Bemutatkozott nekünk, majd belevágott a médiázás közepébe és elmondott néhány adatot arról, hogy egy mai tinédzser hány órát TV-zik naponta. Körülbelül 5 órán át nézzük a TV-t, de  ebben a néhány órában többnyire nem ismeretterjesztő vagy tudományos műsorokkal szórakoztatjuk magunkat, bár ezzel nincs semmi gond, hiszen egy 15-16 éves gyereknek nem kell tudnia mindenről, ami a világban történik.

Az adatok ismertetése után bevezette, hogy a riporterek eszközeiről fog beszélni, és hogy mutatni fog nekünk néhány videót. Az első videóban egy Vujity Tvrtko riportról volt szó, majd megnéztünk egy pár perces videót egy lányról, aki az 1996-os atlantai olimpián sérült bokával is vállalta az ugrást, csak azért, hogy csapata, a Dream Team, megkapja az aranyérmet. A videóban voltak sokkoló felvételek is. Majd mikor vége lett a filmnek, elemeztük azt is.

 Olyan dolgokat mondott el Pachmann Péter, amik eddig egyikünknek sem tűnt fel, például, hogy a híradók, és a magazinműsorok között menyi különbség van. Az első az, hogy míg a híradókban egy témára körülbelül 2 percet szánnak, addig a magazinműsorokban jóval többet. A második, hogy a magazinműsorokban szinte kötelező a háttérzene, a híradókban pedig tilos. Egyszer figyeld meg, hogy ez tényleg így van.

 A híres műsorvezető azt is megmutatta nekünk, hogy hogyan épül fel egy ilyen videó. Adott egy téma, de sosem úgy készítik el a videót, hogy a kezdetektől a jelenig, hanem úgy, hogy egyszer a múltban, majd a jelenben, aztán félúton, majd újra a múltban, a jelenben járunk.. Ettől válik érdekessé.

Az a kis film, ami a legérdekesebb volt, Kerri Strug-ról szólt. 1996-ban bekerült az olimpiára, neki szaladt az ugrásnak, de rosszul érkezett a földre, emiatt nem tudta folytatni a versenyt inszalagszakadás miatt. De edzője, Károlyi Béla hitt benne, és elmondta, hogy miért lenne fontos, hogy végig csinálja. Ekkor hangzott el a mára már híressé vált mondás: „You can do it!". Károlyi ezt mondta Kerrinek második ugrása előtt. A kislány felkelt, és folytatta a versenyt, mikor a földre érkezett, nem tudott felállni. Kerrit ölben vitték le a pályáról, de sikerült neki, megnyerte csapatának az első helyet, azóta pár centiméterrel rövidebb az egyik lába, és ha kérdezik tőle, hogy miért futott neki másodjára is, ő csak ennyit mond: „sérülten lehet élni, de úgy nem, ha feladom az álmaimat.."

Ebben a videóban leginkább Károlyi Béláról volt szó, aki meggazdagodott Kerri eredményéből, és dúsgazdag lett, nagyobb telke van, mint egész Vásárhely… Ebből a szemszögből Károlyi nem tűnik szimpatikusnak a nézőnek, viszont a videóban, amit mi néztünk szimpatikusnak tűnt, mert annak akarták bemutatni.

Ami tehát a legfontosabb, hogy nem feltétlenül hazudnak a TV-ben. Nem ezért van az, hogy más adón, máshogy mondják el az adott témát, mert egyik verzió sem igaz, hanem ez csak azt mutatja, hogy minden riporter más oldalról nézi a tényeket. Neki is igaza lehet a valóság részleteiben. Ezért nem szabad egyből elítélni valakit, valamit első látásra, hallásra. Több szempontból kell megnézni a dolgokat.

Szerintem mindenki élvezte az órát. Pachmann Péter pedig nagyon kedves volt a csoporttal.

Nagy élmény volt az óra, köszönjük szépen neki, hogy eljött Hódmezővásárhelyre.

Fotó: Csengeri Róbert //mediamania.gportal.hu/gindex.php?pg=8617813&gid=2363454