Vásárhelyen a festészettel egy időben született meg a fotóművészet – mondta dr. Lázár János megnyitó beszédében. A polgármester, országgyűlési képviselő a fotográfus elődök közül megemlítette Plohn Józsefet, Till Viktort és Nagygyörgy Sándort, valamint a kortárs Eifert Jánost. A város első embere szerint a kiállított képeken keresztül megismerhetjük magát Dömötör Mihályt is.

Dömötör Mihály 30 évig dolgozott a szegedi Móra Ferenc Múzeumnak. A kiállítás viszont még korántsem lezárt életművének abból a részéből ad ízelítőt, amely szorosan nem kapcsolódik múzeumi munkájához. Dr. Nagy Imre múzeumigazgató szerint a fotóművész tanyavilági fotósorozata összeállításával asszociációkra kényszerít. A vásárhelyi művészekről készült portrékról megjegyezte: látszik, hogy a fotózott emberek megnyíltak a fotós előtt. Felhívta a figyelmet Dömötör Mihály árnyképeire is, melyeken a fény árnyék fotózásával a valóság mögötti tartalmakat képes megragadni.

„Öröm és meghatottság tölt el” – árulta el a 60 éves művész. A meghatottság oka, hogy a kiállításnak helyet adó intézményt az édesapja, Dömötör János hozta létre, az öröm oka pedig az, hogy megérte a 60 évet. Köszönetet mondott Zombori Istvánnak, aki kedvet tudott csinálni a munkához.

Dömötör Mihályon két város osztozik, Hódmezővásárhely és Szeged – mondta dr. Zombori István. A Móra Ferenc Múzeum igazgatója örömét fejezte ki, hogy Hódmezővásárhely megbecsüli értékeit. Sajnálattal jegyezte meg, hogy Szeged viszont nem ilyen város, csak haláluk után ismeri el a tehetséges embereket. Zombori István azt kívánta, hogy Dömötör Mihályt még sokáig ne ismerje el Szeged.

A megnyitón különös hangulatot teremtett Hatvani Zsolt és Révész Róbert, akik a zenét és az árnyjátékot ötvözték előadásukban. Nagy Alexandra, Benyhe András és Tóth Kitti szavalt, Fodor Luca és Nagy Diána fuvolán játszott, Onozó Anna pedig énekelt.

Kokovai Péter

Forrás