Az interjú elkezdése előtt fontos ismertetnem először megismerkedésünk rövid történetét.

Nemrégiben családunkhoz mondhatni egy új tag érkezett, Csóka nevű ló személyében, egészen pontosan 2008. januárjában. Az említett állat természetesen lovaglás céljából került hozzánk. Telt múlt az idő és az újonc lovas (én) egy kis támogatásra, tanításra szorult.

Ekkor, azaz információ került Édesapám birtokába, hogy a mi szeretett, ám néha kezelhetetlen, 18 év hosszú rutinnal rendelkező hátasunknak, annak idején csikóshátasként kellet a szolgálatát teljesítenie. Utána érdeklődött és kiderült, hogy egy bizonyos Molnár László nevezetű ember lovagolta ezt a lovat. Ezek után sikerült Lacikával felvenni a kapcsolatot, aki nem mellesleg a csikos tudományok nagy művelője. Lássuk mit sikerült tőle megtudnom…

Szervusz Laci! Örülök, hogy sikerült rávenni erre a kis beszélgetésre!

Szia Dávid! Hát mit mondjak nem sűrűn, kell ilyesfajta szolgálatot teljesítenem.

Kezdjük egy kis bemutatkozással:

Honnan jöttél?

Hány éves vagy?

Mivel foglalkozol pillanatnyilag?

Nos én 32. esztendőmben járok, milyen öreg is vagyok már….

Szülővárosom Hódmezővásárhely. Életem során, sok helyen megfordultam már, volt, amikor máshol is laktam, de mindig is Vásárhely volt és lesz is az otthonom.

Jelenleg egy magán vállalkozónál dolgozom egy fémek megmunkálásával foglalkozó cégnél.

Hogyan sikerült belekeverőznöd a lovas világba?

            Én személy szerint nem a saját indítatásból mentem lovagolni, hanem édesanyám révén éltem át első lovas élményemet. Mindig is sportoltam valamit, mondhatni egész sok sportágba belekóstoltam, mint pl.: úszás, foci, és még sorolhatnám, akkor pillanatnyilag karatéztam, amikor megtörtént az úgy mond fordulat az életemben.

Mint mondottam, édesanyám kevert bele a dologba, olyan 14 éves forma gyerek lehettem, amikor elmentünk egy lovas rendezvényre, megnéztünk egy díjugrató versenyt, azt sajnos már nem tudom visszaidézni, hogy pontosan hol, de azt igen, hogy én már akkor, ott sejtettem, hogy életre szóló kapcsolatot kötök ezekkel a jószágokkal.

Akkor tulajdonképpen, a verseny miatt fogalmazódott meg benned, hogy ismét sportot kellene váltani. És hogyan tovább?

            Nos, ez úgy történt, hogy a verseny után elkezdtem beszélgetni anyukámmal, és érdeklődtem felőle, vajon mit szólna egy újabb sporthoz.

Ő szerencsére megértő anyaként mindig mellettem állt és támogatott, igent mondott rá, majd elárulta, hogy titkon ez is volt a célja, amikor elvitt erre a versenyre.

Mindezek után felvettük a kapcsolatot a helyi lovardával, és elkezdtem edzésekre járni.

Tehát 14 éves korodban úgy döntöttél, édesanyád támogatásával, hogy neki vágsz a lovaglás elsajátításához.

Hogy ment a beilleszkedés a helyi csapatba, milyen volt a légkör, milyen fortélyokat tanítottak meg először?

            Elmondhatom, hogy nagyon szerencsés voltam abból a szempontból, a csapat összetétele eléggé vegyesnek volt mondható, mind korban, mind nemben. Ezekben az időkben élte az Aranyági ménes a fény korát.

Egy igen kedves középkorú nőhöz kerültem tanítványként, de egymástól is sokat tanultunk akkoriban, egy fantasztikusan jó kis közösség tagjának mondhattam magam.

Elejében természetesen az alapdolgokat sajátítottuk el, mint pl.: a helyes ülés, a helyes lábtartás, a lóval való kontaktus kialakítása, mind a hátán mind a földön, és nem utolsó sorban a különböző járódok kiülését.

Hogyan alakult ez a kapcsolat a lovakkal és az ottani lovasokkal, milyen eredményeket sikerült elérni?

            Ahogy már említettem nagyon jó kis csapat voltunk, rendszeresen jártunk versenyekre is legtöbbször díjugratásban. Nekem is sikerült egyszer-kétszer dobogós helyet kiharcolni, de azért nem voltam egy született őstehetség.

Na és most térjünk rá a beszélgetésünk főtémájára: a csikósságra, és azon belül is Csóka nevű lóval való kapcsolatodra.

            A megismerkedésem a szóban forgó loval igen aranyos történet. Csoki, ahogy mi hívtuk akkoriban, körülbelül egyszerre érkezett velem a ménesbe. 1990-ben született, anyja, Csinos szép, egészséges csikója, így mondhatni egyszerre csöppentünk bele a lovasok világába.

Köztudott, hogy a csikókat, avagy, olyan korban, már fiatal lovakat, 3 éves koruk körül kezdik el lovagolni. Ez Csokival sem történt másképp, azonban volt egy úgy mond „legenda”, amit jobb, ha a te figyelmed sem kerül, ha ne talán tán Csokit fedeztetni akarjátok.

Szóval e szerint a legenda szerint, amelyik ló ebből a „cs” betűs családból származik, az igen virgonc, és nehezen kezelhető lesz. A legendát alátámasztotta, hogy Csoki anyja is sok galibát okozott lovasainak.

Azt mondod, „Cs” betűs család sarjai közül, nem érdemes válogatni?

Akkor mi ezt már elszúrtuk.

            Nem teljesen érvényesül Csokira, mert ő is csak az elejében volt kezelhetetlen. Mára már ahhoz képest kezes bárány.

Laci, nem fejezted be a megismerkedésetek történetét!

            Igen, igen éppen most akartam rá kitérni, hogy ugye adott volt ez az eleven ló, aki testfelépítésében sem volt kimagasló, viszont nagyon furfangos, és sok ésszel bírt, éppen ezért döntött úgy a tulajdonos, hogy ebből a hátasból csikósló lesz.

            Én, úgy jövök a képbe, hogy már több éve díjugrató voltam, de valahogy nem egészen éreztem magam elégedettnek, nem illett teljesen a személyiségemhez  a lovassportok ezen része.

            Ekkor határoztam el, hogy ki szeretném próbálni egyéniségemhez legjobban passzoló lóval űzött tevékenységet, és csikós bemutatókra adtam a fejem.

Azt mondod ez illett legjobban hozzád, akkor szerinted, mi kell ahhoz, hogy az emberből csikóst faragjanak.

                        Mindenek előtt teljes összhang a lovaddal, annak a dolognak az elsajátítása, hogy a lovad kényszerítés nélkül együtt működjön veled, és nem utolsósorban bátorság, és a csikós karakteréhez illő: parasztos, szittya kiállás.

Benned akkor kurázsiban nincs hiány!

Szeretném tisztázni, hogy tulajdonképpen milyen mutatványokat is kell végezni gazdáiknak ezekkel a négylábúakkal?

            Egy csikósnak először is tudnia kell mesteri fokon a karikás ostorral bánni, amivel a lóhátáról „durrogtathat”, másodszor tudnia kell a múltbéli igazi csikósok mutatványait néző számára bemutatni, többek között: a ló fektetése, ültetése, hátára való felállás, és úgy csattintgatni. A  Show-t még ki lehet egészíteni oly módon, hogy az csikós belevonja műsorába a közönséget, az úgy nevezett „asszony verés” révén.     

Miből áll egy ilyen „asszonyverés”?

            A csikós választ egy nőt a közönség közül, odahívja magához, addig egy másik csikós, vagy az erre kijelölt ember megfogja lovát, és hihetetlen módon a karikás ostorával, úgy csattint, hogy az a csattanás közben a hölgyemény derekára tekeredik az ostor. A lányok általában egy kis félelemmel jönnek ki és állnak oda elém, de utána megnyugszanak, mivel a mutatvány egyáltalán nem fáj nekik. A produkció végén természetesen nem szokott elmaradni a jól megérdemelt puszi sem.

Igen, nekem volt szerencsém élőben is látni a mutatványt, hát megéri megnézni az egyszer biztos. Visszatérve a csikós tanulmányaidra, neked hol sikerült kitanulni a szakmát, és körülbelül mennyi időt vett igénybe?

            Bugacon volt szerencsém eltölteni egy nyarat a helyi csíkosokkal, akik megmutatták nekem a csikós szakma minden fortélyát.

Tehát, pont kapóra jött Csoki csikós hátassá válása, mert te is ez idő tájt tartottál igényt egy ilyen képességekkel rendelkező lóra. Adott volt a ló neked meg volt a kellő érdeklődésed és tapasztalatod a szakma iránt, mi kellhet még?

            Igazság szerint semmi más nem kellet, és én meg is ragadtam az alkalmat, ennek következtében megkezdődtek a bemutatók, és egyre szorosabbá vált ez a kapcsolat kettőnk között.

Hol csodálhatták már meg eddig káprázatos tudományotokat?

            Az ország területén már igen sokszor volt igény a szereplésünkre, kiváltképp itt a Dél-alföldi régióban, de külföldön is megfordultam már hűséges társammal. Legutoljára itt az Állattenyésztési Napokon mutattuk meg a közönségnek, hogy mire vagyunk képesek.

Az eddig elmondottakból, nagyon harmonikusnak tűnik a kapcsolatotok, nem volt még sosem olyanra példa, hogy cserbenhagyott volna Csoki?

            Igazi hibát lekopogom még nem vétettünk szerepléseink során, volt már hogy nem sikerült valami úgy, ahogy a nagykönyvben meg van írva, de mindig sikerült korrigálni. A bemutatók sikeressége nagyban függ a ló és az én hangulatomtól, a ló általában akkor teljesít úgy, ahogy elvárom, ha van fű ott, ahol lezajlik a műsor, mert így fektetés közben tud legelni, tudni illik a kis Csoki híres kifogástalan étvágyáról.  Ha homokon kell produkciózni, akkor már számítanom kell az esetleges hibák becsúszására.

Megnyugtatlak, hogy amely bemutatókat én megfigyelhettem, azok számomra kifogástalanok voltak. Lassan elérünk időnk végéhez, még annyit árulj el nekünk Laci, hogy hogyan mik a terveid a jövőre nézve.

            Van egy-két diákom, akik nálam tanulgatnak lovagolni, köztük Te is, őket szeretném minél magasabb fokon kiképezni. Természetesen a Csokival való kapcsolatomról se szeretnék letenni, a bemutatózást tovább folytatni, talán egy szerencsés diákomnak akár a stafétát átadni, és talán egy kicsit több időt szentelni újra ezekre a kedves négylábú álatokra, mint az utóbbi időben.

Kedves Laci, én nagyon köszönöm, hogy elmesélted ezeket a dolgokat nekünk, biztos vagyok benne, hogy sikerül majd felkelteni azok érdeklődését a csikós hagyományok, bemutatók iránt, akik eddig még nem foglalkoztak mélyre hatóan ember és ló ezen kapcsolatával.

            Nagyon szívesen és örülök, hogyha segítettem. Természetesen minden kedves érdeklődőt, nagy-nagy szeretettel fogadunk a bemutatóinkon.

A riportot készítette: Bujdosó Dávid