-Hogyan került kapcsolatba ezzel a sportággal?

-Az általános iskola 5. osztályát sporttagozatos osztályban kezdtem. Több sportágból lehetett választani, én a teniszt választottam. Testnevelő tanárom kedvenc sportága a kézilabda volt. Én is bekerültem az iskola csapatába, ahol a kézilabdázás alapjait elsajátítottuk, és megszerettük ezt a játékot.

-Játszottak-e mérkőzéseket?

-Igen, először iskolán belül alakított csapatok egymás ellen, majd indultunk városi bajnokságon, ahol a város általános iskoláinak csapatai mérkőztek egymással. Abban az időben úttörő olimpiát rendeztek az országban, mi a városi és megyei úttörő olimpiát megnyertük s így eljutottunk Csillebércre, ahol országos 5. helyezést értünk el.

-A teniszt és a kézilabdát egyszerre űzte?

-Az első időkben igen, majd szakközépiskola harmadik osztályától végleg a kézilabdát választottam.

-Miért döntött így?

-Igaz a teniszben is értem el sikereket, de mivel középiskolás szinten is volt kézilabdás iskolacsapat, és testnevelő tanárom a kézilabdázás elkötelezettje volt, számított rám a csapatban. Így aztán úgy döntöttem, hogy a teniszt abba hagyom és a kézilabda mellett döntök.

-A középiskolás csapat milyen eredményeket ért el?

-A városi bajnokságot sorozatban nyertük, megyei szinten is az élbolyban voltunk. Sok emlékezetes mérkőzés, sok siker.

-Mikor került klubcsapathoz?

-17 éves koromtól a szentesi Kinizsi Te kézilabdacsapatának edzéseit is elkezdtem látogatni, ahol a megyei bajnokságban szerepeltünk. Sikerült beépülnöm a felnőtt csapatba, mellyel sokat utaztunk először megyén belül, majd miután megnyertük a megyebajnokságot és NB-II-be jutottunk, az ország minden részébe.

-Milyen poszton játszott a csapatban?

-Gyerekkoromban az volt az álmom, hogy focikapus leszek, ez részben sikerült, de a kézilabdában.

-Hogyan folytatódott pályafutása?

-A szentesi csapattal részt vettünk a fonyódi Balaton Kupán, ahol sok neves csapat ellen játszottunk, valószínűleg sikerült jó teljesítményt nyújtanom, mert megkeresett a Hódiköt SE, hogy igazoljak át hozzájuk Vásárhelyre. Ők abban az évben jutottak fel a Nemzeti Bajnokság első osztályába.

-Elfogadta a vásárhelyiek meghívását?

-Igen, elfogadtam, hiszen ez számomra óriási lehetőség és egyben nagy kihívás is volt.

-Mi történt ezután?

-Ekkor kezdődött profi pályafutásom. A kezdet nem volt könnyű, hiszen új csapathoz, új emberek közé kerültem, és napi két edzéssel kőkemény munkát kellett végezni. Kellett egy kis idő míg a szervezetem átállt a nagy terhelésre.

-Hogy ment önnek és a csapatnak az első évben?

-Sikerült beküzdenem magam a tizenkettes keretbe, ami azt jelentette, hogy az utazó csapat tagja lettem. Az első évünk az NB-I-ben a tapasztalatszerzés éve volt. A hazai mérkőzéseket többségében megnyertük, idegenben viszont beleszaladtunk egy-két vereségbe. Például Tatabányán az akkori bajnok csapat otthonában az ottani közönség „textillábú gyerekek, mi lesz veletek” rigmusát hallgatva 17 gólos vereséget szenvedtünk. Viszont ellenük saját pályánkon döntetlent sikerült kiharcolni, ami óriási sikernek számított. Sajnos nem sikerült az első évben a benn maradás az első osztályban, így a következő szezont NB-I-B-ben kezdtük.

-És mi történt a következő bajnoki szezonban?

-Szerencsére minden úgy alakult ahogy szerettük volna, bajnoki címet szereztünk és újra irány az NB-I.

-Hogy alakultak a következő évek?

-Két sikeres bajnoki év következett, ami azt jelentette, hogy sikerült benn maradni az NB-I-ben. Ezután sajnos az egyesület tulajdonosa a Hódiköt gyár anyagi okokra hivatkozva eladta a csapatot Nyíregyházára, majd fél év után szétszéledt a csapat, mindenki oda igazolt ahová tudott.

-Ön hová igazolt?

-Én Komlóra kerültem az éppen első osztályba feljutott „bányász” csapatba. Itt három évig szerepeltem a helyi csapatban, utána befejeztem profi kézilabdás pályafutásomat.

-Összegzésül mit jelentett önnek a pályán eltöltött 15 év?

-A sok-sok nehéz edzés jó állóképességet, kitartást, csapatsportágról lévén szó alkalmazkodóképességet és nem utolsó sorban sok ismerőst, barátot is jelentett. Ezenkívül elsősorban a sikerre emlékszem ami pályafutásom során szerencsére sokszor előfordult.

-Köszönöm, hogy válaszolt kérdéseimre.

-Szívesen.