-Mikor kezdtél érdeklődni a varrás,mint szakma iránt?

-Női-ruhakészítőnek tanultam,1991-ben vegeztem és már akkor a szakma kiváló tanulója voltam.
Szerettem a kihívást és a kreativitást.Kisipari módszerrel tanultam,méretre gyártottuk a ruhákat,így könnyen jött az ötlet,hogy át tudok alakítani bármilyen formára,méretre ruhákat.

-Hol kezdted a pályádat?

-18 évesen egy gyárban dolgoztam 6évig,ahol megtanultam több féle gépen varrni.Utána férjhez mentem és önállósítottuk magunkat.

-Mikor  kezdted el a ruhajavítást?

15 évvel ezelőtt a barátnőmmel kezdtük,aki osztálytársam volt.Kicsiben egy 3négyzetméteres tároló helyiségben.Próbálni a vendégek csak úgy tudtak,hogy be kellett zárni az ajtót és a varóda egy próbafülkévé alakul.Ez visszagondolva vicces és felemelő hogy hová nőtte ki magát ez a vállalkozás.Ugyanis mostmár egy alkalmazott és egy szépen berendezett gép parkkal rendelkező üzletet mondhatok magamévá,több ezres visszajáró vendégkörrel.

-Mit gondolsz,mi a sikered titka hogy még mindig népszerű ez a vállalkozás?

-Szerintem a precíz és pontos munka,valamint a kreatív megoldások jelentősen befolyásolták a sikeremet.Például bejön egy vendég kiégette vasalóval a férje ingét,és megkér hogy úgy csináljam meg hogy ne vegye észre a férje és én mindent megteszek hogy a családi béke fentmaradjon.

-Van e álmod amit még szeretnél valóra váltani a szakmádban?

-A ruhajavításban úgy érzem elértem amit el lehetett,tudnak rólam az emberek,bizalommal fordulnak hozzám,de ha osztódni tudnék,szeretnék egy exkluszív méretes szabóságot  létrehozni,de ez a mai életembe nem fér bele,boldognak mondhatom magam hogy olyannal foglalkozok a mindennapjaimban,amit szeretek csinálni.

-Köszönöm hogy rendelkezésemre álltál,sok sikert kívánok!

-Köszönöm szépen az érdeklődést büszke vagyok rá hogy velem készítettél riportot „kisfiam”.

Arany Richárd