ők így írnak erről: http://www.due.hu/index.php?article=00001771