11 éve kezdett Hódmezővásárhelyen kosárlabdázni a 7-es mezszámú Vas Péter, akiről öt perc beszélgetés után kiderült szereti a kihívásokat, az izgalmas- és látványos sportot, ezért is választotta hivatásának a kosárlabdázást.
- Nagyon sokáig úsztam gyermekkoromban, de meguntam. Az úszás nem olyan izgalmas sportág faltól-falig mindenki tud úszni szerintem, beleuntam. Utána átestem a minden kölyök csinálta sporton a karatén, de ez nem volt jó, mert mindig megvertek. Kicsi voltam nagyon és jött a kosárlabda apukám révén - ő is kosárlabdázott – így lett nekem is szenvedélyem, egyre jobban fejlődtem és akkor elhatároztam magamban, hogy nagyobb célokat tűzök ki magam elé, és így jött a profizmus. Ügynöke segítségével jutott Dombóvárra a 22 éves fiatalember, akivel jobb, ha ülve készítem az interjút ugyanis nem csak határtalan tanulási kedve miatt lehet rá felnézni, 197 centiméteres magasságával is megköveteli ezt. A fejlődés volt a célja, ami miatt a DKC-t választotta, pontosabban annak trénerét. - Hát a Gábor nyáron kezdett el komolyabban foglalkozni velem, így ő mondta, hogy itt a Báne lesz az edző, és akkor mondtam, én szeretnék vele dolgozni, és akkor ezért jöttem ide.
Én nem szerettem volna Hódmezővásárhelyen maradni és még ott kosárlabdázni, szerettem volna másik csapatba kipróbálni magam. Ami egy álom számomra, az pedig a Magyar Válogatottba bekerülés, ott játszani szerintem a világ legjobb dolga. A Magyar Válogatottban? - Igen, Válogatottban játszani. Külföldi úticélok nem lebegtek előtted? - Ha meglesz a válogatott, megyek külföldre. J Péter azon kivételes sportolók egyike, akinek nincs példaképe. - Én azt szeretném megcsinálni, amit mindenki megtud, és akkor én leszek így a legjobb. Nekem nincs példaképem, nekem nincs kedvenc csapatom, sokan mondják, hogy ez nem jó meg nem így kellene, de nekem nincsen. Igaz, eddig nem kapott sok lehetőséget a mérkőzéseken, de bízik abban, hogy az edzője is látja azt az előrelépést, amit az elmúlt időszakban produkált. - Én rengeteget fejlődtem, érzem magamon és külső megfigyelők is ezt mondják. Én bízom benne, hogy fogok játszani, szerintem egyre több lehetőséget fogok kapni, amit remélem ki is tudok használni. Már csak azért is, ugyanis szeretné, ha a DKC szurkolótábora az ő nevét is harsogná a DVMSE csarnokban. Ugyanis ilyen lelki támogatást nem tapasztalt sehol, mint amilyet a drukkerek nyújtanak itt Dombóváron. - Engem nagyon meglepett az első meccs, mert vásárhelyen sose volt igazi szurkolás. Vásárhelyen nézők voltak, akik ha kosarat dobtak tapsoltak, ha nem akkor nem. Itt viszont egyfolytában taps, üvöltés, dobverés, éneklés, minden volt. Nekem ez sok pluszt ad játék közben. Nagyon-nagyon élvezem az egész meccset és mindent. Peti azt is elárulta, nagyon jól kijön a csapattársakkal még a bohém légiósokkal is,de azért van olyan is amikor rátör az otthon hiánya. - Néha honvágyam van, de általában gyorsan elmúlik. Igaz, valamikor szívesen mennék haza, de itt is jól érzem magam. Bekapcsolom az internetet és mintha otthon lennék, tudunk kommunikálni az otthoniakkal.
Sok sikert kívánok a terveid megvalósításához! - Köszönöm szépen!
De nem kell attól félni, hogy Peti elhagyja a DKC csapatot, mert nagyobb tervei vannak itt. A riportot készítette: Vas Veronika, 11 b osztály tanulója