• Ha jól tudom nem volt új dolog, a bál nyitótáncára való készülődés számodra, hiszen több évig rendszeresen táncoltál. Milyen volt, egy kicsit másmilyen stílusú táncba belevetni magadat, hiszen a társas tánc feltehetőleg újdonság volt neked is?
• Valóban nem volt ismeretlen számomra a táncpróbákra járás, és az, hogy egy koreográfiát kellett megtanulnunk a tánctanárnő, Dr. Fogarassy Judit vezetésével. Mégis ahogy a kérdésben is elhangzott a társas tánc egy teljesen más műfaj, mint a Jazz Balett, amit én addig táncoltam. Nagy izgalmakkal vártam a próbákat, vajon milyen is lehet egy párral együtt táncolni? Féltem attól, hogy majd a párommal nem fogunk tudni, hogy úgy mondjam "együttműködni", de ez a félelmem az első próba első pár lépésének elsajátítása után megszűnt.
• Az első próbák izgalmai, feszültségei által okozott nehézségeket hogyan éltétek meg?
• Természetesen az elején még mindenki zavarban volt kicsit, hiszen a fiúknak meg kellett fogniuk a lányok derekát, vállát és mi lányok pedig el is vártuk, hogy a fiúk vezetni tudjanak bennünket. Mindenkinek bele kellett szoknia ebbe az új helyzetbe, hogy egy másik emberrel kell egyszerre különböző lépéseket megtanulni, eltáncolni, ráadásul nem is akárhogyan, hanem a zene ritmusára.

• Mikortól éreztétek azt a próbák során, hogy nem lesz baj, nem kell izgulni, mert tudtátok, hogy jól mennek a lépések? Mennyire volt közel ez a pont a főpróbák időpontjához képest?
• Én személy szerint nem izgultam azon, hogy tudni fogjuk-e majd a bál időpontjára a lépéseket, mert tudtam, hogy Fogarassy Judit tanárnő érti a dolgát. A próbák nagyon jó hangulatban teltek, sokat nevettünk, viccelődtünk, ugrattuk egymást, ha valakinek nem sikerült elsajátítani egy lépést. A báli nyitótánc hetének hétfőjén kezdtem el azt érezni, hogy most már tényleg eljön a várva várt pillanat és hamarosan bemutathatjuk, hogy mit is tanultunk a próbák során. Azon a héten, négy próbán is részt vettünk és az egyikre már el is vitték a lányok az alsó szoknyáikat, hogy megnézhessük, hogy is tudunk majd mozogni, és hogy fogunk majd elférni a táncparketten. Folyton folyvást a koreográfia tökéletesítésére törekedtünk, így szerintem a főpróba kezdete előtt mindenki elkezdett egy kicsit izgulni, de ahogy meghallottuk a zenét, jó táncosokhoz híven már a koreográfiára figyeltünk, s így az egészséges izgulás is megszűnt.

• Mennyire volt megerőltető az utolsó hetek zsúfolt napjai, mikor a próbák száma megsokszorozódott?
• Számomra egyáltalán nem volt megerőltető, mivel imádok táncolni és nagyon pozitív tapasztalatokkal lettem gazdagabb a társastáncot illetően, és ahogy már fentebb is említettem a próbák igazán jó hangulatban teltek el. Egy olyan lánynak, aki szeret táncolni, ezek a plusz órák, ahogy mondani szokás, hab volt a tortán. Mindig is a tánc próbák voltak azok az alkalmak, amikor kikapcsolhattam és nem kellett a közelgő érettségi nyomására gondolnom és egyszerűen csak jól érezhettem magam a partneremmel, Ámann Csabával és a többi táncossal.

• Milyen élményekkel ért véget számodra a szalagavató bál estéje?
• Csak pozitív élményekkel lettem gazdagabb. A 7 órakor kezdődő nyitótánc előtt izgalommal vártam, hogy megkapjuk az engedélyt a bál megnyitására, majd szépen sorban bevonultunk és eltáncoltuk az angolkeringőt, polkát és swinget. Szerintem fantasztikus volt az egész bál hangulata, amelyre a záró számunk rátett egy lapáttal, hiszen a fiúk cilinderben és sétapálcával táncoltak. A vacsora után pedig következett az önfeledt szórakozás, amikor már mindenki felhőtlenül élvezhette a számunkra megrendezett bálat. 11 órakor elismételtük a táncunkat, és ahogy észrevettem, már mindenki sokkal önfeledtebben táncolt, izgalomnak nyoma sem volt. Élveztem a bál minden egyes pillanatát, a Coco Bongo által játszott zenéket, a koktélokat és sokszor még most is, így három évvel a bál után előveszem a táncunkról készült felvételt és nosztalgiázok egyet.
• Ha jól tudom kisebb szereped is volt a bál megnyitásában. Mesélj erről egy kicsit!
• Engedélyt kértem Árva László igazgató úrtól a bál megnyitására, amely csupán egy mondatból állt és azt is csak felolvasnom kellett. Ennek az egy mondatnak a felolvasása több idegességgel töltött el, mint maga a tánc, hiszen abban volt már egy kis gyakorlatom. Egy apró hiba is becsúszott a történtekbe. A tanári asztalról kellett elvennem a mikrofont s valamiért úgy döntöttem, hogy nem fordulok meg és sétálok oda a kísérőmhöz Szilágyi Kornélhoz, hanem elég lesz, ha két lépést hátralépek, aminek eredményeképpen ráléptem a szoknyám hátuljára és egy pillanatra elvesztettem az egyensúlyomat. Szerencsére nagyobb baj nem történt, Kornél elkapott, s így nem estem el. Így izgalmasan indult a nyitótáncunk.
• Végezetül szólj néhány szót az egyetemi életről is!
• Nagyon örülök, hogy a Gazdaságtudományi kar Pénzügy és számvitel szakjára jelentkeztem. Az egyetemi élet egyfajta szabadság, egy kisebb fajta elszakadás otthonról, de ha szükséged van rá, akkor bármikor számíthatsz az otthoniak segítségére. Szeged egy igazán pezsgő város, ahol mindig történik valami, és nem mellesleg egy olyan karra járhatok, amely 2009-ben elnyerte az „Ország legvidámabb kara” címet, úgyhogy aki ide jelentkezik, az garantáltan a legvidámabb hallgatók között élheti át az egyetemi életet!
• Köszönöm hogy időt szakítottál és válaszoltál a kérdéseimre.
• Köszönöm a lehetőséget.   

                                                                          Martonosi Árpád