Bubu
1991-ben láttam meg a napvilágot. Cuki kisgyerek voltam. Már nem vagyok. Egyik sem.
Szeretem a filmeket, szeretek fotózni, mégis a mozgókép áll közelebb a szívemhez. A videózás iránti szeretetem nemtom' honnan ered, de végülis már az első mozdulataimról is vannak ultrahangos videó felvételek :) Lehet, hogy itt ivódott a vérkeringésembe az érdeklődés.
Körülbelül 3-4 éve kóstoltam bele először a fotózás örömeibe, hiszen ekkor hozta haza idösapám a cégétől az akkor még százezrekbe kerülő 2 megapixeles fényképezőgépet. Elég sok képet csináltunk azzal a masinával, karácsonyra aztán már saját, 3 MP-es gépünk lett. Sajnos már ez tönkrement, de remélem, hamarosan veszünk újat. A videókamerát a nővérem báljára vettük, de utána ki is sajátítottuk a bátyámmal. Az unokatesómékkal rengeteg paródiát készítettünk. Ezekben főként "színészként" jeleskedem, de néha már belekóstoltam az operatőri és direktori örömökbe is.
Ezek után a fottó-vi-delyóó szagkör és a média házik segítettek az ilyen irányú vágyaim kiélésében.
Egy akadálya van csak a tehetségem teljes körű kiteljesedésének, a mérhetetlen lustaságom és akaratgyengeségem. A kamaszkori élettani lustaság 1 olyan szintjére jutottam, hogy ha ez vallás lenne, én már elértem volna a nirvánát.
|