Ha a Becstelen Brigantyk tesztjénél azt írtam, hogy Tarantino az elmúlt húsz év talán legmeghatározóbb filmes személyisége, akkor most nyugodtan írhatom, hogy erre a címre James Cameront is be lehet nevezni. A Terminator, Terminator 2, az Alien és a Titanic rendezője már 1994-ben megírta az Avatar történetét, ám az akkoriban még gyerekcipőben járó digitális technika nem tette lehetővé, hogy megvalósítsa élete talán fő művét Cameron. Kivárt a filmes, és milyen jól tette. Állítólag Peter Jackson 2002-es Gyűrűk Ura: A Két Torony című filmje után vette elő újra az Avatart, ekkor érezte elérkezettnek az időt. A film forgatása hihetetlen előkészületeket vett igénybe, még egy teljen forradalmi kamerát is kifejlesztettek hozzá: az új gépezet képes valós időben, azaz már a felvételkor a szereplők mögé, illetve itt már köré rakni a digitálisan felépített teret. Az Avatar az első olyan film, ami 100%-ban 3D-s, elejétől a végéig. A két évig tartó forgatás, a robosztus reklámkampány, a hihetetlen technikai trükkök és még számtalan egyéb dolog összesen több, mint 300 millió dollárt (közel 51 milliárd forintot) emésztett fel, de egyes pletykák szerint ennek akár a dupláját is elkölthették. A végeredményen pedig minden egyes cent meglátszik.

A film magyar nyelvű trailere: Avatar mozielőzetes

A sztori mondhatni sablonos, mondhatni nem. De kétségtelenül nem valami újszerű, hogy a szegény, félig béna katona beleszeret az ellenség főnökének lányába, majd persze új erőre kapva sajátjai ellen fordul. A Földön az emberek az energia készleteket már mind kimerítették, s mivel már 2150-es években járunk, az emberi faj képes bolygók és csillagrendszerek közt utazni. Ez pedig lehetővé teszi az anyabolygón kialakult problémák kezelését. Csak egy baj van: ahol az ember képes energiát termelni, bányászni, az nyílván egy Földhöz hasonló bolygó – tele élőlényekkel. A Pandora világa alapjaiban a Földével megegyezik – látszólag. Erdők, vízesések, tengerek, hegyek, és a felszín felett a légtérben lebegő sziklák, egyszóval fantasztikus hely, ami rengeteg szemkápráztató helyszín alapját szolgálja. Eleve a naplementék sem akármilyenek, mivel a Pandora egy hold, és egy nagy gázgömb körül forog, egyszerre több égitest is színesíti az égboltot. A furcsa növények és állatok mellett egy emberekhez nagyon hasonlító lények, a Na’vik is lakják ezt a csodás vidéket. Ezek a közel három méter magas, kékes börű furcsa teremtmények a természettel összhangban élnek – olyannyira, hogy a farkuk végén lévő idegszálakkal képesek fizikailag is kapcsolódni állatokhoz, növényekhez, így azok felett uralhatják az irányítást, vagy kérhetnek segítséget tőlük. A bolygó pedig, ahol élnek, egy, az embereknek nagyon fontos kőzetet rejt magában, ezért jöttek és építettek hatalmas bányákat. Ezt még eltűrték a Na’vik, és viszonylag békésen el is volt a két nép egymás mellett. De a végtelenül kapzsi emberek rájöttek, hogy az általuk kitermelt nyersanyag fő lelőhelye az egyik Na’vi törzs otthonául szolgáló gigantikus fa alatt terül el. Egy esetleges háború híre azonban rossz fényt vetne az anyabolygón a cégre és a hadseregre, így egy új, diplomáciai eszközzel kell rávenni a benszülötteket a távozásra. Ez az Avatar.

Jake Sully, a deréktől lerokkant háborús veterán is a Pandorára utazik, ikertestvére halála után. Az RDA (így hívják a különös bolygóra települt vállalatot) katonák mellett tudósokat is foglalkoztat a Pandorán, hogy az emberekre nagyon is hasonlító, ám nyelvükben és kulturájukban nagyon távol álló Na’vik bizalmába férkőzzenek.

Az RDA egyik tudósa, Dr. Grace Augustine kifejleszti az Avatar-projektet, melynek lényege, hogy egy ember DNS-eiből és egy Na’viéból létrehoznak egy hibridet, melybe képesek átültetni az emberi tudatot. Jake vállalkozik rá, hogy avatar-testében beépül a Na’vik közé, rábírva őket a költözésre, azért, hogy újra tudjon járni. A lerokkant katonának ugyanis megígéri a hadsereg vezetője, Colonel Quaritch, ha segít nekik az infók szállításában, elintézi, hogy a Földre visszatérve megműtsék beteg gerincét. Mikor azonban a művelet megtörténik, és egy Na’vi szemével láthatja a világot, beleszeret az egyik Na’vi-lányba, Neytiribe, elkezdi érezni a szabdságot és a mozgás fantasztikus érzését, s felfogja, mennyire gyarló és elkorcsult az emberiség. Átáll a Na’vik oldalára, és beilleszkedve közéjük felveszi a harcot a pusztító emberek ellen. A harc pedig visszafordíthatatlanul közeleg…

A világról már szóltam néhány szót, hogy mennyire lebilincselő, de azt hiszem, elég, ha Geroge Lucast idézem, aki ezt mondta a filmről: “Csak néhányan képesek arra, hogy így kitaláljanak egy világot. Hihetetlenül komplex, egy igazi mestermű. Az sem kizárható, hogy az Avatar átveszi majd a Star Wars helyét.”
Írtam már a bolygóról, a naplementékről, de az éjszakai jelentek leírhatatlanul gyönyörűek, az összes pandorai élőlény kültakarójának egy részét egy lumineszcenciára képes anyag vonja be, melynek érdekes hatása, hogy világít a sötétben. Ez adja a pandorai éjszaka egyik szépségét: világító fák és bokrok, részben világító, hatlábú állatok otthona ez a hold.

A film IMAX 3D-ben, sima 3D-ben és hagyományos változatban is a filmvásznakra került. A technikai kivitelezés brilliáns, egyszerűen magával rántja az embert, hihetetlen élményben lesz része mindazoknak, akik megnézik ezt a filmet. Már említettem, leírom mégegyszer: finoman szólva sem vagyok egy sci-fi rajongó, de ami tény az tény: aki úgy ítélkezik a film előtt, hogy “Mik ezek az idióta kék izék?!”, “Mekkora hülyeség!” stb. és nem nézi meg a filmet az magára vessen. Olyan élményben lesz részed, még ha utálod is az ilyen történeteket, amiben eddig még soha. Ezt a filmet, amíg lehet, addig moziban kell megnézni. Nem szabad egy egyszerű tv-n, a laptopod monitorján, vagy a telefonod kijelzőjén végignézni. Felesleges. Még egy pár sor erejéig visszautalnék a Na’vi lényekre. Az Avatar egy szerelmi történet, amiben Cameron nagyon otthon van (Titanic…). Soha nem hittem volna, hogy így azonosulni tudok ezekkel a lényekkel, s bár ebben (is) nagyok ott Hollywoodban, de a film végén már megint kezdtem megutálni az emberi fajt. Már megint, írom: a District 9-ban is ezt éreztem. Mintha kezdene folyamatossá válni az emberiség kritizálása. Amivel semmi bajom, csak jó lenne, ha már ráébredne ez a végtelenül buta faj, hogy nem ők itt az urak, és egyszer nekünk is végünk lesz, ha nem vigyázunk. De ez egy másik történet. Viszont (szerintem legalább is) Neytiri, a Na’vik hercegnője nagyon szép, s miután megszoktuk a kék testű lények látványát, komolyan mondom szebb szerelmi sztori kerekedett ki az egészből, mint pl. a Titanicnál, és nem zavart, hogy nem embereket látok ölelkezni, csókolózni, sőt, addigra úgyis elkezdtem rühelni az emberi fajt.

Éredekes volt amúgy a film utáni csend. Kicsit mindenki átszellemült, aki látta, valljuk meg őszintén. Ritka az olyan film, ami annak ellenére, hogy ilyen hosszú, még néztem volna. Emlékszem a 2012 közben tízpercenként néztem az órámat és szomorúan konstatáltam, hogy még milyen sok van hátra. Az Avatar alatt mindössze egyszer vettem elő a telefonomat, azt is csak azért mert kényelmetlen volt, és mikor ránéztem, ugyancsak szomorú voltam: már csak fél óra lehet hátra a filmből…

Hihetetlenül profi az egész film, és itt már nem érdemes belemenni a részletek boncolgatásába. Hogy is tehetnénk? Mibe lehetne belekötni? A rendezésbe? Vérprofi, James Cameron a világ egyik legnagyobb rendezője. A digitális trükkökbe? Mutass egy jobbat. A zene? A zene hozza az elvárható színvonalat, ha kell, lelkesít, ha kell, valami csöpögős jelenettel együtt elérzékenyít. A sztori? Tény, hogy sablonos, de mindeközben végtelenül komplex és kidolgozott, minden, csak nem összecsapott munka. A szereplők, színészi teljesítmény? Abszolút rendben van, bár ezen a téren Oscarra nem szímthat az Avatar, de úgy 60%-ban számítógép által generált figurákat fogunk látni, szóval ez megint nem egy jó pont a kötözködésre. Hangulat? Mint sokszor említettem: egy sci-fiket nem nagyon kedvelő nézőt is magával ránt. Akkor miről beszélünk? Tízből tíz.

Avatar (2009, amerikai)

Rendezte: James Cameron
Főszerepben: Sam Worthington, Zoë Saldaña, Stephen Lang, M. Rodriguez
Zene: James Horner
Fényképezte: Mauro Fiore
Vágó: James Cameron, John Refoua, Stephen E. Rivkin
Írta: James Cameron
Stúdió: Lightstorm Entertainment, 20th Century Fox
__________________________________________________________

A cikket írta: Bazs

http://www.cinema-art.hu/2009/12/20/avatar-filmkritika/