Amit érdemes tudni vásárlás előtt: itt is, mint minden terméknél fényképezőgépet fényképezőgép gyártótól vegyünk (pl. CANON {sztem a legjobb-szerk.}, Nikon, Olympos)!
5 kategóriára oszthatók a gépek:
1. Gagyi olcsó típusok: ilyen SpyPen, Aiptek, JVC, Sipix, Ezonics, Premier, és a HP, AGFA, Panasonic alsóbb típusai, ezeket nem szabad megvenni, mert pénzkidobás.
2. Amatőr felhasználásra kompakt gépek (Optikai zoom, átnézeti kereső).
3. Félprofi, tükörreflexes kinézetű gépek, nem cserélhető az objektív, általában közepes optikai zoom (3-7x), optikai kereső vagy EVF (Electronic View Finder).
4. Profi gépek, egy hagyományos tükörreflexes gépből átalakítva, cserélhető objektívvel (D-SLR). (Digital-Single Lens Reflex)

5. Speciális nagyfelbontású műszaki kamerák, hátfalak.

A digitális videokamerák fényképezésre használhatatlanok (kicsi a felbontás, nagy a képtömörítés, igénytelen színvisszaadás, sokszor csak Fire-Wire port van rajtuk, amit a PC-hez külön kell megvenni). A képeket szintén memóriakártyára rögzítik (nem a szalagra!).

A digitális gépek főbb részei:

Képérzékelő (CCD/CMOS):
A képérzékelő felbontását mindig megadjak, ez a gépek egyik legfontosabb ismerve. Ha egy gép dokumentációjában két értéket látunk, akkor biztosak lehetünk benne, hogy a kisebbik a tényleges méret.
Ez fokozottan igaz a Fuji Super CCD-re, ez a ráírt felbontás felét is jelentheti, mivel egy interpolációs eljárással készíti a képeket (hátránya a feleslegesen nagy fájl méret, ami nagykapacitású memóriakártyát igényel).

A képérzékelőknek két fajtája van: a CCD és a CMOS. CCD-t használnak a legtöbb amatőr és profi kamerában. Jelenleg elterjedőben vannak a CMOS érzékelők is ezek vagy a nagyon gagyi kamerákban (legtöbbször Web-kamerákban) vagy a professzionális tükörreflexes (slr) kamerákban találhatók meg. Ennek technikai okai vannak. Egyszerűbb amatőr kamerák eseten a CMOS-érzékelőktől óvakodjunk (sajnos nagy az alapzaja).
Szép képet készíttethetünk a következő felbontásokkal,: 2MPixel kb. 10x15cm és képig, 3MPixel 13x18cmig, 4MPixel A4, stb.
Fontos paraméter még az igényesebb felhasználók számára a színenkénti bitek száma. Alapgépeknél ez 8 bit/color de jobb gépeken 10-12-16 bit/color. Előnye a nagyobb kontraszt átfogás és finomabb színvisszaadás.
Mostanában terjednek azok az olcsó kamerák, melyekben a ráírt felbontásnál lényegesen kisebb felbontású képérzékelőt tartalmaznak. Nem ritka a 3 Megapixeles felirat ami mögött csak egy 1.5-2 Mpixeles érzékelő van a nagyobb felbontást csak interpolálják, ez egyértelműen a vásárló megtévesztése.

Optika:
Jó ha nagy fényerejű (minél kisebb az értéke annál nagyobb a fényerő), a kb. 2.4-3.5 már jó érték. Ennél kisebb esetén fokozottan jelentkeznek a képhibák, legfeltűnőbben a kromatikus abberáció (kék és piros vonal a sötét és világos képrészletek találkozásánál). Ha nagy az értéke, akkor sötétebb lesz a kép, ami hosszabb záridőt eredményez, ugyanolyan megvilágítás esetén. Ennek hátránya, hogy megnő a kép bemozdulásának veszélye. Általában a fényerőre két érteket adnak meg: az egyik a zoom teljes wide állasára, a másikat a teljes tele állásra.
Léteznek képstabilizátorral ellátott gépek általában nagy zoom tartományban (>7x). Ennek előnye, hogy nagy nagyítás eseten sem mozdul be a kép. Akár rossz fényviszonyok esetén is fényképezhetünk kézből. A képstabilizátorok két csoportra oszthatók, van optikai és elektronikus. Az optikai igényesebb megoldás de jelentősen drágább mint az elektronikus. Az elektronikus stabilizátor némi felbontás

csökkenés fejében nyújtja majdnem azt a minőséget mint az optikai, hátránya, hogy a nagyobb ’rándulásokat’ csak jelentős felbontás csökkenés mellett tudja csak korrigálni.

Sokszor kerül szóba a DOF (Depth Of Field), magyarul mélységélesség. Ez annak a mértéke, hogy egy élesre állított témánál mekkora az a távolság, aminél még élessek a téma előtt és mögött lévő tárgyak. Ez elsősorban a képérzékelő méretétől az optika fókusztávolságától és a rekesz nyílásától függ. Kicsi a mélységélesség, ha az élesre állított téma előtt és mögött közvetlenül már homályosak a tárgyak, ez elsősorban nagy rekesznyílás esetén van így (sajnos makrózáskor nagyon zavaró, míg portré fényképezéskor igen hasznos). A nagy mélységélesség ennek az ellenkezője, azaz viszonylag sok minden egyszerre éles a képen (ez kis rekesz és rövid gyújtótávolság esetén jelentkezik). A nagy mélységélesség a digitális fényképezőgépekre jellemző, mivel a képérzékelő mérete a filmes képformátumhoz képest jóval kisebb.

Zoom:
Sok gép rendelkezik kétféle zoom-al (Optikai és Digitális).
Az optikai zoom mértéke a mérvadó hiszen így a tényleges képet nagyítja a teljes CCD érzékelő felületére (Optikai zoom nélküli gépet ne vegyünk). Létezik még a digitális zoom, aminek mértéke óriási nagy is lehet. Ez a gyakorlatban annyit csinál, hogy úgy nagyítja a képet, mintha photoshop-ban átméreteznénk. Haszna nem sok van, maximum annyi, hogy még a JPG tömörítés előtt történik a nagyítás, így kisebb a JPG hibák mértéke a kész képen. (Vásárlásnál a digitális zoom mértékét ne nézzük mert gyakorlatban nem használjuk.)

Vannak olyan gépek, melyek bekapcsoláskor kitoljak az objektívet. Figyelni kell arra, hogy ilyenkor ne legyen akadályozva. Pl. fent felejtett objektív sapka stb. Nagyon kényes dolog, mert könnyen tönkremehet erőltetés hatására, és a javítása nagyon sokba kerül és nem garanciális.

Kereső:
Legegyszerűbb az átnézeti kereső, ez független a gép optikájától: a gépvázon egy külön keresőoptikán keresztül nézünk át. A legtöbb amatőr vagy kompakt gép ezt használja. Hátránya, hogy parallaxis hibát okoz, azaz nem teljesen ugyanazt a képet (más látószögből/látószöget) látjuk, mint az optika, ez főként közelfényképezésnél okoz gondot. Probléma még, hogy az élességállítást nem tudjuk ellenőrizni, hiszen az az objektívben történik. A zoom jelzése sem túl jó, némely gépen a kereső is zoom-ol, de van ahol a keresőben levő képmező kivágás csökken, ahogy növeljük a zoom-ot.

Hátsó LCD. Vannak olyan gépek, amelyek csak ilyen keresővel rendelkeznek, de a legtöbb gépen ez bekapcsolható plusz funkció. Hátránya az alacsony felbontás a lassú szaggatott mozgás, és a nagy fogyasztás. Ráadásul az LCD nézését zavarja az erős napsütés. Maga a fényképezés is furcsa, mert a gépet magunk elé a levegőbe kell tartani, hogy lássuk mi lesz a képen.

EVF (Electronic View Finder). Mostanában terjedt el, használatban a tükörreflex és
lcd-s kereső kombinációja. Lényege hogy a keresőn benézve egy miniatűr LCD-t látunk (olyat mint a hátsó LCD), annak legtöbb hátrányával együtt.
Előnye az olcsóbb gép, hiszen így nem kell optikai keresőt készíteni, és rengeteg expozíciós információt lehet fényképezés közben megjeleníteni.
Szintén előnye, hogy a külső fény nem zavarja, mindig jól látható. Hátránya ugyanaz, mint a hátsó LCD-nek. Sötétben eléggé rosszul látható, némely típus ilyenkor átkapcsol fekete-fehér módba. Hátránya még, hogy kézi fókuszálásnál szintén nehéz megítélni a kép élességet az alacsony felbontás miatt (némelyik gép ilyenkor kinagyítja a kép középső részét segítségképp).

SLR Like, kereső. Ez mar valódi optikai kereső, amely az objektíven keresztül a tényleges képet mutatja. Elég egyedi, mert az objektív képét egy féligáteresztő tükör juttatja a keresőbe.
Előnye hogy a tényleges optikai képet látjuk, az élesség is precízen beállítható.
Hátránya, hogy az expozíciós adatokat külön, a kereső köré csoportosítva írja ki és abból is csak a lényegeseket. Ha nem használjuk, akkor le kell zárni egy kis karral, mivel az ott bejövő fény zavarja a fénymérést és a képen ’tejfölösödést’ okozhat.

Valódi SLR. Az igazi tükörreflexes kereső. Előnyei ugyanaz mint az előző megoldásnál, hátránya hogy kereséshez nem használható a hátsó LCD hiszen ilyenkor a CCD előtt van a tükör.
Ha van lehetőség választani akkor az optikai keresőket válaszuk, ezután az EVF, az átnézeti és ha más nincs akkor az LCD.

Memóriakártya:
Különböző típusok vannak forgalomban.
Egy új géphez adnak memóriakártyát, de az éppen csak a kipróbálásra elég. Mindenképp kell egy nagy kapacitásút venni (min. 128MByte kell az induláshoz).
Minden kártyatípus kapható márkás és noname gyártású verzióban. Természetesen a noname olcsóbb, de győződjünk meg arról, hogy a gépünk képes-e kezelni (sajnos sokszor csak huzamosabb használat után derül fény a hibás működésre).

Telepek:
A ceruza akku nagy választékban olcsón bárhol beszerezhető. Célszerű NiMh típusút venni, ezek kb. 1600-2600mAh-kapacitásúak.
A speciális akku csak szakboltban és igen drágán (>10k Ft) vehető meg, és speciális töltőt igényel (ezt a töltőt a géphez adják). A ceruza akku egy jó töltővel bármikor üzemkészen tartható akar több garnitúrában, de ha kimerü,l akkor is vásárolható a sarki trafikban néhány nagykapacitású ceruzaelem.
Speciális akkus gépnél új gép esetén 1 db speciális akku és töltő van a csomagban. A ceruzaelemes gépeknél nincs az alapcsomagban akkumulátor és töltő.
Elterjedt megoldás még az akkupack használata. Ez egy olyan megoldás ahol egy nagykapacitású akkumulátort (pl. zselés akkumulátor 7000mAh) egy külön tokban tartunk. Ezt a tokot tarthatjuk zsebben övre tűzve stb. Az áramot egy vezetékkel juttatjuk a géphez. Kicsit körülményes, de jól használható megoldás (legtöbb profi is ezt használja). Ilyen akkupack-ot vásárolhatunk de csinálhatunk is.
Professzionális gépek hasznának még egy külön megvásárolható kiegészítő markolatot (power grip) is amely tartalmaz további akkumulátorokat. Ez általában a gép aljához csavarozható, és plusz exponáló gombot is tartalmaz.

Vaku:
Legtöbb gépben van beépített vaku. Ez az egyszerűbb kategóriáknál automatikusan működik, komolyabb gépeken többféle üzemmódra is képes (derítés, első redőny, hátsó redőny, stb.). A legtöbb vaku képes vörös szem csökkentésre is, de ettől csodát ne várjunk.
Nem minden gépen van lehetőség külső vaku csatlakoztatásra. Némely gépen nincs vaku sín, de van vakucsatlakozó, ezeknél utólag megvásárolható vakumarkolatot kell használni. Vannak olyan gépek ahol a vaku erejét változtathatjuk, ez néha jól jöhet.

AF/MF:
Nem minden gép rendelkezik manuális fókuszálási lehetőséggel. Ezt nézzük meg ha szükségünk van rá. A legtöbb gépnél a manuális fókuszálást egy elektronika végzi, amit a fókuszállító gyűrű / gomb vezérel. Főleg az alacsony kategóriákban a használhatósága erősen korlátozott.
Az AF működés kontraszt detekciós módszerrel történik, a sötét és világos tárgyak közötti átmenetet próbálja csökkenteni az optika mozgatásával. Ez sötétben pontatlan szokott lenni. Egyszerűbb esetben ilyenkor a gép végtelenre fókuszál, vagy nem enged exponálni.
Komolyabb gép eseten segédfényt ad, amire történik a fokuszálás, ez a segédfény néha egy vörös rácsként vagy vakuszerű villanásként látható. Más gépeken kettős AF van. Az egyik része a kontraszt detekciós módszer, a másik egy aktív infravörös rendszer ami két érzékelővel háromszögelési módszerrel mér távolságot.

Program funkciók:
A legtöbb gép rendelkezik valamilyen programozott üzemmóddal, azaz nem kell mást tenni, mint lenyomni a gombot és kész a helyesen megvilágított gép. Természetesen ez így nem igaz, de az alapvető működés, hogy valamilyen algoritmus alapján a megfelelő megvilágításhoz igazodva automatikusan beállítja a zársebességet és rekeszt. Ennek az algoritmusa több gépen választható beépített motívumok közül (sport, tájkép, esős idő, napfényes idő stb. akar több 10 is lehet), sőt lehetőség van saját beállítások elkészítésére.
A haladóbb fényképészek szertik maguk beállítani a gépet. Ami a manuális beállíthatósághoz nélkülözhetetlen, az a Full Manual az Apperture Priority (rekesz előválasztás) és Shutter Priority (zársebesség előválasztás), üzemmódok. Ilyenkor a rekesz és zársebesség már a fényképész által közvetlenül megadható. Ezek általában a kompakt kategória felsőbb szintjétől vannak meg. Előnyük a

egyéni beállíthatóság kísérletezés a fényekkel, és extrémebb az átlagostól eltérő megvilágítás eseten is jó képeket csinálhatunk.

Makro:
A legtöbb gép tartalmaz makro funkciót. Ez azt jelenti hogy jóval közelebbről készíthetünk nagyméretű képeket mint normál állásban.
Ehhez át kell kapcsolni a gépet, ilyenkor a használható tárgytávolság lecsökken néhány tíz és néhány cm köze. Ebben az esetben gondot okozhat a kicsi mélységélesség, azaz a közel és távol levő tárgyak nagyon elmosódottak lesznek a témához képest.

Fehéregyensúly:
Lényege hogy olyan képeket készítsünk, aminek a színhűsége minél jobban közelítse meg a fényképezett témát.
A gépek legtöbbje a fehéregyensúlyt automatikusan állítja.
Néhány gépnél az automata mód mellett előre beállított értékek közül is választhatunk (izzólámpa, neoncső, felhős ég, napos idő, stb.). Célszerű akkor használni, ha a normál körülményektől nagyon eltér a megvilágítás (pl. naplemente idején, mesterséges fényben, stb.).
A komolyabb gépeknél van arra is lehetőség, hogy a fehéregyensúlyt egy fehér felületre kalibráljuk így az adott megvilágítás eseten a lehető legszínhelyesebb képet kapjuk.

ISO értékek:
Hasonlít a filmes gépek ISO értékeire és a célja is ugyanaz.
Nagyobb ISO érték eseten a CCD nagyobb jelet szolgáltat, ami növeli a helyes, bemozdulás mentes kép készítésének lehetőséget pl. sötét félhomályos időben. Ennek ára a zajosodás, ami a képen elég erősen meglátszik. Normál alap értéke ISO 50-80 de ezt állíthatjuk maximum 320-ra vagy egyes gépeken 1600-ra is.
Lehetőség van automatikus ISO választásra, így ha a gép úgy ítéli meg hogy nagy a rekeszidő (azaz nagy a bemozdulás lehetősége) akkor emeli. Némely gépnél az automatikus ISO állítás csak vakuhasználat mellett lehet aktív.

Fájl formátumok:
A gépekben beállítható hogy az elkészített kép milyen formátumban kerüljön a memóriakártyára. Ez nagyon fontos, mert így tudjuk jól beosztani a mindig szűkös memóriakártya kapacitást.
Minden gép tartalmazza a JPG formátumot. Ennek is vagy a JFIF vagy a korszerű EXIF verzióját. Mivel a JPG tömörítés veszteséges formátum, ezért beállíthatjuk a tömörítés mértékét. Ez gépenként eltérő van ahol arányszám másutt csak egy fantázianév, mint pl. fine, medium, stb. A képek felbontása is beállítható. Előfordulhat, hogy pl. Internetre kerülő képekhez elég az alacsonyabb felbontás is, de a papírképekhez viszont a legnagyobb szükséges!!! (gyakorlati tapasztalat alapján mindig a legnagyobb felbontással és a legkisebb tömörítéssel fotózunk, mivel utólag a képeket lehet kicsinyíteni tömöríteni szoftveresen, de fordítva ez már nem megy).
Speciális lehetőség az igényesebb gépeken a TIFF vagy RAW formátumú mentés. A RAW formátum fényképezőgép-gyártótól függő formátum, kiterjesztése lehet .ORF, .CRW stb. Ebben az esetben nincs veszteséges tömörítés (adatvesztés) és a JPG 8 bit/color-jával szemben akar 16bit/color-t is megtarthatunk. A RAW formátum nagy előnye hogy a nyers átalakítatlan CCD adatokat tartalmazza.
RAW formátum esetén szükség van egy speciális szoftverre amivel megnézhető formátumba alakítjuk a képeket (ez a szoftver nem mindig jár a géphez hanem külön meg kell venni). A konverziót saját magunk, számítógépen, a lehető legjobb minőségben tudjuk elvégezni (ahol változtathatjuk a fehéregyensúlyt élességet stb., mindezt a 8bit-esse alakítás előtt!).
Mind a JPG,TIFF, és egyes RAW formátumok tartalmazzak az EXIF információkat. Ez egy olyan táblázat ami minden információt tartalmaz a kép készítésére vonatkozóan (időpont, fókusztáv, zársebesség, rekesz, ISO, fehéregyensúly, GPS-el összekötve helyszín koordinátáit, kép nyomtatási paramétereket, stb.). Ez később jól jöhet, megfelelő EXIF szoftverrel kiolvasható.

Shutter lag:
Shutter lag az a késleltetés, ami az exponáló gomb megnyomása és a tényleges kép exponálása között eltelik. A shutter lag-ot két részre oszthatjuk.
Az autofókuszalás idejére, és a kép készítés idejére.

Természetesen az autofókusz beállásához időre van szükség. Ez függ a géptől az objektív felépítéstől a távolságmérési módszertől, a téma kontrasztosságától, a környezeti megvilágítástól, stb. Ezt az időt megspórolhatjuk manuális fókuszálással (ha van a gépben) vagy a legtöbb gépnél megtalálható (igen hasznos) prefókusz funkció használatával. Ez a gyakorlatban annyit jelent, hogy a gépet a kívánt témára állítjuk, vagy vele egyező távolságú témára, majd az exponáló gombot félig lenyomjuk. Ilyenkor megtörténik a fókuszálás. Ezután az exponáló gombot már nem engedjük fel (azaz tartjuk a fókusztávolságot) és mikor eljön a kívánt pillanat akkor teljesen lenyomjuk. Ez a professzionális gépek esetén is így működik, természetesen kiegészítve további lehetőségekkel (pl.: követő af, több szegmenses af, stb.).
A kép elkészítésének ideje az autofókusz beállása és a kép készülte között eltelő idő. Sok gép van, amelyiknél ez igen nagy, akár 1 mp-es is lehet, de jellemző a 0.5-0.05 mp. Ha ez az idő hosszú, akkor nagyon kellemetlen lehet mozgó tárgyak (pl. emberek, sportesemények, stb.) fényképezésénél. Hiába nyomjuk le a gombot mikor megtörténik az esemény sajnos a kép jóval később készül el, ezáltal lemaradunk a fontos pillanatról.
A tükör reflexes és fél profi kategóriánál a késleltetés ugyanolyan mint egy hagyományos filmes gépnél, azaz gyakorlatilag észrevehetetlen.

Videó:
Sok gépben van videó rögzítési lehetőség. Ettől ne várjunk túl sokat, mert ez csak egy mellékes funkció. Eléggé korlátozott a hossza és felbontása. Némely gépen van mikrofon, így hangot is rögzít. Sok gépnél videó felvétel közben az AF és a zoom nem működik. A videofelvétel hossza általában függ a gépbe épített puffer memória méretétől. A videó rögzítése ide történik, majd ha ez betelt, akkor tovább nem lehet felvenni, meg kell várni míg a tartalmat a memóriakártyára írja. Ma már vannak olyan gépek is ahol ez nem akadály, hanem folyamatosan a memóriakártyára kerül a felvétel, ezért csak a memóriakártya mérete a korlát (nézzük meg a leírást).

Letöltés:
A képeket többféle módon vihetjük át számítógépbe. Légyszerűbb a fényképezőgépet csatlakoztatni a számítógéphez és úgy áttölteni.
Ez történhet a soros porton (rs 232), USB porton vagy FireWire porton keresztül. Gyakorlatban az USB terjedt el hiszen az már kielégítő sebességű és minden számítógépben van. A FireWire nagy sebességű elsősorban professzionális felhasználáshoz használt. Szükség van egy FireWire kártyára is a számítógépben.
Ha USB-n keresztül csatlakoztatjuk akkor a fényképezőgépben levő memóriakártya tartalma mintegy cserélhető lemezes meghajtóként jelenik meg. Ilyenkor egy egyszerű copy-val át tudjuk másolni a képeket. Persze szükség van a megfelelő usb driver szoftverre is.
Másik egyszerű mód valamilyen kártyaolvasó adapter használata.
Ez szintén USB-porton csatlakozik, és mint cserélhető lemezes meghajtó jelenik meg a számítógépben. Az adapter elején levő résbe kell behelyezni a kártyát. Sok olyan adapter van amely több fele formátumú kártyát is képes olvasni (SM,CF I+II, MS, MMC/SD, stb.).
De vannak olyanok is amelyek csak egy típushoz jók (persze olcsóbb is).
Laptopot használóknak megfelelhet a PCMCIA adapter. Ez is létezik a legtöbb kártya formátumhoz és p&p működnek. Igen gyors megoldás.

Visszanézés:
A legtöbb gépen a képeket a hátsó LCD-n visszanézhetjük, a nem jól sikerülteket törölhetjük. A képek visszanézésekor lehetőség van a képet nagyítani és mozgatni a kijelzőn. Lehetőség van megjeleníteni az expozíciós adatokat is, vagy hisztogramot ami egy fontos funkció (a túlvilágított, beégett képeket tudjuk vele kiszűrni).
Érdekes lehetőség a TV kimenet. A fényképezőgépet tv-hez kapcsolva nézhetjük vissza a képeket. Igaz ennek a felbontása meg sem közelíti a tv-képet (általában a hátsó LCD-vel megegyező felbontású). A tv kimenet lehet PAL (Eu+magyarország) vagy NTSC (USA+távol kelet) szabványú.

Állvány/stativ:
Sok gépen van állványcsatlakozó (1/4” Withwort menet, ritkán 3/8” Withwort menet). Ennek kialakítása is többféle lehet. Fizikailag lehet műanyag vagy fém. Természetesen a műanyag nem túl tartós. Használt gépeknél találkozhatunk kirágódott menetűvel is.

Az elhelyezés is változó, a legjobb ahol az objektív középvonalában a gép tömegközepéhez legközelebb van. Ez fontos makrózásnál és panorámázásnál.
Előfordulhat az is, hogy az állványra helyezett gépből nem lehet kivenni a memóriakártyát vagy az elemeket, minduntalan le kell venni az állványról ami kényelmetlen.

Tartozékok:
A legtöbb géphez alaptartozék a lencsevédő kupak és a vállszíj, egy db kis kapacitású memóriakártya, speciális akku és töltő vagy egy garnitúra elem, letöltéshez driver-ek, néhány egyszerűbb katalógus szoftver stb.
További használható tartozékokat nem szoktak adni (táska, pótakku, töltő, memóriakártya, stb. ezeket külön meg kell venni).

Garancia:
Hivatalos mo-i gépekhez kötelezően jár a magyar garancialevél (ami csak a számlával együtt érvényes) és a magyarnyelvű papír alapú használati utasítás / kézikönyv. Ha ezek nincsenek, akkor a forgalmazó szürke importból hozza a gépet (általában olcsóbb is), amivel megkerüli a magyar hivatalos importot. Ebben az esetben a hivatalos márkaszerviz nem fogja intézni a garanciális javítást csakis az importőr cég jóindulatára hagyatkozhatunk.
A külföldön vett gépek melyekre World-Wide garanciát adnak, szintén nem javíttathatok Mo-on garanciában!

Beszerzendők:
Egy új gép vásárlása után mindenképp számítsunk a következő további költségekre:
-Táska
-Pótakkuk + gyorstöltő
-Nagy kapacitású memóriakártya (min 128Mbyte a mpixeltől függően)
-A legjobb minőségű lencsevédő szűrő (HOYA vagy B+W gyártmányú, UV0 vagy SKY)

Opcionális:
Idővel a következő dolgok fognak hiányozni:
-Egy jó állvány/stativ (Manfrotto 190, 055)
-Előtétlencsék (Wide, Tele, Macro)
-Mobil háttértár (DigitalWallet, MindStor, ImageTank, stb. min 20Gbyte legyen)
-További akkuk vagy valamilyen external battery pack
-Vezetékes távirányító
-Vaku

Szóval kezdésnek ennyi.

Üdv
                         E-10