-Szia apa! Mint ahogyan azt már említettem neked, az iskolában kaptunk egy olyan „feladatot”, miszerint egy interjút kell elkészítenünk egy olyan személlyel, aki valamilyen módon különleges, és érdekes dologgal foglalkozik, vagy foglalkozott. Éppen ezért gondoltam rád és remélem hogy beleegyezésedet  adod, hogy felkerülhessen a Médiamánia honlapjára?

-Szervusz kislányom! Természetesen beleegyezem az interjú elkészítésébe.

-A téma, ami miatt rád gondoltam, főként a külföldön vállalt munkád. Pontosan mikor adódott ez a lehetőség, hová utaztál el és kinek a segítségével valósult meg mindez? Elnézést hogy egyszerre ennyi kérdést teszek fel, de annyira sok minden jutott egyszerre eszembe, és félek hogy időközben elfelejtem.

- Megpróbálom időrendben elmesélni a történteket és közben a kérdéseidre is válaszolok. 2007 nyarán felvetette sógorom, hogy van egy kihagyhatatlan ajánlata a számomra. Ez a bizonyos ajánlat egy három hónapra szóló munka volt Los Angelesben. Eleinte mi szülők erről nem is szóltunk nektek, nehogy végül ne legyen semmi az egészből és csak nektek okozzunk csalódást. Azonban nem így történt, mert végül úgy döntöttünk közösen édesanyáddal, hogy belevágunk. Hiszen az ember nagyon kevés igazán kiváló lehetőséget ad, és ezeket azonnal el kell fogadnunk, különben életünk végéig bánni fogjuk. 2008 januárjában két munkatársammal együtt elutaztunk tehát az Amerikai Egyesült Államok, California állambeli nagyvárosába, Los Angelesbe.

-Pontosan milyen munkát kellett végeznetek? Maradt időtök várost nézni és kicsit kikapcsolódni?

-Bár hivatalosan a szakmám géplakatos és hegesztő karosszéria munkát kellett végeznünk iskolabuszokban, amelyekkel utána nem sokkal már közlekedtek is. Mielőtt odakerültünk volna, én felkészültem a legrosszabbra, hogy éjt nappallá téve dolgozni fogunk. Ennek az ellenkezője történt, rengeteg szabad időnk volt. A vége fele már sokszor unatkoztunk és alig vártuk hogy végre haza térhessünk azokhoz, akiket szeretünk. Tehát minden olyan helyre el tudtunk menni, ami a turisták által nagyon kedvelt, és mindenki által ismert. Mint például Beverly Hills, Hollywood, Las Vegas és szerveztünk egy egész napos kirándulást a Grand Canyonba. Nem tudnám megmondani hogy melyik hely tetszett ezek közül a legjobban, mert nagyon sok csodálatos élményben volt részünk, amivel csak egyetlen egy problémám volt, hogy nem azokkal oszthattam meg, akikkel igazából szerettem volna.

-Ennek ellenére összességében véve jól érezted magad? Egyszer sem jutott eszedbe, hogy akár kint is lakhatnál velünk együtt?

- Lehet, hogy, e miatt a kijelentésem miatt sokan „hülyének” fognak bélyegezni, de én akkor is és most is úgy vélem, hogy nem lett volna szebb és jobb életünk Los Angelesben sem. Ott is ugyanúgy vannak emberek, akiknek a mindennap küzdeniük kell a megélhetésért. Bár igaz, hogy az életszínvonal sokkal magasabb mint itthon, és jóval olcsóbb az élet, ez sem tart örökké. És őszintén szólva nem éreztem úgy, hogy Amerika lenne az én hazám. Mindvégig idegennek éreztem, annak ellenére hogy rengeteg szép dolgot láttam, amiket itthon soha. Örülök, hogy öt hónapot ott tölthettem, de soha többet nem mennék vissza.

-Kifejezetten érdekes kijelentés, bár nagyon jól ismerlek ezt mégsem gondoltam volna.  Mindenesetre én személy szerint nagyon örülök neki hogy elvállaltad ezt a munkát és nem szalasztottad el ezt a lehetőséget. Lenne még néhány utolsó kérdésem. Van bármi, amit üzennél azoknak az olvasóinknak, akik ilyen jellegű dilemma előtt állnak? Mi az, ami segíthet nekik a döntés meghozásában? Megéri akár csak pár hónapig külföldön vállalni munkát?

-Azt üzenném nekik, hogy merjenek belevágni új dolgokba. Mindenki fél az ismeretlentől, mert szeretik biztonságban érezni magukat és nagyon félnek a csalódásoktól. De ha pozitívan állunk hozzá a dolgokhoz, akkor biztos hogy nem mi leszünk az okozói a rossz dolgok megtörténésének. Mindenképpen megéri olyan külföldi országban dolgozni, akár rövidebb vagy hosszabb távon, ahol ugyanannyi munkával több pénzt tudunk keresni, ezzel sokat javítva anyagi helyzetünkön. El kell ismernünk, hogy egyre nehezebbek a mindennapok és nagyon észnél kell lenni, ha vásárlásról van szó. Tisztelet a kivételnek!

-Apa, nagyon szépen köszönöm hogy elvállaltad ezt az interjút és annak pedig főként örülök hogy veled készíthettem el ilyen személyes, szeretetteljes légkörben!

-Nagyon szívesen Tücsök, akár legközelebb is!

Remélem, hogy az olvasók számára sem volt unalmas az általam választott téma és felkeltettem a kíváncsiságukat. Számomra ez többet jelent, mert ha valakinek a közvetlen közelében egy olyasvalaki van, akire bátran felnézhet, és akár jó példaként tarthatja számon, az nagyon különleges és felemelő érzés. Amennyiben bárkiben felmerülne valamilyen kérdés mindezzel kapcsolatban, nyugodtan keressen fel engem, akár személyesen is.

                                                 Somogyi Júlia