Az első próbálkozás azonban még csak nem is hasonlított a mai értelemben képregénynek nevezett olvasmányhoz, hiszen a szereplők között zajló dialógusok kidolgozása egyelőre gyerekcipőben járt, a legnagyobb hangsúly a képek ábrázolásmódján van. Az 1880-as években néhány korabeli vicclap /"Puck", "Life"/ önálló oldalt szentel az új műfajnak, és megjelennek az irodalomból és a történelemből valamint a mesevilágból is jól ismert figurák /Tarzan, Nemo kapitány, stb/. A képregény egészen az első világháborúig újabb és újabb témákkal és hősökkel gyarapodik, még a két leghíresebb újság a New-York World és a New York Journal főszerkesztői is látnak fantáziát az új lehetőségben. A két világháború közötti időszakban jelennek meg az önálló irodalmi ágat képviselő képregény füzetek és egyre jobban differenciálódnak a műfajon belüli stílusirányzatok : a történelmi hősök kalandjaitól, a fantasztikus jelenségeken át a szerelmes románcokig szinte minden megtalálható.

A második világháború azonban olyan törést okoz, amely nem csupán az alkotások számában, hanem a témák hangvételében is megmutatkozik: az ötvenes években sok olyan képregény keletkezik, amely erőszakos jeleneteket tartalmaz. 1958-ban megpróbálták szabályozni a mondanivalót és száműzni a műfajból a pornográf elemeket. A rendelet azonban nem járt sikerrel, megjelent ugyanis az underground mozgalom, amely kifejezetten a tabu témák /erőszak, drog, szexualitás/ ábrázolásán fáradozott. A mai amerikai képregényt a multimédiás eszközök megjelenése egyre jobban háttérbe szorította, hiszen a mind kevesebb humorral és nyelvi leleménnyel megfogalmazott alkotások hatása már meg sem közelíti az ötvenes-hatvanas évek színvonalát.

Az új műfaj francia földön

Franciaországban a múlt század végén jelent meg a "Petit Francais Illustré" nevű újságban egy képekből és hozzájuk tartozó magyarázatból álló sorozat, amely a Famille Fenouillard nevet viselte. A századelő irányzatait a "Fillette", "Cri-Cri", "Lisette", "Pierrot" című újságok képviselik, amelyek többnyire a gyerekekhez szólnak ám az egyre népszerűbbé váló magazinok mellett tért hódít a vallási témákon alapuló képregény is. A műfaj aranykora a két világháború közötti időszakra tehető, hiszen 1934-ben egy Amerikában járt francia újságíró, Paul Winckler megismerkedik a varázslatos Disney figurákkal, amelyek hatására önálló újságot alapít a "Journal of Mickey-t". A leggyakrabban ábrázolt hősök többnyire a mesék birodalmából származnak: Popeye, Jim le Jungle, Robinson, Tarzan. A második világháború sajátos kavarodást okozott a francia képregény-piacon: az eddig megszokott nagynevű újságok mellett megjelennek a kisméretű képregény füzetek, és 1943-ban a legeredetibb rajzolók közreműködésével megalakul a "Coq-hardi" című magazin. A műfaj amerikai vonásai már hanyatlóban vannak, és sajátos, francia hangvételű ábrázolásmód volt kialakulóban. 1946 és 1950 között rengeteg, elsősorban gyerekeknek szóló magazin jelenik meg, és Franciaország mellett Belgiumban is divatossá válik az önálló újságok formájában megjelentetett képregény, és máig is népszerű alkotások születnek: "Spriou", "Tif et Tondu", "L'Épervier bleu". Belgiumból származik a jól ismert Tintin figura, amely az ötvenes évek elején indult világhódító útjára. A hatvanas években sok régi magazin /Pierrot, Hurrah, Mireille/ megbukott, hiszen az egyre dinamikusabban fejlődő világban csupán a megújulásra képes kiadványok maradhattak fent. A "Pilote" című magazint a szakma nagyjai alapították. Elődeitől eltérően a "Pilote" már megpróbál lépést tartani a megváltozott társadalmi viszonyokkal, és túllép a gyerekeknek szóló túlszabályozott témákon. Ebben az újságban jelent meg az első Asterixről szóló történet, amely óriási sikert aratott. 1972-től már kifejezetten felnőtteknek szóló történetek is napvilágot láttak, és a francia képregény valóságos irodalmi műfajjá nőtte ki magát.

A Wikipédia így ír erről:

A képregény az irodalom és a képzőművészet sajátos keveréke, amit gyakran a kilencedik művészetnek neveznek, egymás után következő képek sorozata, amelyek egy történetet mesélnek el. A képeket rendszerint (elbeszélő vagy párbeszédes) szöveg egészíti ki, ami általában úgynevezett szóbuborékokban helyezkedik el. Eredetileg csak egyszerű, szórakoztató történeteket díszítettek képsorozatokkal, mára azonban széles körben kedvelt műfajjá nőtte ki magát és számos alműfajra tagozódott.

Gyökerei évszázadokra, a kora középkori kódexekig és falfestményekig nyúlnak vissza, sőt, egyesek akár a barlangrajzokig is visszavezetik (némi joggal, hiszen végső soron minden képzőművészet a barlangrajzokból ered). A képregény szoros értelemben vett, mai formája (képkockák, szóbuborékok, oldalszerkesztés, stb.) azonban nagyon fiatal, a XIX. század végén alakult ki az Egyesült Államokban. Tipikusan XX. századi műfaj, a popkultúra része.

http://hu.wikipedia.org/wiki/K%C3%A9preg%C3%A9ny

http://hu.wikipedia.org/wiki/Batman

http://www.sulinet.hu/media/filmlexfo.htm