A régi, jó ismeretségre való tekintettel, egy közvetlenebb hangvételben kezdünk el beszélgetni Arany-Tóth Katalinnal, akinek két verses kötete jelent meg az utóbbi években. Katalin, miért írtad ezeket a könyveket?
-
Az életemnek egy olyan nehéz időszakában kezdtem el verseket írni, amikor úgy éreztem, hogy az érzéseimet csak úgy tudom feldolgozni, ha valamilyen formában kiírom azokat. Így születtek meg ezek a verses gondolatok, amik az évek folyamán kötetekké értek.
-Tanultál verstant, foglalkoztál komolyabban a verselés szabályaival?
-Fiatal koromban nagyon sok verset olvastam, de az iskolai kereteken túl nem foglalkoztam verstannal. Sokáig nem gondoltam, hogy majd egy olyan utat választok, ami a költészettel foglalkozik. Azután kezdtem el a verselés szabályaival foglalkozni, ahogy egyre jobban belemerültem a versek világába.
-Mióta írod ezeket a verseket?
-1994-ben írtam az első verseimet. Kezdetben évente 1-2 vers született, volt olyan is, hogy évekig nem írtam, de később mégis úgy alakult, hogy az írás az évek során elválaszthatatlan részemmé vált.
-Mikor döntöttél úgy, hogy a nyilvánosság elé fordulsz az írásaiddal?
-2005 tavaszán internetes irodalmi oldalakon kezdtem el publikálni a verseimet, pályázatokon vettem részt, s egy nemzetközi pályázaton 3. helyezést értem el. A versekre kapott vélemények, a pozitív sikerélmények ösztönöztek arra, hogy kötetbe is összeállítsam az írásaimat.
-Mikor adtad ki az első illetve a második kötetet?
-10 évig csak a fióknak írtam, s miután az internet világa átlendített a nyilvánosságtól való félelmemen, 2005 Karácsonyára megjelentettem az első kötetemet „A lélek magányossága” címmel, majd 2007 Karácsonyára a második kötetet, „Kitárt karokkal” címmel.
-A második kötetedben milyen időszakban írt verseket olvashatunk?
-A második kötetbe annak a két évnek a verseit gyűjtöttem össze, amik két kötet megjelenése közötti időszakban születtek.
-Bemutatták-e a könyveidet valahol?
-Igen, mindkét könyvnek volt a hódmezővásárhelyi Németh László Városi könyvtárban bemutatója, és végtelen örömmel tölt el az érdeklődés, amit a verseim iránt tanúsítottak az emberek. Felejthetetlen, ünnepi hangulatú esték voltak, és kimondhatatlanul jó, hogy úgy érzem, adhattam valamit az embereknek a verseimen keresztül.