- Szia, Ági!

- Szia!

- Úgy hallottam, hogy Te a Németh László Gimnáziumból jutottál be másfél éve a Szegedi Tudományegyetem Általános Orvostudományi Karára.

- Igen. Itt Vásárhelyen végeztem el a középiskolát.

- És honnan jött az ötlet, hogy orvos szeretnél lenni?

- Hú… Én már óvodás koromban eldöntöttem, hogy orvos leszek, hiszen a családunkban sokan foglalkoznak ezzel a tudományággal. Már a nagytatám is orvosként dolgozott, majd a nagynénim is orvos lett, aki Szegeden diplomázott, és a másik nagynénim is Szegeden szerezte meg a gyógyszerész diplomáját.

- Tehát azt mondod, mindig is az orvosi pálya foglalkoztatott?

- Hát ez merész kijelentés lenne… A lázadó korszakomban őrült ötletekkel rémisztgettem a családom. Úgy 16 éves lehettem, mikor pilóta szerettem volna lenni, aki nagy utasszállító gépekkel bejárja az egész világot a felhők között.

- Ez tényleg elég különös… orvosi pálya helyett pilóta?

- Hát igen… A családom eléggé ellenezte a dolgot. De nem akartak teljes mértékben lebeszélni róla. Ők is utána jártak a dolgoknak, a különféle felvételi tájékoztatókban. Sajnos hamar rá kellett jönnöm, hogy Magyarországon képtelenség utasszállító pilótának tanulni, mert itt csak mezőgazdasági és katonai pilótákat képeznek. Az meg annyira nem foglalkoztatott.

- Egyéb merész ötleted nem volt?

- Hát… Mikor elkezdtem triatlonozni 8-os koromban, akkor irigyeltem az edzőimet, hogy nekik milyen jó dolguk van, mert csak dirigálnak, mi meg szenvedünk. Na, akkor eldöntöttem, edző leszek! De erről a szándékomról a szüleim gyorsan lebeszéltek, így egy év alatt letettem róla.

- És mikor gondoltad úgy hogy visszatérsz a gyerekkori álmod foglalkozásához?

- Mikor rájöttem, hogy nem lehetek pilóta… Még jó hogy erre időben rájöttem, hiszen jött a 11. osztály, amikor is fakultációkat kellett választanunk, és ekkor már az év végi jegyek is számítottak a felvételi pontszámokba.

- És milyenek voltak az év végi jegyeid? Mert én úgy tudom, hogy aki orvos szeretne lenni, szinte minden évben kitűnő tanulónak kell, hogy legyen.

- Szerencsére szinte minden évben kitűnő voltam, így az alap pontszámom maximális volt.

- És mi volt a helyzet az érettségivel? Úgy emlékszem akkor már bevezették a kétszintű érettségi vizsgát.

- Igen. Mivel orvosi egyetemre jelentkeztem, kötelező volt kettő választott tárgyból érettségiznem. A biológiából kötelező volt, és választhattam a kémia vagy a fizika között.  A fizikánál döntöttem. A biológiával nem volt semmi gond, Paluchné Gál Viktória tanárnő ugyanis maximálisan felkészítette a diákokat az emelt szintű érettségire. Nem is volt kérdéses, hogy emelt szintűt tegyek, vagy sem. Azonban a fizikával gondban voltam, ugyanis Bodrogi Judit tanárnővel órán csak elég nagy vonalakban vettük az anyagot. Nekem csak egy középfokú nyelvvizsgám volt, ezért ha nem emeltezek fizikából, akkor biztos nem lett volna elég pontom az egyetemre való bejutáshoz.

- És bevállaltad, hogy kettőből emeltezel?

- Igen. Végül felkerestem 11. végén Nagy Tibor tanár urat, aki a Bethlen Gábor Református Gimnáziumban tanít, hogy készítsen fel az érettségire. Ő csak úgy vállalta el a korrepetálásomat, ha emeltezek. Ekkor már tényleg nem volt kérdéses. Rengeteg feladatot adott mindig, amiket kivétel nélkül meg kellett csinálni. Sokat szenvedtem, de megérte, hiszen 5-ös lett az érettségim.

- Gratulálok. Nem kis feladat lehetett… Nem sok diák emeltezik két tárgyból.

- Köszönöm.

- És milyen az egyetemi élet? Mesélj egy kicsit!

- Az egyetemi élet nekem nagyon-nagyon tetszik. Középiskolás gólyákhoz hasonlóan, gólyatáborral kezdtük az évet. Itt megismerkedtem az évfolyamtársaimmal. Ekkor ismertem meg a szobatársamat, Kittit is, akivel nagyon jó barátnők lettünk. Eleinte féltem hogy majd nem ismerek senkit, de mindenki így volt ezzel szerintem,és így mindenki nagyon közvetlen volt. Úgy gondolom, senki sem érezte magát egyedül.

A gólyatábor után beköltöztem Szegedre, hiszen képtelen lennék annyit utazni nap, mint nap… és hát valamikor el kell kezdeni önállósulni…

- És milyen volt az első évben az órarended? Biztos nagyon eltért a korábbiaktól.

- Hát az órarendemet mikor megláttam, elszörnyedtem, megijedtem. Reggeltől estig be voltunk táblázva. Sokan mondták, hogy ez csak az első évben lesz ilyen szörnyű, később kevesebb óránk lesz… ez így is volt szerencsére.

- Ennyivel kevesebb órád van idén?

- Igen,mert már nincsen például biológiám és fizikám.

-  Túlestél már pár vizsgaidőszakon. Mennyire vagy megelégedve magaddal?

- Első félévben sokat tanultam, meg is voltam elégedve a jegyeimmel. Az első év végi vizsgám viszont már keményebb volt. Erre is sokat tanultam, viszont már kevésbé lettek jók a jegyeim. Mindenki azt mondja, hogy a vizsgáztatók a „szemetek”, igazságtalanok, hangulatemberek. Ezt addig nem hittem el, míg meg nem tapasztaltam sajnos. Végül is úgy voltam vele, hogy sikerült mindenből levizsgáznom.

- És most, hogy másodikos vagy, vannak új vizsgatárgyaid?

- Igen, vannak. Az élettan a legfontosabb ezek közül. Az élettan vizsgámon már túl is vagyok, most így karácsony után sikeresen levizsgáztam. De még van hátra kettő komolyabb vizsgám.

- Gratulálok, és sok sikert kívánok azokhoz is!

- Köszönöm.

- És hogy bírod ezt a nagy stresszt ilyenkor elviselni?

- Hát nagyon nehezen. De az vígasztal, hogy a vizsgáim után találkozom újra az évfolyamtársaimmal egy hatalmas egyetemi sí tábor keretén belül,ami olyan lesz mint egy második gólyatábor. Nagyon várom már. Az ország egyik legnagyobb sí tábora lesz ez. A 266 orvosis diákkal Franciaországba megyünk február elején, a pihenő időszakban.

- Akkor biztosan még jobban várod a vizsgaidőszak végét…

- Igen! Tényleg nagyon várom már!

- És mi a helyzet a többi szórakozási lehetőséggel? Szeged elég nyüzsgős város.

- Szerencsére benn lakom a központban, a Dóm tér melletti Apáthy István kollégiumban. Minden szórakozóhely maximum 2 percre van gyalog. Sokat bulizunk az évfolyamtársakkal a JATE Klubban vagy a SZOTE Klubban. Jó nagyon a társaság az egyetemen. Sokat bulizunk együtt egy-egy nagyobb demó után.

- Akkor a vizsgaidőszak utáni bulizás, kirándulások elfeledtetik a hallgatókkal a vizsgák miatti stresszt?

- Teljes mértékben! Legalábbis az évfolyamtársaim többségével biztosan.

Minden végzősnek azt javaslom, hogy ne ijedjenek meg az érettségitől, és az egyetemi szigortól! Az egyetemi élet jó! Itt Szegeden mindenképpen!

- Köszönöm szépen, hogy interjút adtál iskolai lapunknak. További sikeres vizsgát kívánok Neked!

- Én köszönöm.

Ági, a gólyatáborban

Készítette: VARGA NÓRA (11. b)