Sötét kebelébe zár a múlt
egykoron hajam még szemembe hullt.
Mamár a világ sötétbe borult,
ma már belém sok aggály szorult.

Haldokló vágyaim végtelen űr
kétségbeesésem kelti a zűrt
nincs már a vágy mi szítja a tűzt
semmi sem az már,minek régen tűnt.

Arcomról az idő leette a pírt
sajgó szívem minden gonoszat elbírt.
Két szemem gyakran az életéért sírt
Jó lelkem gyakran nem bírta a kínt.

Félelemmel telve néztem a vért
magamban sokszor megkérdeztem mért..
Agyam, eszem mi valaha félt
Mamár mindkettő felejtésre kért.

Eszemet vette régi sötét múltam
minden élet, minden szív mit összedúltam.
Minden jó vágy, készség ami mögé bújtam
egyik sem tudja (...) feldtetni múltam...

                                       csak A