Rendőrsors
Az interjúmat egy olyan emberrel készítem, akit már nagyon rég óta ismerek. Ő azon emberek egyike, aki 18 éve egyengeti, segíti életem mindennapjait. Az édesapámról van szó. Ő a Hódmezővásárhelyi Rendőrkapitányság Bűnügyi Osztályát is vezette, ebből adódóan nem közölhetek róla fényképet, de elvállalta, hogy elmeséli élete kalandos történetét, és egy két izgalmas sztorit, amit személyesen átélt pályafutása során.
Tudom, hogy te tiszaföldvári születésű vagy, anya jánoshalmi. Hogy lettünk vásárhelyi lakosok, és te egy vásárhelyi rendőr?
Hát ez egy elég hosszú történet. Amennyire emlékszem, mint sok más kisgyereknek az én fejemben is megfordult, hogy katona vagy rendőr szeretnék lenni, és mint tudod végülis voltam mind a kettő. Persze nem ment ez ilyen egyszerűen. Nyolcadik osztály végén kedvenc kémia tanárom biztatására vegyipari szakközépiskolába jelentkeztem, mert vegyészmérnök akartam lenni. Becsülettel el is végeztem a középiskolát Szolnokon, de a továbbtanulásnál már az egyik eredeti elképzelés, a katonai pálya felé fordultam. Szentendrére, a katonai főiskolára nyertem felvételt.
Igen, ezt már korábban mesélted nekem, de még mindig messze vagyunk vásárhelytől és a rendőrségtől. Hogy is van ez tovább?
A katonai főiskolát, mint harckocsizó tiszt és üzemeltető gépész üzemmérnök fejeztem be. Első tiszti beosztásként Kalocsára, az ottani kiképzőközponthoz vezényeltek, mint harckocsizó harcászati kiképző tiszt.
Most meg Kalocsa? Nem sokkal kerültünk közelebb Vásárhelyhez.
Dehogynem, már csak 140 km-re vagyunk tőle. Ezt azért tudom ennyire, mert néhány hétig rendszeresen ingáztam Vásárhely és Kalocsa között. Anyával, aki ugye jánoshalmi, Kalocsán ismerkedtem meg. Az ő nővére az én egyik katonatiszt kollégámnak volt a felesége. Azt én is csak utólag tudtam meg, hogy „véletlen találkozásunkat” ők hozták össze. Két évig mármint férj és feleség éltünk együtt Kalocsán.
Végre anya is képbe került, de hol van már Vásárhely?
Már mondom is. A kalocsai kiképzőközpontot megszüntették, és engem a hódmezővásárhelyi laktanyába helyeztek. Amíg nem sikerült itt helyben albérletbe költöznünk, én a nőtlen tiszti szállón laktam, hétvégenként pedig hazajártam anyához Kalocsára.
Szóval így érkeztetek meg Vásárhelyre. De te nem vagy rendőr. Még egy kanyar?
Igen, jól érzed. Ebben az időszakban a katonai pálya teljesen bizonytalanná vált. Az egyik haderő reformot követte a másik, és ráadásul épp elég időt töltöttünk egymástól távol anyával ahhoz, hogy valahol meg akarjunk állapodni. Hódmezővásárhely, mint város tökéletesen megfelelt erre a célra, én pedig besétáltam a helyi rendőrkapitányságra, hogy megvalósítsam a következő gyermekkori álmomat.

Tudom, hogy bűnügyi területen végigjártad azt a bizonyos ranglétrát. Beosztott nyomozóként volt valami érdekes kalandod? Egy nyomozónak tényleg nagyon találékonynak kell lennie?
Igen. Minden helyzetben fel kell magát találnia. Egy átlagos nyári péntek délutánon történt amikor már kiürült a kapitányság, hogy egy kétségbeesett család kért rendőri segítséget. A szolgálatban lévő néhány rendőrön kívül egy technikus megerősítésével ügyeletes nyomozói szolgálatot láttam el. A segítséget kérő hozzátartozók már második napja keresték beteg nagyapjukat, aki eltűnt a tanyájáról. Eddigre ők már felhívták vagy felkeresték az összes ismerősüket és rokonaikat, de a bácsiról senki nem tudott semmit. Annyi információ merült fel róla, hogy hajlamos volt elbóklászni a tanyájáról és olyankor általában az úgynevezett Nagysziget felé indult el. A hozzátartozók már ezen a területen is keresték, de ezt a részt csatornák hálózata szövi át, partjaikon sásos, nádasos terület, facsoportok tarkítják, kész labirintus. Gyorsan kellett döntenem, hiszen a bácsi egy éjszakát feltehetően már így is a szabadban töltött, nem lehetett tovább várni a felkutatásával, azt a területet viszont néhány fővel lehetetlen alaposan felderíteni.
Behívtad az összes rendőrt, hogy felkutassátok a területet?
Ez is egy megoldás lehett volna, de átgondolva a lehetőségeket eszembe jutott, hogy azon a részen él egy vállakozó, akinek van egy kétszemélyes kisrepülőgépe. Szerencsére otthon is volt és rövid rábeszélés után elvállalta, hogy teszünk néhány kört a terület fölött. Rövid keresés után szerencsére elő is került a bácsi.

Veszélyes dolgok is előfordulnak egy nyomozó életében?
Sajnos igen, de jól megszervezett és körültekintően végrehajtott munkával a veszély foka csökkenthető. Konkrét esetekkel nem akarok tippeket adni bűnelkövetéssel foglalkozó embereknek. Az biztos, hogy nem egyszerű boldogulni szélsőségesen indulatos, alkohol vagy kábítószer hatása alatt álló vagy éppen fegyverrel rendelkező személyekkel.
Köszönöm szépen, hogy válaszoltál kérdéseimre!
|