-   Mióta vagy tagja a 100 Folk Celsiusnak?

-   A 100 Folk Celsius együttest 1976 nyarán alapítottuk Littvay Imrével (gitár, mandolin, dobro,

ének, zenekarvezető), Balla Gáborral (basszusgitár, ének) és Somogyi Tiborral (conga, ének). A zenekarban később sok ember cserélődött, illetve sajnos elhunyt zenésztársaink is vannak. Budapesten egy helyen lehetett úgymond nyugati lemezeket beszerezni-egy kapualjban volt egy bolt- és ott hozzájutottunk két amerikai country lemezhez. Meghallgattuk, és kiderült, hogy ez virtuóz muzsika, amellett pedig vidám az egész. Abban az időben a humor egy kicsit hiányzott a magyar pop életből, és mi ezt megpróbáltuk megvalósítani. Ezt az irányvonalat kezdtük el csinálni, és 10-15 év telt el, amíg aztán be tudtunk szerezni olyan hangszereket, kottákat, amik ehhez a dologhoz passzoltak. Később voltunk Amerikában nagyon sokszor, Nyugat-Európában, és mindenhol megélt ez a muzsika. Aztán elkészítettük az első angol nyelvű lemezünket Hollandiában, és akkor nagyon komolyan fellendült az egész dolog, mindenféle fesztiválok, és egyebek következtek. Akkor még nem csináltunk gyerekeknek semmit, az egy kicsivel később indult. Azt mondta a hanglemezgyár, hogy próbáljunk meg csinálni egy gyereklemezt. Előkaptuk a Paff a bűvös sárkányt, amit én annak idején egy szál gitárral már sokszor eljátszottam, és írtunk még hozzá 14 dalt. Nagy siker lett. Így kezdődtek a gyereklemezek. Szóval már 38 éve indult a zenekar, a hosszú idő nem múlt el nyomtalanul: 1.000.000 eladott hanghordozó - ebből négy arany, két platina- és több mint 6.000 koncert a világ minden táján- de elsősorban Magyarországon.

-   Sok helyen megfordultál itthon és külföldön egyaránt. Melyek a kedvenc helyeid?

-   Erre nem könnyű válaszolni. Mindnek megvan a saját varázsa. Próbálok példákat mondani hozzá. Las Vegas azért különleges számomra, mert oda a szerencsejáték szerelmesei mennek- általában játszani és ezt előre eltervezik, felkészülnek rá. Amikor ott vagyok, ott is nagyon jól érzem magam, mert szeretek játszani. Ha úgy hozza a szerencse és nyer az ember, akkor az a világ legszebb helye. Budapest pedig a munkámhoz kötődik leginkább, azt azért szeretem, mert ott próbálunk évtizedek óta, bármi, ami a zenekarral, koncertekkel, lemezekkel kapcsolatos ott elérhető, intézhető. Itt élnek azok az emberek, akikkel kapcsolatokat ápolok, tehát ez a fő bázisom, ezért szeretem. Erdélyben pedig olyan szeretetben részesül az ember, amit máshol a világon nem érezhet egy magyar, ezáltal az szintén közel áll a szívemhez, szeretem. Más helyekhez, városokhoz is emlékek kötődnek, utólag pedig a szép emlékekre emlékezünk- ezért mondhatom, hogy sok szép helyen jártam, mind kedves nekem. Ha a kérdésre röviden kellene válaszolnom, akkor a Balatont mondom. Az is egy különleges hely számomra, oda is évtizedek óta járok, elsősorban kikapcsolódni, feltöltődni. A zenélés ugye nem egy csendes közeg, jól esik a csendbe burkolózni időnként és erre kiválóan alkalmas a balatoni kis ház, ahol a nyáron sok időt igyekszem tölteni. Jól ki tudom aludni magam, amire koncert időszakban nincs lehetőségem. Sokszor akkor kerülök ágyba, amikor más felkel. Szárszón csend van, csodálatos jó levegő és a vastagfalú épületben még a kánikulák idején is kellemes hőmérséklet van. Ott is tudok sportolni, a konditermet felváltja a pingpongasztal.

-   Pingpongozol, miért azt  a sportot szereted?

-   Szinte minden sportot kipróbáltam már mégis az asztali tenisznél maradtam. Úgy voltam vele, mint a hangszerekkel, a gitár és a szájharmónika is most már végigkísérik az életemet. Ha bármiben sikerélményünk van, szívesebben csináljuk, mint azt a dolgot, amit kevésbé jól tudunk művelni. Azt nagyobb kedvvel fejlesztgetjük, van kedvünk gyakorolni és gyakorolni. Az asztalitenisz azért hálás sport, mert viszonylag rövid idő alatt sikerélmény érhető el. Néhány óra gyakorlás után már egyre többször vissza tudja ütni a labdát egy kezdő is és egyre izgalmasabb, élvezhetőbb lesz a játék. Srác koromban a suliban volt egy asztal és a foci mellett időnként pingpongoztunk. Néhányan a haveri társaságból ügyesek voltak, tanítgattuk egymást, egyre több időt fordítottunk erre a sportra.  Azóta renszeresen játszom, Budapesten kevesebbet, de a Balatonon több órát naponta. Itt gyakran déltől sötétedésik  játszunk, jönnek-mennek a játékosok. Ki mennyire ér rá, vagy ha vesztes, kiesik. A győztes játszik az új kihívójával. Itt nem számít, hogy kinek mi a szakmája, beosztása, csak a játéktudás a fontos. Az ország minden tájáról megfordulnak emberek az asztalnál, sőt  internacionálissá is válik gyakran. Osztrák, német, holland, vagy akár ausztrál sporttársakkal játszunk. Hol egyéni mérkőzések vannak, hol páros játék zajlik. Ez egy kicsit pihentetőbb. Persze közben jókat nevetünk, netán szidjuk saját magunkat az ügyetlenségünk miatt. Nagy melegben hamarabb fáradunk és az ugye nyáron nem ritka. Van aki belegázol a Balatonba, más sörrel, fröccsel hűti magát. Én málnaszörpöt iszom, mert autóval járok. Az ütő és a labda  mindig a kocsimban van.

-   Fiatalos vagy, jól tartod magad. Ez csak a sportnak köszönhető?

-   Évente több száz koncertet adunk, egy fellépés hossza 2-3 óra, ebben nincs benne a behangolás és a műsor utáni pakolászás. Ez igen komoly fizikai igénybevétel. Ezért is fontos számomra a jó kondíció megtartása, amiben a sportnak van legnagyobb jelentőssége. A másik szempont a táplálkozás, amire odafigyelek. Szerintem egy színpadi ember nem mutathat rossz példát azzal, hogy elhízik. Nem vagyok korán kelő az életformámból adódóan, délelőtt  reggelizem, 4-5 féle gyümölcsöt eszem, az ebédet csak három, négy óra körül, utána már semmit. Ha érzem, hogy némi súlyfeleslegem van, azonnal ledolgozom. A Balatonnál a pingpong asztal, Budapesten a konditerem ad erre lehetőséget. Az ebédnél is ilyenkor a könnyebb ételeket fogyasztom.

-   Te szoktad elkészíteni azokat, melyek a kedvenc ételeid?

-   Általában nem én főzök, ugyanis napközben elég elfoglalt vagyok, valamint egymagamnak nem éri meg a fáradságot. Inkább beülök valahova ebédelni, mindig akad valaki, aki csatlakozik hozzám. Utána nem kell  mosogatnom, rendet rakni, folytathatom a napi dolgaimat, vagy a próbaterem, vagy

indulunk a fellépések helyszínére. Ha távolabbi településen adunk koncertet, akkor útközben térünk be valahova, vagy az adott városban eszünk. Kedvenc ételeim azok, amiket édesanyám főzött. Még élt, sokszor nála ebédeltem és ellátott több napi élelemmel, nem jártam ennyit étterembe, csak a hűtőszekrényt kellett kinyitnom. Sajnos a közelmúltban elment, már odafent forgatja a fakanalat.

Igazából nem vagyok válogatós, az egyszerű, fűszeres, magyaros ételeket szeretem. Ha valamilyen összejövetelt rendezek, elhívom a barátaimat, akkor természetesen én készítem az ételeket. Ez is a Balatonnál szokott megtörténni, a kertben sokan elférünk. Nem ritka, hogy 40-50 főre sütök, vagy főzök, pedig szakácskönyvet sohasem olvastam. Biztos anyukámtól és a barátoktól is ragadt rám valami a főzési tudományból. Beképzeltség nélkül mondhatom, hogy van érzékem hozzá, érzem az ízeket, eltalálom a kellő fűszer mennyiséget, a hús puhaságát. Vagy bográcsos ételt készítek, vagy húst sütök faszénparázson, kemencében, esetleg sütőben. Mindig halálra dicsérik a főztöm. Az édesanyám-féle húsleves pedig a legfinomabb, amit el tudok készíteni. Annál csak Ő főzött finomabbat. Bevallom az édességek, sütemények készítésével hadi lábon állok. Ott már méricskélni kell, betartani a megfelelő sütési időt és hőfokot, meg még ki tudja mire kell gondosan ügyelni. Így hát azokat inkább a cukrászdából rendelem. Nem vagyok odáig az édességekért, elsősorban a friss gyümölccsel készített süteményeket szeretem.

-   Pedig hamarosan nagy torta készül a zenekarnak. Mik a terveitek?

-   Igen, nemsokára 40 éves lesz a 100 Folk Celsius. Folytatjuk a hagyományosnak mondható évfordulós programjainkat. Egyrészt lemezt készítünk, másrészt nagyszabású koncertet adunk.

Most folynak ezeknek az előkészületei, szervezési szakaszban vannak ezek a dolgok. A gyerekekhez és a felnőttekhez is készülnek majd felvételek. Bővebbet azonban nem árulhatok el, legyen ez meglepetés mindenki számára.

-   Köszönöm, hogy szakítottál időt számomra. Találkozunk nyáron a Balatonnál és játszunk egy jót...

-   Szívesen tettem, én köszönöm a Médiamánia olvasóinak a lehetőséget és üdvözlök minden kedves olvasót.

                                                           Tápai Ádám

(szerk).  BFMK