Küzdelem.

• Külföldön is járt versenyzés vagy edzőtábor céljából?

Igen, több helyen is.
1986-ban Görögországban egy Világ Bajnokságon, itt sikeresen szerepelt a Magyar csapat, de én egyéniben nem értem el helyezést.

Ezután 1987-ben Észak-Koreában vettem részt egy, egy hónapos edzőtáborban, mely nagyon kimerítő volt viszont a koreai Mesterektől rengeteg új és hasznos technikát tanultam, melyeket felhasználva sikeresebb lettem a későbbi versenyeken.

A régi Jugoszlávia területén található Slovenski Brod-ban egy meghívásos mérkőzésen is részt vettem.

1988-ban került megrendezésre a magyarországi Világ Bajnokság Budapesten, melyen küzdelem és formagyakorlat kategóriában indultam. A küzdelem kategóriában nem sikerült dobogós helyezést elérnem, viszont formagyakorlatban III. helyezést értem el, amire nagyon büszke vagyok.






1990-ben Kanadában, Montreal-ban rendezték meg a Világ Bajnokságot, melyen ismét sikeresen szerepelt a csapatunk.

• Milyen fajta felkészülés kell, hogy jó eredményt érjünk el egy versenyen?

Fizikailag és szellemileg is fel kell készülni egy versenyre. Ez alatt azt értem, hogy nagyon fontos az erőnlét és a kondíció, de ész nélkül nem, hogy jó eredményt nem érhetünk el még kisebb-nagyobb sérüléseket is beszerezhetünk. Tisztelni kell az ellenfelet!

• Az életstílusát mennyire befolyásolta, hogy ilyen kemény és szigorú sportot választott?

Nem voltam más, mint a többi ember. Megtetszett ez a sport és úgy érzem, hogy mindent megtettem annak érdekében, hogy sikeres legyek benne. Az életstílusomon talán annyi változást lehetett észrevenni, hogy kissé fegyelmezettebb lettem és átgondoltabban cselekedtem és nőtt az önuralmam.

• Melyik kategória ált önhöz a legközelebb?

A küzdelmet szerettem a legjobban, mert ott le tudtam vezetni az energiám és a feszültségem. A törést is szerettem, de a küzdelem állt hozzám a legközelebb.

• Milyen sérülések érték edzések vagy versenyek alkalmával? Ezek nem tántorították el a Taekwon-do-tól?

Többször betört és vérzett az orrom, monokli volt a szemem alatt, felszakadt a szám, eltört a lábam legkisebb ujja, többször lejött a kezemről a bőr és rendszeresen kék/zöld foltok „díszítették” a testem és alkalmanként ’becsúszott’ egy öv alá érkező rugás mely elég kellemetlen volt. Azonban ezek a sérülések egyáltalán nem tántorítottak el a sporttól, a sérülésekből való felépülés után még inkább belevetettem magam a Taekwon-do rejtelmeibe.

• Melyik volt a legnagyobb megmérettetése?

A budapesti Világ Bajnokság.

• Mikor szerezte meg az I. Dan-ját?

20 éves koromban, 4 év kemény edzés után sikeres vizsgát tettem fekete övre, mely az I. Dan fokozatot foglalja magában.

• Még ma is űzi ezt a sportot?

Nem, 1991-ben 26 éves koromban abbahagytam, mert abban az időben Magyarországon a sportból nem lehetett megélni.

• Napjainkban sportol?

Igen, most már egy sokkal ’szerényebb’ sportot űzök, tekézem.

• Kinek ajánlaná ezt a sportot?

Mindenkinek ajánlom, aki egy kicsit is érdeklődik a harcművészetek iránt, mert ez a sport nem csupán verekedést jelent, hanem lábbal és kézzel való küzdelem művészetét. Ez a harcművészet több részből áll és mindenki megtalálhatja benne azt a részt, amely közelebb áll a szívéhez. És még azoknak is ajánlanám, akik egy kis önuralmat, fegyelmezettséget és fizikai és szellemi frissességet szeretnének és persze nem utolsó sorban akár hölgyeknek is.

                                                 Égető Regina