A francba, csillagászok egyike sem találkozott még ufókkal

   Akkor  mégis  mit  láttak annyian? Ufó  nagyon  sok  minden  lehet,  akár   még általunk ismeretlen jelenség is.

(Éppen  az  a  szép  a  tudományban,  hogy mindig vannak olyan új területek,

amiket  érdemes  kutatni.)  Esetünkben  általában azonban nem ez a jellemző.

Sokkal  gyakoribb,  hogy aki a jelenséget észlelte nem ismeri a természetet,

az  égboltot,  a  légkört.  Márpedig  csak  az  döntheti el, hogy rendkívüli

jelenséget  lát,  aki  ismeri az eget. Ennek tudható be, hogy a csillagászok

egyike   sem  találkozott  még  ufókkal.  Csillagászok  százai  figyelik  és

fényképezik  minden  nap  az  égboltot  a  Föld minden pontjáról. Ők sohasem

látnak  repülő  csészealjakat.  (Legfeljebb  otthon  családi  megbeszélésen,

amiről  viszont természetes, hogy hallgatnak.) Még az sem lehetetlen, hogy a

megfigyelők egyike valóban idegen űrhajót látott, de ki az a Hamupipőke, aki

kiválogatja a búzát a lencséből?

   Figyelembe  kell venni az emberi tényezőt is. Az emberek többsége nem azt

meséli  el,  amit  látott,  hanem  azt,  amit  hisz  a  dologról.  Érzelmei,

beállítottsága  és  környezete  is  befolyásolja.  Erre számtalan példa van,

legyen  az  akár  egy  baleset,  ufó,  11-es vagy bármi más. (Amikor kedvenc

játékosunk  a  16-oson  belül  átesett  a labdán, tisztán láttuk, hogy 11-es

volt.

               Félő azonban, hogy egyszer tényleg eljön valaki

   Sajnos  nem  csak jóhiszemű megfigyelőkről van szó. Nemegyszer előfordult

már,  hogy  feltűnési  vágyból  hírdettek  mindenféle ál- és rémhíreket. Nem

állítható,  hogy  minden  esetben  erről  van  szó, de, ha valaki azt akarja

bizonyítani  valamiről,  amit  hisz  és  ehhez még anyagi érdeke is fűződik,

akkor   a   beszámolókból,   magyarázatokból  kihagyja  a  neki  ellentmondó

részleteket, és ami őt igazolja, azt vígan lobogtatja. Sok a tudatos csalás,

érthető,  hogy  a  tudósok  türelmetlenek és már csak legyintenek a legújabb

felfedezésekre.  (Ha  ötször  verte át a szomszédban lakó szőke hölgy azzal,

hogy  este  ott  lesz  a mozinál, hatodszorra már a csillagász sem megy el.)

Félő azonban, hogy egyszer tényleg eljön valaki és nem figyelünk oda.

   Az  ilyen  megtévesztés  veszélyessé  is  válhat.  Nem az a helyzet, hogy

lehetetlen lenne egy csillagközi űrutazás, hiszen minket is "csak" technikai

problémák  tartanak  vissza  attól,  hogy már holnap elinduljunk. A gond az,

hogy  túl  sok  a  jóból. Ha csak egy-egy ritka eseményt jegyeztek volna fel

szívesen  elhinnénk  azt,  hogy valóban máshonnan jött űrhajóról van szó. De

kizárt  dolog,  hogy  ennyien  és  ilyen  gyakran jöjjenek hozzánk. Ha pedig

titokban  akarnának  bennünket figyelni, akkor nem fognak lebukni a hazafelé

tántorgó Józsi bácsi előtt.

   Többen  felvetették  már,  hogy,  ha  az ufó-észlelések közül akár egy is

beigazolódik, halomra dönti a tudomány elefántcsonttornyát, ezért tagadják a

repülő  csészealjak  létezését.  A tudósok véleménye az, hogy ha valahol egy

bolygón  megfelelnek  a körülmények, akkor ki is alakul az élet. (Ez történt

évmilliárdokkal  ezelőtt  a  Marson  is,  de  a bolygó túl gyorsan kihűlt és

elvesztette légkörének nagy részét, ezért az evolúció nem juthatott tovább a

mikroorganizmusoknál.)  Ha  valóban  idejönnek  más  bolygókról,  az éppen a

csillagászokat  fogja  igazolni.  (A  legtöbb csillagászati ismeretterjesztő

könyvben  benne  is  van,  hogy  a  milliónyi  galaxis egyenként milliárdnyi

csillagot  tartalmaz,  kizárt  dolog, hogy csak a Földön alakult volna ki az

élet.)

                           Jézus is ufonauta volt

   Érdekes  területe  a  kérdésnek  az  ún.  eltérítéses esetek, mely sokunk

fantáziáját  megmozgatta már. Arról van szó, hogy embereket ufonauták viszik

el  ivarsejtjeik beszerzése érdekében. E sorok írója is szívesen felajánlaná

génjeit a Galaktikus Birodalom felvirágoztatása érdekében, különösen, ha egy

hosszú    szőke   hajú   humanoida   kérné   az   együttműködést.   (Cím   a

szerkesztőségben.)  A  problémának  ez  a  része  azonban  sokkal  inkább  a

pszichológusok szakterülete, mint a csillagászoké.

   Sokan látnak régi festményekben, művészeti alkotásokban idegenek nyomait.

Többen  határozottan kijelentették már, Jézus is ufonauta volt. Néha egészen

odáig  fajul a dolog, hogy minden lépés az emberiség történetében az ufóknak

köszönhető.  Ilyenkor  az  embernek  a viccbéli Móricka jut eszébe, akinek -

kamaszkorban lévén - mindenről az jut az eszébe.

   De nem ez a fő gond. Nagyon degradáló az, hogy egyesek annyira lenézik az

emberiséget,  vagyis  saját  fajukat,  hogy  semmit  nem  volt képes egyedül

megcsinálni  és  nem is lesz képes kilábalni saját erőből a válságokból. Itt

kezd közüggyé és társadalmilag is veszélyessé válni a dolog.

   Elhangzott  már  az  is, hogy az emberek szeretik, ha becsapják őket. Nem

véletlenül  népszerűek  a  bűvészek,  de  ők legalább előre bejelentik, hogy

csalnak.  Mások  szerint viszont verjük át az embereket, ha már ezt akarják,

pláne,  ha  anyagilag  is  megéri.  Ez  kétségtelenül  kényelmes  álláspont.

Könnyebb és kifizetődőbb, mint mondjuk tanítani.

Szinte  minden  héten felröppen egy-egy szenzációs ufó-bejelentés, hazánk

egyes  városaiba lassan hazajárnak a földönkívüliek. Az ufó-hívők véleményét

elég  gyakran  halljuk  arról, hogy a csillagászok homokba dugják a fejüket,

hogy  ne  lássák  a bizonyítékok sokaságát. Mit szólnak ehhez az érintettek?

Ezt ismertetjük a repülő csészealjak 50. születésnapja alkalmából.

   A  "repülő  csészealj"-ak  Kenneth  Arnold  révén  kerültek  a köztudatba

1947-ben.  Ő  használta  a "flying saucer" kifejezést azokra az alakzatokra,

melyeket  egy  repülése  során  látott.  Azóta  számtalan  hasonló  észlelés

történt,  melyekről nem mindig lehetett megmondani mi is lehetett valójában.

Az UFO betűszót pedig - mely mint tudjuk az "Unidentified Flying Object"-ből

ered  és,  magyarul  azonosítatlan  repülő objektumot jelent - eredetileg az

amerikai  légvédelem  használta  azokra a gyanús esetekre, amelyeket további

vizsgálatra tartottak érdemesnek.

   Az  ufók mára olyannyira polgárjogot nyertek a magyar társadalomban (is),

hogy  -  a  Helyesírási  kéziszótár  legújabb  kiadása szerint - köznévként,

kisbetűkkel  és  hosszú  ó-val  kell  írni. Mesterséges holdakat, visszatérő

rakétafokozatokat,   repülőgépet,  költöző  vándormadarakat,  érdekes  alakú

felhőket, vagy a Vénusz bolygót gyakran vélik ufónak. A légkör fénytörése is

produkálhat  érdekes  tüneményeket,  gondoljunk csak a délibábra. Az ufó szó

hallatán  azonban  az  emberek  többségének  nem  az amerikai légierő vagy a

vándormadarak  jutnak  eszébe,  hanem  Földön kívüli lények űrhajója. Esetek

ezreiről van szó, ezért nem lehet, de nem is érdemes végigmenni mindegyiken.

Inkább azt nézzük meg, miért hitetlenek a csillagászok.

                        A természet feltételeket szab

   Először  is azért, mert a természet feltételeket szab. Azok a részecskék,

melyek  az  egész  Világegyetemet  -  és testünk anyagát is - alkotják olyan

tulajdonságokkal  rendelkeznek,  mint  a töltés, energia, perdület, nyugalmi

tömeg.   Ezek   határozzák   meg   hogyan   viselkedik   egy   részecske   a

kölcsönhatásokban,  mire  "képes"  és  mire  nem. Nekik is megvannak a maguk

korlátai, s ez éppen az előbb felsorolt tulajdonságokból ered. Az anyag ezen

alapokon  nyugvó  viselkedését nevezzük természeti törvénynek. Ilyen szabály

pl.  a  fénysebesség  átléphetetlensége, amit részecskegyorsítókban nap mint

nap   igazolnak   is   a  fizikusok.  Hallani  olyan  véleményeket,  hogy  a

szupercivilizációk   szupertechnikájával  ez  már  nem  lehet  akadály.  Egy

természeti  törvényt  azonban  nem  lehet megkerülni, nem egyszerű technikai

problémáról  van  szó!  Mivel  egyetlen  Univerzum  van  az  általunk ismert

részecskékkel  és  törvényekkel, s a benne élő lények is csak ilyen anyagból

állnak, képtelenek megsérteni a törvényeket.

   Persze  ez  nem  jelenti  azt,  hogy lehetetlen lenne az, hogy egy távoli

bolygó  lakói  meglátogassanak  bennünket.  A  gyakorlatban  azonban sokféle

problémájuk adódhat. Einstein óta tudjuk, hogy fénysebesség közelében fellép

az   ún.  relativisztikus  tömegnövekedés,  a  fénysebességet  elérve  pedig

végtelenre  nő  a  tömeg, amihez viszont végtelen mennyiségű energiára lenne

szükség.

   Nem  csak  energia,  hanem  időigényes  is  egy  ilyen  expedíció. Egy 30

fényéves  utazás  220  ezer  km/s-os sebességgel is több, mint 40 évig tart.

Vajon mit lehet egy űrhajóban csinálni harminc éven keresztül? Sajnos nagyon

úgy  tűnik, hibernálni nem lehet az embert vagy hasonló bonyolultságú lényt.

Nem  technikai  problémáról  van szó, hanem biológiairól. Olyan összetett és

érzékeny  élő  rendszer,  mint  az  ember nem bírná ki. A látogatóknak pedig

szükségképpen bonyolult lényeknek kell lenniük, mert néhány csalánozó "hiába

beszél  össze",  nem  fognak  űrhajót  építeni.  Agyra  vagy  valami hasonló

"szerkentyűre"  feltétlenül  szükség  van,  márpedig  ez  az a szerv, mely a

legérzékenyebb. Ha a test esetleg ki is bírná a hűtést az agy biztosan nem.

   Ilyenkor  az  az érv szokott felmerülni, hogy az idegen űrhajók "rövidebb

úton",   vagyis   más   dimenziókon   keresztül  jönnek.  A  csillagászok  a

fizikusokkal karöltve egyöntetűen kijelentik: magasabb számú térdimenziókban

nem  lehet  utazni!  Itt  tulajdonképpen  egy  matematikai fogásról van szó.

Vannak  részecskefizikai  problémák, melyeket több térdimenzió bevezetésével

nagyszerűen  meg  lehet  oldani.  (És  persze újak lépnek fel helyette.) Nem

lehetetlen,  hogy  valóban több térdimenzió létezik, de csak az elemi részek

szintjén  játszhatnak  valódi  szerepet, mert különben már régen észrevettük

volna.

   Mivel  az  utazás  -  a  fenti  esetben  -  oda-vissza  80  évig tart nem

valószínű,   hogy   menetrend  szerinti  járatok  fognak  közlekedni.  Azért

néhányszáz   évenként   számíthatunk  egy  látogatásra.  S  ha  már  egyszer

elindultak,  akkor ideérkezésük után kapcsolatba fognak velünk lépni, hiszen

ezért  jöttek!  Nem  kell attól tartani, hogy legyilkolnak bennünket, hiszen

értelmes  (!) lényekről van szó. (Nem attól fejlettebb egy civilizáció, hogy

több  fegyvere  van!) Nem fognak ártatlan buszsofőröket vagy a szomszéd Mari

nénit  ijesztgetni, nem fognak bújócskát játszani velünk. Képzeljük el, hogy

több   generáció  felépít  nagy  nehezen  egy  csillagközi  űrhajót,  óriási

mennyiségű  energia  segítségével eljön, csak azért, hogy megijesszen néhány

embert, aztán hazamenjen?

   Azt  azonban  ne  várjuk,  hogy  "megváltsanak"  bennünket!  Az emberiség

történetét  végigkísérik  olyan  eszmék  melyekben azt várják, jön valaki és

megoldja az összes problémánkat. (Ez sokkal egyszerűbb és kényelmesebb, mint

felülkerekedni   hétköznapi   korlátoltságunkon,   régi   vélt  vagy  valódi

sérelmeinken,  összefogjunk  és nekiálljunk dolgozni.) A jellegzetesen földi

gondjainkat nekünk kell megoldani.          Trupka Zoltán