TISZTELT HÖLGYEIM ÉS URAIM!

A Németh László Gimnázium és Általános Iskola udvarán évtizede különleges, tudományos, és művészi igényű park teljesedik ki. Előbb a Tudás Kertje, nevet viselte, majd megálmodójáról, Gál József nyugdíjas tanárról nevezték el.

Ebben a gyönyörű parkban arborétum jött létre: különleges, szépen gondozott fákkal, bokrokkal, virágokkal, és minden évben átadásra került egy képző-, vagy iparművészetileg jelentős, többnyire történelmünk múltjához is kötődő, értéket képviselő alkotás.

Mint az iskolai Alapítvány kuratóriumi tagja az idei parkfejlesztéshez ötletet nyújtottam, amelyet mind a gimnázium vezetősége, mind az önkormányzatunk támogatásra elfogadott, így születet meg egy japán kert első és fontos része, amely most kerül átadásra.

Az emberiségnek csak egy kultúrája van. Ez a mi legnagyobb világörökségünk. Benne ékszer a japán kertkultúra. Úgy gondoltuk, hogy egy ilyen szép iskolai környezet nem nélkülözhet egy kis japán kertet. Különben is, mint ismert, embertani és kulturális gyökereink évezredek távlatában Ázsiába visznek vissza bennünket. Talán sokan nem tudják, hogy agglutináló nyelvünk alapján, a japán nép úgy tart bennünket számon, mint a „legnyugatabbra szakadt rokonokat”.

Minden kert az embernek a természettel való harmóniáját jelzi. Minduntalan eszünkbe juttatja, hogy mi is részesei, gyermekei vagyunk a Földön kialakult bioközösségnek.

Japánban ez a gondolkodás létrehozta a császársággal egykorú sintoizmust, amely nem vallás, hiszen nincsenek teológiai alapjai, hanem a természet, az ősök és a haza tisztelete: bölcsesség és filozófia. Legföljebb a kínai taoval, vagy a zen buddhizmussal lenne összemérhető, de ezek alapjában térnek el tőle. A sintoizmus – a sin = isten, és a to = út szópárból képződött – kizárólag japán szellemi termék.

A természetnek, mint szentségnek a tiszteletére a japánok létrehozták kegyhelyeiket, szentélyeiket, amelyekbe a sintoista kapun, a toriin áthaladva lehet belépni.

Hirosimától 21 km-re találjuk a 32 km² területű Miyajima Szentély szigetét, ahová sárkányhajókon lehet átjutni. A szigeten az első szentélyt még a 6-ik században alapították.

 1868-ig, a Meidzsi restaurációig tilos volt a szigeten szülni és temetni, de korábban szent földjére nők sem léphettek.

A sziget tengeri öblében álló torii a legnagyobb japán kapuépítmény. Főpillérei ősi kámforfa törzséből készültek. A két-két kisebb, megtámasztó pillért a tenger viharai ellen készítették. A kapu keresztgerendázata a kakasülő. Az áldozati kakasok ugyanis innen köszöntötték a világ földrajzilag legkorábbi napkeltét.

A torii 16 m. magas, 23 m. széles, és 1875-ben emelték. Az iskolánkban fölépített, a helyi parkba illő kapu arányos kisebbítése a miyajimainak.

A japán kert részletekben történő kiépítése iskolánkban ezzel a sintoista kapuval elkezdődött, de a következő években fejeződik be. Amikor e toriira rátekintenek, mindig arra gondoljanak, hogy vele a természet szentsége költözött e parkba. Így válik eggyé közös kultúrában és gondolkodásban minden nagy világvallás és jelentős filozófiai áramlat, amely a természeten át hirdeti, hogy mindannyian Isten gyermekei vagyunk.