Hány éves korodban kezdtél el horgászni?

A horgászatot két éves koromban kezdtem, ekkor volt az első alkalom, amikor anyai Nagyapám elvitt magával. Ő oltotta belém a vizek és halak szeretetét. Hogy milyen komolyan vette az én horgász jövőmet, azt az példázza, hogy két évesen már felnőtt horgászigazolványom volt, benne a beütött dátummal- „ Horgászismeretekből beszámolt1968. 1966-ban születtem. Amikor elindultunk a vízpartra, két motor közül választhattam, egy Pannónia és egy Java közül. A célpontjaink általában Mártély és Körtvélyes, ritkábban az élő Tisza volt. Ebben az időben szinte mindig keszeg, kicsit később törpeharcsa volt a zsákmányom. A törpeharcsát csak fenekező készséggel lehetett megfogni, ezért ilyen alkalmakkor Nagyapám nem is horgászott, csak csalizott és bedobott nekem. Én csak bevágtam, és kitekertem a halakat. Nagyon szép törpeharcsák voltak Körtvélyesben, és mivel 3 horog volt egy boton, nem volt ritka az egy bevágással fogott három törpe sem. Nagyapám korai halála miatt – 11 éves voltam, kimaradt egy kis idő -, de utána már egyedül, vagy a barátaimmal mentem tizedelni a keszeg állományt.

 A régi időkhöz képest sokat fejlődtek a horgászmódszerek is, akkoriban hogy nézett ki az első felszerelésed?

Az első botom egy bambuszból készült bot volt, piros cérnával tekercselve, és még orsótartó is volt rajta. Sok szép keszeget megfogtam vele. A csali akkoriban paprikás kenyérgyurma, kenyérhéj kocka és giliszta volt. A csontkukac előállítása csak otthon történhetett, és ennek megfelelően igen macerás, és hát büdös is volt. Ma csak bemegy a horgász a boltba, és akár literszámra is vehet. A menő botok az üvegből készült botok voltak, amik mostani szemmel nézve nagyon nehezek, és lágyak voltak. A mai botok, orsók elképesztően jók, és egyre jobbak. A 10 évvel ezelőtti csúcsbotok a mai botok minőségének a közepét képviselik, nem mellékesen az akkori áruknak a töredékéért. A horgászmódszerek is folyamatosan fejlődnek, teszthorgászok tömege ontja a jobbnál jobb ötleteket, amit a horgászipar mindenki számára elérhetővé is tesz. Az egyik legjobb hazai példa erre a kiskunhalasi horgász-gyártó, Döme Gábor. Ha annak idején az Ő eszközeivel, etetőanyagaival, és módszereivel horgászhattunk volna, elképesztő zsákmányra tehettünk volna szert az akkori halbő vizekben.

 Magyarország mely horgászvizein jártál már, és mekkora volt a legnagyobb kifogott halad?

Itthon az én legnagyobb szerelmem az élő Tisza. A Tiszának már bejártam szinte mindegyik szakaszát. Ezen kívül a Hódmezővásárhely környéki Tisza holtágakra járok el időnként, Mártélyra, Körtvélyesre, Atkára, Akolszögre. Voltam már a Dunán, Ecséden, és ritkán környékbeli horgász tavakon is. Az esetek többségében csak harcsára, süllőre és csukára horgászok, elvétve próbálkozom békés halakkal. A legnagyobb halaim harcsából 85 kg-os, süllőből 11 kg-os, csukából 8 kg-os volt.

Tudom hogy voltál már külföldi vizeken is, pontosan merre?

2005 ben adódott egy lehetőség, hogy egy összeszokott horgászcsapatból kiesett tag helyére belépve, rendszeresen az olaszországi Pó folyón horgászhassak. A szokott helyünk Pó folyó torkolati része felett kb. 60 km-el volt. Vettünk egy műanyag hajó testet, amit otthagytunk, illetve egy másikat mindig vittünk magunkkal, így hajónkként ketten tudtunk kényelmesen horgászni.

Másmilyen volt ott horgászni?

Az első alkalommal vittem magammal egy megszokott tiszai harcsázó szerelést, ami azonnal ki is derült, hogy alkalmatlan a Pón való horgászatra. A Pó egy igen gyors folyású folyó, amiben már a csali fenéken tartása is nehézségekbe ütközik. Három horgászmódszerrel űztük a harcsákat – fenekezés, kuttyogatás, és pergetés műcsalikkal. A kuttyogatás ritkán volt eredményes, de ha evett a harcsa, akkor nagyon nagy élmény volt. A legemlékezetesebb az volt, amikor két óra alatt fogtam két ötven kiló feletti, és két húsz kiló körüli harcsát. Csali minden esetben élő angolna volt.  A fenekezésben a legnagyobb különbség szintén maga a csali volt, hiszen 30-40 cm hosszúságú angolnákat használtunk. Ezeknek a fenéken tartása csak saját magunk által öntött 30 dkg-os ólmokkal volt lehetséges. Csak a viszonyítás miatt, a Tiszán a legmagasabb vízálláskor sincs szükség 15 dkg-os ólomnál nagyobbra. Összességében a megszokottnál sokkal erősebb felszerelésre volt szükség, hiszen ebben a vízben nem ritkák a száz kilón felüli példányok sem. Én magam körülbelül 15 50 kilónál nagyobb harcsát fogtam.

Milyen érzés volt egy ilyen óriási hallal küzdeni?

Fárasztó, de rendkívüli élmény! :-) Mivel a halak igen erősek, illetve a folyó sodrása is nagy, ezért egy ekkora halat megfogni komoly fizikai igénybevétellel jár. A nagy harcsa a bevágás után első ijedtében lehúz 30-50 méter zsinórt, majd megáll, és elkezdi a fejét rázni. Ez a bot végén, illetve a karunkban, a könyökünkben, vállunkban erős ütésekként érződik. Ezután egy folyamatos erős húzással elkezd úszni a folyással felfelé. Ahogy sikerül feljebb emelni, időnként megvadul, és forog a saját tengelye körül, rázza a fejét, és újra meg újra megpróbál kitörni, a fenék felé úszva. Ezt kell a horgásznak megakadályozni, hiszen a fenék körüli akadókba menekülve, a zsinórt így elszakítva nagy esélye van a halnak a menekülésre. Nekem ilyenkor a derekam fárad el legjobban. A végén, amikor a kifáradt hal hagyja odahúzni magát a hajóhoz, akkor egy munkás bőrkesztyűt húzva, a szájába nyúlva, az alsó állkapcsot megragadva kell behúzni a halat, ami egy ekkora állatnál szintén nem könnyű dolog.

 Kerültél horgászataid során izgalmas esetleg veszélyes helyzetbe?

Két olyan esetre emlékszem, amikor kicsit kicsúsztak a dolgok az irányításom alól. Az egyik a Tiszán történt, a barátommal egy rövidített utazó (kocsin vittük a tetthelyre) fa csónakkal mentünk a vízen, amikor a barátom menet közben előrelépett felém a csónakban. A csónak orra a víz alá került, és a motor pillanatok alatt a víz alá nyomta a ladikot. A lábam belegabalyodott a horgony kötelébe, a kezeimmel a szerelést mentettem...., nem volt egyszerű. Végül egy közelben lévő horgász segített kimenekülnünk, hogy minél kevesebb veszteséggel megússzuk a kalandot. A másik eset a Pón történt, egy őszi kiránduláson. Amíg a többiek még aludtak, hajnalban elmentem a táborhelyünktől kb 500 méterre horgászni. Amikor elmentem teljesen tiszta idő volt, majd egy óra múlva olyan sűrű köd ereszkedett le, hogy a hajó végét sem láttam. Elindultam vissza, de teljesen elveszítettem a tájékozódási képességemet, és mikor először megláttam a partot – mint később kiderült- az a táborral szemben lévő oldal volt 3 km-el lejjebb. Már a túloldalra sem volt egyszerű visszajutni. Felfelé nézve sejtettem a napot, és azt egy fix pontnak véve sikerült átérnem. Itt a partot egy méteres távolságban követve, alapjáraton menve értem vissza a táborba! Két perc útidő helyett 45 percig tartott a kaland!

Köszönöm a beszélgetést, sok nagy halat kívánok!!

                                                                                                   Szabó Gábor