- Hány éves korodban jártál először külföldön és hol?

Az első külföldi utam Görögországba vitt, kb. 4 évesen. Ahhoz képest egész sok részletre emlékszem.

- Mikor kezdett el komolyabban érdekelni az utazás?

Már nyolcadikos koromban rengeteget törtem a fejem azon, hogyan tölthetnék egy évet külföldön diákként. Gimi alatt ez nem jött össze, nyilvánvaló anyagi okok miatt - középiskolásoknak nincsenek ösztöndíjak, kemény összegeket kell kifizetni, és ezt a mi családunk nem tudta volna vállalni. Azért nem keseredtem el nagyon, és beletörődtem, hogy egyetem alatt kell véghezvinnem a tervem (: Azt hiszem, 11.-ben jártam először külföldön bármilyen családtag nélkül - a gimi szervezett egy csereprogramot Dániába. A magyar csoport többsége nem túl nyitottan viszonyult az új országhoz, én voltam az egyetlen, aki tényleg jó kapcsolatot alakított ki a cserepartnerével, évekig leveleztünk, és meg is látogattam egyszer Koppenhágában később. Innentől kezdve aztán le se lehetett lőni, gimi alatt még – az időközben kialakult spanyol mániám miatt - összegyűjtöttem a pénzt egy egyhónapos nyelvtanfolyamra Spanyolországban, Salamancában. Gyakorlatilag 17 évesen éltem át az Erasmus-élményt – albérletben laktam, magamra mostam, főztem, vásároltam. Teljesen elkapott az internacionális hangulat, meg maga Spanyolország is örökre magával ragadott.

- Mely országokban jártál már?

Európában 21 országból láttam már valamit, azon kívül Kubában. Hosszabb időre Dániában voltam egy népfőiskolán négy hónapot, Spanyolországban Erasmusszal öt hónapot, és kétszer egy hónapot Hollandiában önkéntesként.

Hollandia

- Melyik fogott meg a legjobban és miért?

Kuba mindenképpen. Nagyon más, nagyon érdekes. Nem minden élmény volt pozitív, majdnem négy hetet töltöttünk ott, és ötfős csoportunkból csak én tudtam spanyolul, így folyamatosan én voltam konfliktusban mindenkivel - alkudozni kellett állandóan, vagy vitatkozni, ha átvertek. Semmi sem megy egyszerűen, minden városban más a rendszer. Az egyik tartományban felengednek a vonatra, a másikban nem, mert turista vagy. Nagy a szegénység, és ezért a külföldiben a legtöbben csak a pénzt látják. Akinek nincs semmilyen üzleti érdeke veled szemben, az viszont nagyon segítőkész. Mi mindig a lehető legolcsóbb módon utaztunk, és a négy hét alatt egyetlen másik turistával találkoztunk, aki nem egy autót bérelve vagy a turistáknak fenntartott buszokon közlekedett volna. Mi stoppal (ami ott egy hivatalos közlekedési forma), platókon, rabszolgaszállítónak beillő, ősrégi teherautókból átalakított buszokon utaztunk. Egyedül a szállást nem nagyon sikerült megoldani alternatív úton, ez nagyon le van szabályozva, és tényleg nem nagyon lehet kiskapukat találni. Azért volt néhány kalandos éjszakánk... Erről órákat tudnék még mesélni, tényleg teljesen más világ.

 Santiago de Compostello

- Hol a legkedvesebbek az emberek?

Hm. Mindenhol mások. A Balkánon nagyon nyitottak és vendégszeretőek. De alapvetően mindenfelé rengeteg kedves emberrel találkoztam. Sokat stoppoltam és "couchsurföltem", és akik ilyeneket bevállalnak, azok mindig kedvesek és nyitottak.

-Hol a legfinomabbak az ételek?

Spanyolország, Franciaország, Olaszország. Egyértelműen. Talán még Portugáliát bele kellene vennem.

-Hol a legszebb a természeti örökség?

Na, ez már nehezebb kérdés. Portugáliában gyönyörű óceánpartok és hegyvidékek vannak, de említhetném a Rilai-hegységet is Bulgáriában. A Plitvicei tavak is lenyűgözőek Horvátországban. Na de persze a kubai dzsungel és tengerpart se volt semmi.

Kuba

- Mindenütt meg tudtad értetni magadat?

Szláv területeken nem sokra megyek a nyelvtudásommal, de ott a volt barátommal jártam többnyire, aki beszél bolgárul és oroszul. Ott mindig ő kommunikált. Néha azt érzem, hogy igazán ideje lenne valamilyen szláv nyelvet megtanulnom, pontosan ezért, de ugyanakkor be kell valljam magamnak, hogy sokkal jobban érzem magam a "latinosabb" területeken.

- Tudnál mesélni valami olyan történetet/eket, ami izgalmas/vicces/félelmetes volt?

Hűha, mit is válasszak. Néha nem úgy jön össze a szállás, ahogy azt elképzeltük, és akkor bank előterében, parkban vagy pályaudvari váróban kell kihúzni az éjszakát - az nem kellemes. Mostanában egyébként kevesebb ilyen kalandba kerülök - öregszem, na. Idén áprilisban a vulkános történet közepén Londonban voltunk, és napokig izgultunk, hogy haza tudunk-e menni. Persze törölték a járatunkat... A barátomnak Magyarországra kellett visszajutnia, nekem pedig Spanyolországba, Santiago de Compostelába. Persze nem volt rá hirtelen túl sok pénzem... Vonatoztam, kompoztam, stoppoltam (1500 km-t) és buszoztam, kb 56 óra alatt értem haza. De sikerült!

- Legközelebb hova utazol és mikor?

Törökországba megyek februárban. Ami biztos, az öt nap Isztambul, és ha sikerül megnyerni egy pályázatot, akkor egy hetet ráhúzok Eskişehirben egy EU-s programon, ahol középpontban a helyi ételek főzése lesz. Imádok főzni, úgyhogy nagyon remélem, hogy sikerül. Ez teljesen ingyen lenne.

- Gondolkoztál azon, hogy külföldre költözz és ott dolgozz?

Igen, sajnos Magyarországon egyre elkeserítőbb a helyzet, ezért folyton felmerül ez a gondolat... Én legszívesebben Spanyolországban élnék, befutó helyen Portugália és Franciaország. De Nyugat-Európában igazából szinte bárhol eltöltenék egy-két évet. Santiago de Compostelában és Dániában tanultam eddig fél-fél évet, és előbbi sokkal jobban tetszett. A legboldogabb ettől függetlenül akkor lennék, ha itthon élhetnék úgy, ahogy szeretnék. És itt nem az anyagiakra gondolok.

- Melyik az a hely, ahol nem jártál és minden vágyad eljutni?

Most a nagy terv Brazília. Elkezdtem rá gyűjteni, hátha államvizsga után, 2012 februárjában összejön. Ha sikerül egy repjegyet venni, onnan már nem kerülne sokba, vannak rokonok São Paulóban, és egy-három hónapot eltöltenék önkéntesként különböző biofarmokon. Van egy világszintű mozgalom, a WWOOF, ezen keresztül már kétszer egy hónapot önkénteskedtem egy holland biofarmon. Ilyenkor szállást és teljes ellátást kap az ember napi 6-8 óra munkáért cserébe, és közben örök élményekkel és barátságokkal gazdagodik. Hétvégéken meg lehet kirándulni.

-A jövőben a munkádként is el tudnád képzelni az utazást mondjuk riporterként?

Valamilyen szinten igen, de szeretem az állandóságot. Inkább élnék egy-egy félévet vagy évet néhány országban, mint hogy folyamatos utazás legyen az életem. Ha nem egy helyben vagyok, 3-4 hét után már jobb hazajönni. Portugáliában, Kubában és Bulgáriában voltam úgy több hetet, hogy egy-két napot töltöttünk csak egy városban, és az azért nagyon fárasztó. Nem is lehet olyan jól megismerni egy helyet. Ha családom lesz, akkor pedig biztosan nem szeretnék folyton úton lenni a munkám miatt, hogy a gyerekem meg se ismerjen.

- Hogyan teremtetted meg az anyagi feltételeit?

Egyrészt próbálok nagyon költséghatékony lenni: vagy pályázatokon szerzem a lehetőséget (ösztöndíj vagy EU-s csereprogramok), vagy nagyon fapados módon utazok. Nagyon olcsó repjegyek, stoppolás, ingyen szállás (couchsurfing) stb. De itthon nem költök túl sokat, nem iszok el ezreket hetente több buliban és nem járom a plázákat minden hétvégén, elég spórolós voltam gyerekkoromtól kezdve. Két dologra költök: jó kajákra és utazásra. Meg a kettőre egyszerre. Egyébként meg az egyetemi ösztöndíj, az árvaellátásom és a munkám adja össze a megélhetésemet: spanyolt tanítok magántanítványoknak és most már egy nyelviskolában is.

-Köszönöm szépen az interjút és a terveidhez sok sikert kívánok!