[riporteralany Noémi] -         Neked is jó reggelt Gyöngy.

[riporter] -         Egy pár kérdést szeretnék neked feltenni a hegedülésről, hisz tőled igazán sok mindent tanulhatunk, mivel igazán sok tapasztalatod van már.

[alany] -         Igen, igen ez igaz. Nagyon régóta hegedülök és igazán fontos időtöltés számomra. Mostanában az iskola megnehezíti a dolgomat, és kevesebb időm marad gyakorolni a hegedülést, de amikor csak tudok, rögtön hozzákezdek játszani.

[riporter] -        Ez igazán nagyszerű dolog. Látom, nagy örömmel tölt el téged. Na és honnan jött az ötlet h hegedülj?

[alany] -         Hát ez egy elég bonyolult kis történet de pont ezért vagyok itt, hogy erről meséljek neked. Kis koromban édesapám vett egy szintetizátort, ami felkeltette az érdeklődésemet, és játszani kezdtem rajta. Szüleim úgy gondolták, hogy, igazán jó zenei érzékem van és tehetségem a hangszerhez. Úgy döntöttem, hogy amint lehet, beiratkozok zeneiskolába. Másodikos koromban eljött az idő, hogy jenetkezzek az iskolába. Zongorázni szerettem volna, azonban nem volt már hely számomra, így döntöttem a hegedű mellett. Amikor elkezdtem nem voltam túl boldog, mivel elég csúnyán játszottam. Sokan ajtónyikorgáshoz hasonlították, amit viccesnek tartottam. Egyre több gyakorlás után mikorra rájöttem minden fortélyra, egyre jobban beleszerettem a hegedülésbe. Tanáraim hangversenyekre küldtek, és látták bennem a tehetséget. Nagyobb versenyen is részt vettem, aminek színhelye Zákányszék volt. Két év múlva másik tanárt kaptam, aki jobban elősegítette fejlődésemet. Egyre szebb darabokban játszottam, ami által egyre jobban megszerettem a hegedülést. Azonban volt egy olyan időszak, amikor beleuntam és mindenféleképpen abba akartam hagyni, azonban szüleim nem engedték és arra buzdítottak, hogy folytassam mivel, nagy tehetségem van hozzá. Úgy döntöttem folytatom. Nagyon örülök neki, hogy hallgattam szüleimre és azóta is nagy lelkesedéssel csinálom és boldoggá tesz hogy, egyre jobban fejlődök. Pár éve már zenekarban is játszom, ami szintén nagyon sikeres valamint Erdélybe is kijutottunk egy párszor.

[riporter] -         Ez egy igazén szép kis történet. Nagyon örülök, hogy nem hagytad abba és ilyen nagy sikereket értél el. Mi a véleményed arról, ahogyan a mai fiatalság a hangszerekhez viszonyul?

[alany] -         Ez nagyon megoszlik, mivel sokan nem szeretik a komoly zenét tehát, nekik nem való a hegedű, furulya, zongora, orgona. Azonban minden stílusú fiatal számára találunk megfelelő hangszert. Akik a rockot szeretik jobban nekik a dob és a gitár valamint, a basszusgitár a megfelelő. Én nagyon szeretek zongorázni is amit, iskolában elég sűrűn gyakorlok az osztályteremben. Szünetben és órák előtt osztálytársaim és tanáraim nagy örömére.

[riporter] -         Ez igazán aranyos gesztus tőled. Azon viszont, elcsodálkoztam hogy, milyen nagy választéka van a hangszereknek. Ki-ki kedve és stílus szerint választhat. Ha lenne lehetőséged, és időd választanál még egy másik hangszert?

[alany] -         Ha időm lenne rá akkor, választanék még 1 hangszert méghozzá a zongorázást mivel, ez igen közel áll a szívemhez, és mint már említettem kiskoromban is első gondolatom az volt hogy, zongorázhassak. Azonban az iskola eléggé megnehezíti a dolgomat és sajnos nem sok időt, tudok a hegedülésre sem fordítani. Erőmhöz és időmhöz mérten folytathatok ilyen komoly szintű munkát.

[riporter] - Iskolai műsorokban kértek már fel kisírni az előadást?

[alany] - Igen volt már ilyen eset amikor, egy karácsonyi műsoron vagy esetleg évnyitón barátnőmmel, Nórival együtt játszottunk. Nagyon örülök az ilyen felkéréseknek hisz, ez is azt, mutatja h mások is, látják bennem a tehetséget és a fejlődést.

[riporter] - Elhiszem hogy, ez jó érzésekkel tölt el. Én régebben néptáncoltam ami, legkedveltebb időtöltésem volt. Más országba jutottál már ki a zenekarral Erdélyen kívül?

[alany] - Nem sajnos még nem sikerült más országba kijutnom de minél több versenyen szerepelünk, és minél ügyesebbek leszünk annál nagyobb lesz az esélyünk, arra hogy, kijussunk külföldre is.

[riporter] -         Nagyon köszönöm hogy, ennyi mindent elmondtál nekem a hegedülésről és természetesen magadról és kis történeteidről is. Örömmel hallom hogy, a művészetek mindig fénykorukat fogják élni, és mindig akadnak majd olyanok akik, szeretetből játszanak hangszeren, táncolnak vagy akár énekelnek.

[alany] -         Én is nagyon remélem és köszönöm hogy, rám gondoltál ebben a számomra nagyon érdekes és fontos témában.

[riporter] -Igazán nincs mit köszönöm hogy, elfogadtad a meghívást. Szia!

[alany] -Szia!

Riportunk ezzel végetért. Remélem sokan kedvet kaptak valamilyen hangszer kipróbálásához. Ha bármilyen kérdésük adódna, nyugodtan írjanak e-mail címünkre. Köszönöm a figyelmüket és további jó pihenést a kivánok a hétvégére.

Szabó Gyöngy 11.b