-         Kezdjük mindjárt az elején. Hogy kerültél a HFC-be?

-         Úgy, hogy apukám is sokáig focizott és 7 éves koromban elkezdett nyaggatni, hogy ideje lenne már valamilyen sportot űznöm mivel számára a favorit a foci volt, így kezdtem el hamarosan a HFC edzéseit látogatni.

-         Teljesen új környezetbe kerültél, vagy voltak ismerősök?

-          Az általános iskolai legjobb barátom, Ámann Csaba ebben a csapatban játszott, Ő volt az egyetlen ismerősöm a csapatban, a többiek pedig nehezen fogadtak be. Később több osztálytársam is látogatta a csapat edzéseit, de sajnos mára már senki sem játszik közülük.

-          Azt mondod, hogy a többiek nehezen fogadtak be, ezt hogy sikerült leküzdened?

-         Nehezen. Főleg azt viselték nehezen, hogy új gyerekként nem vagyok sokkal elmaradva tőlük. Látták, hogy nehéz megzavarni és hogy elég erős egyéniség vagyok. Emiatt többször megütöttem a bokámat, egyszer az egyik edzésen az engem folytonosan szidó csapattársamat megütöttem. Ezután javult valamelyest a helyzet, de igazából abban a csapatban sosem éreztem jól magam. Amúgy ennek a társaságnak a zöme rég nem focizik.

-         Most az NB3 Alföld csoportban az U-19-es bajnokságban játszok.Mivel az ifi bajnokságban 21 évesek is játszhatnak, így nehéz dolgunk van most, ugyanis a  csapatunkat 16-17 éves játékosok alkotják. Az idősebbek az NB2-es bajnokságban indulnak és vezetik is a tabellát. Amúgy a légkör remek a csapatban, sok jó barátom van itt és ez megnyugtat és a játék is jobban megy.

-         Most hetedikek vagyunk a 12 csapatos bajnokságban, de mint mondtam főleg idősebbek ellen játszunk.

-         Most téli szünet van, gondolom mindenki pihen, regenerálódik. Mikor kezditek a felkészülést?

-         A felkészülés január 12.-én kezdődik. Fontos, hogy jól sikerüljön az alapozás, hiszen a siker kulcsa a remek felkészülés.

-         Eddig milyen eredményeitek vannak?

-         A legnagyobb sikerünket egy lengyelországi kontinenstornán értük el. Harmadikok lettünk, de egy jó kapussal az első helyért is játszhattunk volna.

-         Milyen poszton játszol?

-         A fő posztom a belső középpályán van, viszont szerencsére több poszton is megállom a helyem a védelemtől a középpályáig.

-         Melyik poszt áll tőled a legtávolabb?

-         A kapusposzt. Szerencsére még nem kellett ezen a poszton játszanom. Csodálom azokat akik önbizalommal teli repkednek a gólvonal előtt, megmentve ezzel a csapatukat több góltól.

-         Mi az amit szerinted a leginkább köszönhetsz a focinak?

-         Az egészségemet. Valószínűleg, ha nem sportolnék akkor nem lenne ilyen jó a az egészségem, szerintem ez az amit leginkább köszönhetem a focinak.

-         Mik a terveid a jövőre nézve a focival kapcsolatban?

-         Az utóbbi időben sokszor megfordult a fejemben, hogy soha nem lesz belőlem senki és lehet, hogy jobb lenne ha felhagynék a focival. Azután azonban mindig rájövök, hogy az úgymond „sztárfocisták” sem tökéletesek, és sokuk kemény munka árán jutott el odáig ahol most van. Én is ehhez tartom magam folyamatosan egy cél lebeg a szemem előtt. Mióta űzöm a sportot az az álmom, hogy egyszer majd megélek ebből,  természetesen nem Magyarországon. Itthon nem lehet jó körülmények között játszani, így én is külföldön egy angol, német, holland vagy osztrák alsóbb osztályú csapat játékosaként szeretnék majd külföldön ”tündökölni”. Nyugaton sokkal profibbak a körülmények és azt hiszem, ha elég sokáig kitartóan és szorgalmasan készülök erre a feladatra, akkor talán meg is tudom valósítani ezt az álmom. Nemhiába az a kedvenc idézetem, hogy: „ Az adottság önmagában kevés, ez sok mindenkiben megvan…Csak akkor lehetsz igazán jó játékos, ha a tehetséged az akaraterőd négyzetgyöke lesz!

Hát ennyit sikerült kiderítenem, ha valaki kíváncsi még valamire az keresse fel Borsándi Tamást és kérdezze.

Készítette: Hódi Gábor