19 éves voltam,amikor rájöttem hogy én nem itt Magyarországon szeretném leélni az életem,hanem külföldön. Akkor még nem tudtam hogy mi lesz ez a hely,de fejembe vettem hogy elutazok valahova szerencsét próbálni. Persze a szüleim nem támogattak ebben, sőt nem csak a szüleim,de a testvéreim sem. Abban az időben sokkal nehezebb volt a kapcsolatot fent tartani,mint manapság. Akkor még nem volt telefon,meg internet,csak a levelezés volt az egyetlen dolog amivel tudtuk tartani a kapcsolatot.
És végül hogy kerültél oda ahol még most is vagy?
Engem nem tántorított vissza a családom, és egyik jó cimborámmal keresgéltük a külföldi munkalehetőségeket,lehetőleg olyat,ami a szakmánk. Találtunk is egyet,és összecsomagoltunk és elindultunk Németországba, pontosabban Berlinbe. Nagyon élveztük az utazást,mivel addig még soha nem ültünk repülőgépen. Bejártuk az egész várost,olyan csodás dolgokat láttunk, hogy majdnem elájultunk. Rengeteg autó,nyüzsgő emberek, csodálatos épületek és persze a hotel ahova kerültünk. Azt hittük, hogy minden tökéletes lesz majd,mikor megláttuk a lepusztult hotelt, vagyis inkább csak szállónak nevezném. Összenéztünk haverommal és egyszerre mondta mindkettőnk hogy lesz ennél még rosszabb is. Beilleszkedtünk a többiek közé, hétfőn elindult a munka. Sokkal könnyebb volt mint gondoltam. Annyit kértek mint Magyarországon, csak 3-szor annyi pénzért.
Hogy alakult az életed ott kint?
Nagyon szerencsésnek mondhatom magam, mert jól kerestem, rengeteg haverom lett, és egy barátnőt is találtam magamnak,amiből később házasság lett. 1989-ben összeházasodtunk, született két gyönyörű gyermekünk,a kisebb Attila nevet kapta, a nagyobbik pedig a Marlen nevet. Nagyon jól elvoltunk,már addigra olyan jól ment a munka,hogy autót is tudtam venni, szép házat vettünk. Mindez nagyon szép, de a szüleim és a testvéreim nagyon hiányoztak.
Hogy tartottad velük a kapcsolatot?
Leveleztem velük, csak az volt a baj,hogy a levél őrült soká ért Magyarországra és persze fordítva is. Egyszer mondtam a kis családomnak hogy menjünk haza,mert én már nagyon szeretném látni a családomat. Haza is jöttünk, ami nem is gondoltam volna,hogy ennyire jó érzés lesz. Újra látni öregedő szüleimet, testvéreimet, akiknek már családjuk van. Nagyon jól éreztük magunkat otthon, a családomnak is nagyon tetszettek a magyar szokások, de sajnos nem túl sok időt maradhattunk, hisz nekem és feleségemnek is dolgoznia kellett. 1 hét múlva indultunk is vissza, ami nagyon nehéz volt. Szüleim sírva engettek el,hogy remélik még találkoznak velem, testvéreim a fülemet rágták hogy többször jöjjünk haza. Akkor meg is fogattam hogy többet járok haza, szüleim is már elég idősek, szükségük van a törődésre.
Mi történt veled ott kint?
Teltek múltak az évek, mikor a gyermekeim is elég jól felnőttek, elkezdődtek a gondok. A feleségemmel elkezdett megromlani a kapcsolatunk, aminek válás lett a vége. Ezt a gyereket meg is sínylették,mert külön kellett költöznünk. Jobb esetben hétvégente láthattam őket, de nagyon sokszor még akkor sem,mert nekem rengeteg volt a munkám. ü. Rengeteg autó,nyüzsgő emberek, csodálatos épeületek, sségeket,lehetőleg olyat,ami
Ha jól tudom voltak hobbyjaid is,amit kis gondokat jelentettek. Mik ezek?
Igen, jól tudod. Ez a hobby a horgászás volt. Azt elfelejtettem említeni,hogy a házunk egy tó mellett volt közvetlen, ahova szabadidőmben lejártam. Ott volt egy lakókocsim és ott tároltam a horgászkellékeket. A gyerekeimet is ott tanítottam meg horgászni, főleg Atit, aki még ma is imád horgászni. Nagyon belemerültem ebbe a hobbymba és már függően vásároltam a drágábbnál-drágább horgászbotokat. Akkor derültem rá erre, amikor levittem egy hétvégén a gyerekeimet horgászni,kinyitottam a lakókocsi ajtaját, és nem akarok túlozni,de vagy 100 darab horgászbot volt bent, és a többi sok-sok kellék, ami még kell. A gyerekek felháborodottan néztek rám, majd el is mentek. Először nem értettem hogy mi a bajuk, csak utána gondolkodtam el azon, hogy túlzásba viszem a vásárlást, ahelyett hogy inkább a családomhoz mennék haza, akiknél már vagy jó 6 éve nem voltam. Gyorsan össze is pakoltam, és elindultam haza.
Mikor hazaértem nem fogattak lelkesen, mindenki szomorú volt, anyukám sírt. Nem tudtam hogy mi a baj, mire testvérem a fülembe súgta, hogy apukám meghalt. Akkor egy olyan állapotba kerültem, hogy legszívesebben én is meghaltam volna. Megkérdeztem hogy mi történt vele, és hogy mikor történt. Mondták hogy múlt héten történt, próbáltak elérni de nem sikerült. Akkor kimentem a temetőbe és 5 órán át ott ültem a sír mellett, és magamat okoltam,hogy miért is nem jöttem haza hamarabb. De akkor már késő volt.
Biztos nehéz időszak lehetett akkor. Ezután mi történt?
Ezután megígértem magamnak és családomnak, hogy sűrűbben járok haza. Visszamentem Berlinibe, ugyanúgy dolgoztam, mint előtte. Egy nap találkoztam egy nővel, akivel összejöttünk és már 5 éve együtt vagyunk. Nagyon jól megértjük egymást, odaköltözött hozzám, hétvégente jönnek a gyerekeim, akik befogatták a barátnőmet. Elárultam neki, hogy nekem Magyarországon vannak a szüleim, én is magyar vagyok. Ekkor egy nagyot nevetett, nem tudtam miért. Mint elárulta az ő szülei is Ma